Barack Obama indul a vasárnapi brazil választáson, a koalícióban kormányzó baloldali Munkáspárt színeiben szeretne mandátumhoz jutni. Persze nem az amerikai elnökről van szó, hanem a 45 éves – mellesleg szintén színes bőrű – vállalkozóról, Claudio Henrique dos Anjosról, aki Barack Obama Claudio Henrique néven kerülhetett fel a hivatalos jelöltlistára. Nem ő az egyetlen, politikába vágyó csodabogár a 200 milliós országban, ahol egy napon döntenek az elnökről, a szövetségi parlamentről, valamint a tartományok kormányzójáról és törvényhozásáról. Képviselő lenne a korrupt politikusokat a pokolra küldeni akaró, Toninho do Diabo (Tóni, az ördög) művésznevű, magát a Sátán tanítványának kikiáltó António Aparecido Firmino extravagáns előadó. Az ő árnyékában teljesen normálisnak látszik, hogy a jelöltek között akad valóságshow-szereplő, pornósztár, de a törvényhozásba tartana Marcos Pontes, Brazília első űrhajósa is, aki 2006-ban egy orosz Szojuzzal járt a Nemzetközi Űrállomáson, míg az egykori, 70-szeres válogatott csatár, a 48 éves Romário arra készül, hogy megvédje 2010-ben szerzett mandátumát.
A karneváli forgatagban a legnagyobb kérdés mégis az, hogy megőrzi-e hivatalát Dilma Rousseff elnök, s vele a hatalmat az országot 2003 óta irányító Munkáspárt. Sokáig úgy tűnt, az elődje, a kétszer négyéves hivatali idejében sikert sikerre halmozó Luiz Inácio Lula da Silva kijelölt utódjaként négy éve könnyedén győztes, a katonai diktatúra börtönét megjárt egykori gerilla másodszor is simán nyer. A közvélemény-kutatásokban fölényesen vezetett a Brazíliában jobbközép erőnek számító Szociáldemokrata Pártot képviselő Aécio Neves szenátor előtt, akit még jobban leszakadva követett a szocialista Eduardo Campos, Pernambuco állam volt kormányzója. Aztán Campos magánrepülőgépe augusztus 13-án, Santos városában, ítéletidő közepette, leszállás közben lezuhant, s a politikus életét vesztette.
A tragédia éles fordulatot hozott a kampányban. Az elhunyt Campos helyére a párt alelnökjelöltje, az 56 éves Marina Silva lépett, aki két hét alatt átvette a vezetést a közvélemény-kutatásban, és Neves csúszott le a kilátástalan harmadik helyre. Az Amazonas mentén, kaucsukültetvényeken napszámosként dolgozó szülők gyerekeként világra jött, írni-olvasni csak tizenévesen megtanult Silvát (HVG, 2010. október 23.) egyáltalán nem a gyász miatti szimpátia röpítette az élre, ahol a legutóbbi felmérések szerint fej fej mellett van Rousseff-fel. Az ezredforduló óta megerősödött középosztály benne látja ugyanis azt a harmadikutas jelöltet, aki megtöri a hatalomban egyként korruptnak bizonyult Munkáspárt és Szociáldemokrata Párt politikai váltógazdaságát. Ráadásul, ha megválasztják, akkor Silva lehet az ország első színes bőrű elnöke, aki a mélyszegénységből emelkedett magasra, s az 1988-ban egy dühös földbirtokos által meggyilkolt Chico Mendes oldalán védte az Amazonas-vidék esőerdejét és őslakosainak jogait.
Silva és Rousseff küzdelme vasárnap aligha dől el, az elnökválasztás első fordulójában 11 jelölt viadalában kellene abszolút többséget szerezni. Így minden jel arra mutat, hogy október 26-án ők újráznak majd az államfői posztért. A két politikusnő nem először kerül szembe egymással. Silva Lula kormányában 2003–2008 között környezetvédelmi miniszter volt, aki rendszeresen összetűzött a gazdaságfejlesztést mindenáron erőltető Rousseff-fel, az elnöki kabinetfőnökkel. Amikor megelégelte a csatározásokat, lemondott a posztjáról, 2009-ben kilépett a Munkáspártból, és egy évre rá már a Zöld Párt jelöltjeként, a szavazatok 19,3 százalékával lett harmadik az elnökválasztáson.
Az apai ágon bolgár származású Rousseffnek sokat ártott, hogy hivatali ideje alatt a gazdasági növekedés a korábbinak a felére fékeződött, sőt az idei első két negyedévben már visszaesést mértek, ami a recesszió bekövetkeztének közgazdasági feltétele. Tavaly nyáron egy elhanyagolható mértékű buszjegy-áremelés volt a szikra, ami a katonai diktatúra 1985-ös vége óta nem látott, több százezres tüntetéssorozathoz vezetett. A tiltakozók a korrupció és az életszínvonal emelkedésének megtorpanása mellett éppen az idei labdarúgó-világbajnokság rendezéséhez szükséges gigászi és pazarló beruházások ellen emelték fel a szavukat. Ráadásul a katarzis is elmaradt, mert az egész ország által győztesnek várt válogatottra történetének legsúlyosabb vereségét mérte az elődöntőben 7:1-re diadalmaskodó Németország.
A párharc középpontjába így a gazdaság került. A harcos környezetvédő múltja miatt az üzleti világ által gyanakodva figyelt Silva közeledni kezdett a Brazíliát a cukor, a kávé és a fagyasztott narancslé exportjában világelsővé emelő, s az USA után a második legtöbb szóját termesztő agrárszektorhoz. Már nem utasítja el a génmódosított vetőmagok használatát, és a nádcukorból etanolt előállítóknak kedvezne azzal, hogy felszámolná a benzinre és a gázolajra adott állami támogatást, amivel a kormány a 6,5 százalék inflációt próbálja féken tartani, s megcsapolja a politikusok által mindig is pénzügyi mézesbödönnek tekintett, többségi állami tulajdonban lévő Petrobras olajmonopólium bevételeit.
Éppen új keletű piacbarátsága miatt támadja Rousseff és tábora Silvát, s a Munkáspárt nem győzi hangsúlyozni, hogy az ő uralma alatt emeltek ki a bőkezű szociális programok 40 millió brazilt a mélyszegénységből. Nekiestek a volt környezetvédőnek azért is, amiért szabadon lebegő valutaárfolyamot, a költségvetés kiadási oldalát a pazarlás megszüntetése érdekében árgus szemekkel figyelő testületet, valamint valóban független jegybankot akar. Jelenleg ugyanis a központi bank elnökének nincs rögzített idejű mandátuma, az államfő tetszése szerint nevezi ki és váltja le, az intézmény a pénzügyminisztérium alárendeltségében működik, a monetáris és árfolyam-politikáját a gazdaságpolitika szolgálójává teszi. A Munkáspárt úgy véli, a Silva által sürgetett függetlenség valójában azt jelentené, hogy a jegybank a színfalak mögött konspiráló bankárok és a nemzetközi pénzügyi tőke karmai közé kerülne, s ők a döntéseikben mit sem törődnének a brazilok érdekeivel.
NAGY GÁBOR
