Kettészakadt Franciaország, és a választóvonal ott húzódik meg, ki hogyan ítéli meg azt, hogy az ötödik köztársaság történetében első alkalommal őrizetbe vették és kihallgatták a volt elnököt – a konzervatív Nicolas Sarkozy 15 órát töltött a nanterre-i ügyészségen. Az expolitikus és támogatói szerint boszorkányüldözés zajlik koholt vádakkal, a baloldal viszont úgy véli, a több más ügyben is érintett Sarkozyvel szemben megáll a befolyással üzérkedés és nyomozati titok megsértésének gyanúja. A kormányzó szocialisták nevében Manuel Valls miniszterelnök hangsúlyozta, semmilyen nyomás nem nehezedik az igazságszolgáltatásra, amely függetlenül végzi a munkáját.
A szemmel láthatóan feszült, de magára nyugalmat erőltető, és szenvedélyesen, összefogottan érvelő Sarkozy az őrizetbe vételét követő napon interjút adott a TF1 tévécsatornának. Lépését azzal indokolta, hogy el akarta mondani, sosem játszotta el a bizalmát azoknak, akik hisznek benne, és semmi olyat nem követett el, ami ellenkezne a jogállami normákkal, a köztársasági alapértékekkel. Azt is elárulta, hogy sokkolták a történtek, a vele szemben folyó eljárás hátterében összeesküvést sejt, és nyíltan ki is mondta, hogy a független bíróságokat szerinte a politika sajátos hatalmi játszmák eldöntésére használja fel.
Sarkozyt azzal gyanúsítják, hogy ügyvédjén és barátján, Thierry Herzogon keresztül megkereste a francia Legfelső Semmítőszék egyik bíráját, Gilbert Azibert-t, hogy információkat szerezzen tőle az ellene kampányfinanszírozási szabályok megsértésének gyanújával folyó vizsgálat állásáról. A segítségért cserébe a volt államfő állítólag kényelmes monacói állást ígért a bírónak, akit az ügyvéddel és egy másik bíróval együtt rövid időre szintén őrizetbe vettek és kihallgattak. Ha bebizonyosodik a vád, akkor Sarkozyt elvileg tíz évre és egymillió euró büntetésre is ítélhetik, és eltilthatják a politikai szerepvállalástól.
A volt államfő védelmezői azt állítják, éppen ez utóbbi az ötödik köztársaság történetében legnépszerűtlenebb elnökké vált Francois Hollande célja, megakadályozandó, hogy Sarkozy visszatérjen, és előbb pártja, az Unió a Népmozgalomért (UMP) vezetését vegye vissza, majd a 2017-es választáson induljon ellene. Szerintük ezt mutatja Sarkozy „meghurcolása”, hiszen exelnök, ráadásul szintén jobbközép politikus ellen indult már vizsgálat, de Jacques Chirackal a még párizsi polgármesterként elkövetett pénzügyi szabálytalanságok miatti eljárás során kesztyűs kézzel bántak, és végül felfüggesztett börtönre ítélték. Neki nem öt rendőr kíséretében kellett megjelennie az ügyészségen, s csak hajnali kettőkor eljutnia az ügyével foglalkozó két vizsgálóbíróhoz, mint Sarkozynek.
A jobboldali összeesküvés-elméleteket táplálja, és maga Sarkozy is utalt rá, hogy az egyik vizsgálóbíró elfogultnak tűnhet. Claire Thepaut ugyanis a 2012-es elnökválasztás idején magát nyilvánosan a politikus személyes ellenfelének minősítette, és közeli kapcsolatban áll a vizsgálóbírók szakszervezetével, amelyet sokan elfogultan baloldalinak tekintenek. Azt jogászi körökben is aggasztónak tartják, hogy a vádak alapjául szolgáló titkos lehallgatások tartalmának egy része kikerült a sajtóhoz. Sarkozy támogatói szerint már maguk a felvételek – amelyeken a Herzoggal folytatott beszélgetéseket rögzítették – sem szolgálhatnak bizonyítékként. A nyolc hónapja indult lehallgatással – amiről a volt államfő értesülhetett, mert álnéven új mobilt vett, de ahhoz is hozzáfértek – a kampányfinanszírozási ügyet akarták felderíteni, azt, hogy a politikus kapott-e illegálisan 50 millió eurót a 2007-es elnökválasztási hadjáratához Moammer Kadhafitól, Líbia vezetőjétől. Mivel erre nem leltek bizonyítékot, másféle terhelő adatot igyekeztek találni, amivel – érvelnek az exelnök táborában – megsértették a lehallgatási engedély célhoz kötöttségét, mint ahogy az egész eljárással az ügyfél és az ügyvéd közti kommunikáció bizalmas jellegét.
A botrány a legrosszabbkor jött Sarkozynek, aki azt fontolgatja, hogy az UMP novemberi kongresszusán megpróbálja visszavenni a párt vezetését, és ezzel ugródeszkához jutni a 2017-es elnökválasztáshoz. Az UMP éléről Jean-Francois Copé májusban lemondani kényszerült, miután kiderült, hogy a két évvel ezelőtti elnökválasztási kampányban fiktív számlákkal papírozták le a törvény által engedélyezett kiadások túllépését. Egy közvélemény-kutatás szerint az UMP tagjai közül a legtöbben még mindig Sarkozyt látnák legszívesebben a párt élén, de 25 százalékos támogatottságával már csak négy százalékponttal vezet a korábbi kilenc helyett volt külügyminisztere, Alain Juppé előtt, aki szintén pöttyös múltú – a Chirac-ügyben ítélték felfüggesztett börtönbüntetésre. Nem egyértelmű a több más gyanú árnyával is küzdő, kihívónak tartott életmódja miatt régóta megbélyegzett Sarkozy esélye a választók szélesebb körében sem. A megkérdezettek 65 százaléka politikai visszatérését és esetleges elnökjelöltségét sem támogatja.
Akadnak, akik szerint Sarkozy őrizetbe vétele és kihallgatása tovább rombolta az államfői intézményt, ami az ötödik köztársaságot 1958-ban megalapító Charles de Gaulle-ra volt szabva, és azóta senki sem tudta igazán ugyanúgy betölteni. A normalitás visszahozását ígérő Hollande népszerűtlenségére jellemző, hogy nemcsak Sarkozy áll előtte a közvélemény-kutatásokban, de a 2011-es szexbotránya miatt államfői ambícióiról lemondani kényszerült volt IMF-vezérigazgató, szocialista Dominique Strauss-Kahn is. Hollande-nak az élettársa iránti hűtlenségét még megbocsátották – az nem ritka az Élysée-palota mindenkori uránál –, azt azonban nem, hogy a légyottra menve nem éppen államfőként nézett ki, a testőre mögött ülve a robogón, a fején billegő bukósisakban. Ráadásul a gazdasági problémákkal, a munkanélküliséggel sem tud mit kezdeni. Vannak, akik úgy vélik, hatodik köztársaságra lenne szükség, ahol a monarchikus jegyeket mutató államfő hatalma kisebb, a parlamenté és a miniszterelnöké nagyobb lenne. Az ötletet támogatók közé tartozik a szocialista Ségolene Royal, aki Hollande élettársa volt, és 2007-ben Sarkozyvel szemben maradt alul az elnökválasztáson.
