A szigetországba látogató turistáknak a legkifizetődőbb, ha a Japan Railways Group által kizárólag külföldieknek kínált bérletet váltva tapasztalják meg a sinkanszenélményt: a névre szóló, nem átruházható Japan Rail Pass 7, 14, illetve 21 napra korlátlan számú utazásra jogosít fel a csoporthoz tartozó, területi vasúttársaságok által üzemeltetett vonalakra és szuperexpresszjáratokra. A bérletet kizárólag az országon kívül lehet megvásárolni, az egyhetes felnőttjegy ára másodosztályra nagyjából megfelel a Tokió–Kiotó járaton egy retúrjegy tarifájának, és a nagyobb pályaudvarokon külön a turistáknak fenntartott irodákban kell érvényesíteni. A Japan Rail Passzal utazók nem a többi utasnak fenntartott kapukon keresztül juthatnak a vágányokhoz, a peronőröknek kell felmutatniuk bérletüket: útlevélre is szükség van a bejutáshoz, de azt csak szúrópróbaszerűen ellenőrzik.
Tokió főpályaudvarán a sinkanszenek vágányaihoz igyekvőknek nem kell átesniük külön ellenőrzésen, hogy felszálljanak járatukra. Tájékozódni külföldinek sem kihívás, az egymástól két lépésre elhelyezett digitális kijelzők információinak megértéséhez nem kell ismerni a kandzsi írásjeleket, mert latin betűkkel is az összes hasznos tudnivaló fel van tüntetve rajtuk. Használatukra csak azért van szükség, hogy megtudjuk, melyik vágányról indul a vonatunk, amit kizárólag akkor késhetünk le, ha nem ismerjük az órát: szinte nincs olyan körülmény, ami megakadályozhatná, hogy szerelvényünk ne a megjelölt időpontban érkezzen meg a pályaudvarra, és induljon el onnan.
A hófehér torpedóra emlékeztető, tűorrú szuperexpressz hangtalanul fut be a peronra, és a takarítóbrigád percek alatt felkészíti az útra. Az utasok az önműködő fotocellás ajtókon belépve foglalhatják el helyüket a csőszerű, mégis tágas térérzetet nyújtó kocsikban. A belső tér kialakítása puritán és praktikus, nélkülözi a luxust, mégis komfortos. A környezettudatosság jegyében az ülések teljes mértékben újrahasznosított anyagokból készültek, a jobb oldalon három, a balon pedig kettő található belőlük. Útközben a sinkanszen félelmetes sebességéből semmit sem lehet érzékelni, az ülésekben helyet foglalva szinte úgy érezni, megáll az idő, és a külvilág megszűnik, mindössze az apró, repülőgépszerű ablakokból látható, összemosódó japán városi és vidéki látképek emlékeztetnek arra, hogy milyen gyorsan száguld a vonat a célállomás felé.
NAGY DÁNIEL
