Kislányként ugyanarról álmodozott a tanzániai Mariamu Stanford, mint osztálytársai, ám ahogy a bőrszíne miatti megbélyegzése egyre elviselhetetlenebbé vált, otthagyta az iskolát. Hat évvel ezelőtt az albínó nő élete pokollá változott: egy éjjel két férfi betört a házukba, és bozótvágó késekkel mindkét kezét megcsonkította. Bár hat órát kellett várnia, mire a segítségére jöttek, Mariamu a csodával határos módon túlélte a brutális támadást, és 14 hónappal később amerikai segítséggel művégtagokat kapott.
Nemrég szintén csonkítás áldozata lett egy 40 éves albínó nő, aki még élt, amikor levágták három ujját, valamint a térde alatt a lábát, majd meghalt. Ő volt a 73. ismert albínó áldozat az ezredforduló óta Tanzániában. Noha a gyilkossággal összefüggésben a hatóságok két kuruzslót gyorsan kézre kerítettek, a kelet-afrikai országban élő albínók nem lélegezhetnek fel. A kormány szerint csak tavaly 19 albínót öltek meg rituális okokból – további két embert eltűntként tartanak nyilván, őket valószínűleg szintén meggyilkolták –, ám szakértők szerint az áldozatok valódi száma ötvennél is több lehet, mert sok halálesetet nem jelentenek a hatóságoknak.
Az albinizmus egy ritka genetikai rendellenesség, amely csökkent vagy hiányzó pigmentációban nyilvánul meg. Az albínók bőre és haja tejfehér, szemük piros, a napon könnyen leégnek, és gyakran látászavarban szenvednek. Észak-Amerikában és Európában az albinizmus előfordulási aránya egy a húszezerhez, ám Afrikának a Szaharától délre eső részein bizonyos népcsoportokon belül akár minden ezredik ember is érintett lehet az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint. A legtöbb albínó Tanzániában él, emberjogi csoportok 100 ezer fölé teszik a számukat.
Zeru zeru, azaz szellem – így hívják Tanzániában az albínókat, akikkel kapcsolatban évszázadok óta számos tévhit kering a Nagy-tavak vidékén. Úgy tartják, hogy az albínók nem halnak meg, csupán eltűnnek, levágott testrészeik gyógyítják az AIDS betegséget, feláldozásukkal pedig megelőzhető a vulkánkitörés. Sokak szerint az albinizmus isteni csapás, egy albínóval való érintkezés balszerencsét, betegséget, sőt halált okoz, vagy éppen ellenkezőleg: szerencsét hoz.
Az albínók levágott testrészeit ezért a boszorkánydoktorok varázsitalokba keverik, míg a bányászok és a halászok szerencsét hozó amulettként hordják. E „relikviák” köré valóságos iparág épült, amit élénk kereslet tart fenn: egyes esetekben akár 75 ezer dollárt is elkérhetnek értük a feketepiacon. Az amputálást olykor élőkön végzik, mivel úgy tartják, a kuruzslók által végzett rítus sokkal hatékonyabb, ha az áldozat ordít fájdalmában. Gyakori a gyermekgyilkosság, amit titokban, sokszor a bábák hallgatólagos beleegyezésével végeznek, de nem ritka, hogy a szegény sorsú családok egyszerűen eladják albínó gyereküket.
Az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala szerint 2000–2013 között 15 afrikai országban több mint kétszáz esetben jegyeztek fel albínók elleni rituális támadást. A jelentés szerint ezen esetek többsége még a vádemelésig sem jut el, egyrészt a félelem és a további stigmatizáció miatt, másrészt mert sokszor egyetlen szemtanú sem akad, aki tanúskodna a bántalmazott mellett. A problémát tetézi, hogy az albínók nincsenek felvilágosítva jogaikról, nem bíznak az igazságszolgáltatásban, a bíróságok pedig leterheltek.
Jakaya Kikwete tanzániai elnök a nagy port kavart májusi albínógyilkosságot követően az ország lakosságához intézett televíziós beszédében kijelentette: regisztrálni fogják az albínókat a biztonságuk javítása érdekében, és drákói szigorral lépnek fel a kuruzslókkal szemben. A kormány időnként megpróbál tenni a jogfosztott albínók helyzetének jobbításáért, például számos menedékházat létesítettek, 2010 óta pedig először ül választott albínó politikus a tanzániai parlamentben. A társadalomban levő, mélyen gyökerező dogmák ellen az oktatás színvonalának javításával lehetne tenni, de az szakértők szerint inkább romlik. Sok szülő még ma is félti iskolába járatni albínó gyerekét, a középiskolába kevesen jutnak el, a tanárok felkészületlenek, és képtelenek kiirtani az évszázados előítéleteket. Az albínók alig kapnak munkát, étteremben például azért nem dolgozhatnak, mert úgy tartják, érintésükkel megmérgezik az ételt.
Tanzánia már csak azért sem tud kitüntetett figyelmet fordítani az Afrikában leginkább itt üldözött albínókra, mert amúgy is tengernyi problémája van. A Kenya és Mozambik között elterülő, 1961 óta független, közel 45 millió lakosú ország a világ egyik legszegényebb állama, a kormány becslése szerint minden harmadik ember a szegénységi küszöb alatt él. Kevés exportálható ásványkincse van, a mezőgazdaság fejletlen, s bár a gazdaság az elmúlt egy évtizedben sokkal nyitottabb lett, az üzleti környezet továbbra sem vonzó, a millenniumi fejlesztési célok teljesítésében komoly lemaradás van. Az ország területén félmillió afrikai menekült él, súlyos probléma a drog- és embercsempészet, Tanzániának a szomszédos Malawival való kapcsolatát pedig területi vita mérgezi.
Az érem másik oldala, hogy a 2005-ben megválasztott, majd 2010-ben újrázó Kikwete komoly érdemeket szerzett az Afrikai Unió elnökeként a 2007-es véres kenyai válság megoldásában, s nemzetközi elismerést kapott a tanzániai gazdaság liberalizálásáért. A Világbank adatai szerint a gazdaság az utóbbi években átlagosan 7 százalékkal bővült, köszönhetően a telekommunikáció, az építőipar, a pénzügyi szektor, a kiskereskedelem, az építőipar és a gyáripar látványos erősödésének. Dicsérik az ország gyors urbanizációját, s kérdés, mekkora lehetőség van az újonnan felfedezett földgázlelőhelyek kiaknázásában, ami szakértők szerint akár teljesen átalakíthatja Tanzánia kórosan mezőgazdaság-függő gazdaságát.
FEKETE ISTVÁN
