Zsákutcában a menekültek - csapdában a Balkánon

Gratulálunk, ön családjával egyike azon hárommillió (hivatalosan kétmillió) földönfutónak, akik Törökországban élnek – választhat, a szíriai polgárháború menekültjeként valahol az ország délkeleti részén él menekülttáborban, vagy afgánként lokális tartózkodási engedéllyel rendelkezve kizsákmányolják.

Indulás: Törökország

Törökországban nehéz az élet: nincsenek rendes iskolák, egészségügyi ellátás a menekültügyi ellátórendszerben, bár vannak kedves pillanatok. Sok török például az áldozati ünnepen (a muzulmán világban ilyenkor Ábrahám áldozatára emlékeznek, és kecskét, bárányt vagy tehenet ölnek le) keletkezett húst elküldte a táborokban nélkülözőknek. De elege van már abból, hogy évek óta népkonyhán eszik, kilátástalanul tengődik, munkavállalási engedélyt nem kap, nincs semmilyen perspektívája, hogy a török államnak sincs se stratégiája, se elképzelése a helyzet kezelésére. Így elhatározza, hogy nekivág. Gondolkodik, hogy vásároljon-e Isztambulban a maffiától hamis szír útlevelet, de hát ilyesmivel biztos nem bíbelődik egy, a menekültekkel méltányos módon eljáró EU-s tagállam, amelybe igyekszik – Magyarország mégsem Görögország, úgyhogy végül is nem vásárol ilyet.

Maga Törökország is megrekedt az EU-s tagsági tárgyalásokkal három éve, holott Erdogant azért választották meg 12 évvel ezelőtt, hogy bevigye Törökországot az EU-ba. A jó első 8 után 3-4 borzalmas év jött, és ugyanígy változott az elnök barátja, a miniszterelnök Ahmet Davutoglu helyzete is: külügyminiszterként még konfliktusmentes viszonyra törekedett minden szomszéd országgal, ma pedig miniszterelnökként mit ért el? Konfliktusban van minden szomszédos országgal.

Jó hírünk van: miután megunta, hogy már évek óta sátrakban él, avagy a játszótér melletti csatornában kell meghúznia magát, hisz a pénze már rég elfogyott, amikor a török árakhoz képest dupla annyi pénzért bérelt szobát, elindulhat a Balkán felé. Kosz szigete csak 5 km a török partvidéktől, ide jó eséllyel átjut kis családjával, majd nemsokára a félszigeti Görögországon tart északnak. A végcél Németország – ön még nem hallott arról az új fejleményről, hogy Magyarország lezárta déli határait.

Macedónia

A görög-macedón határon szerencséje van: csak kétszer fordítják vissza a határőrök, viszonylag keveset éhezik, és az embercsempészek is csak keveset emeltek az előre kialkudott összegen. Macedóniában egyszer sikerül állami hatóságtól ételt kapni: a szkopjei Gazi Baba idegenrendészeti börtönben az embercsempészek elleni perben tanúként hallgatja ki a bíróság, és emiatt rács mögé is kerül. Mivel itt a menekültügyi eljárás elhúzódik, az állam pedig rosszul bánik az elbírálásra várókkal, be sem adja a kérelmet. Egy cellatársától megtudja, hogy Macedónia a Nyugat-Balkán többi országával hasonlóan az EU-ba tart, 2005-től tagjelölt állam. Ám az utóbbi időben megtorpant, aminek legfőbb oka, hogy Görögországgal vitatkozik az államnévről – a görögök vitatják, hogy az ország használhatja a Macedón Köztársaság titulust, szerintük az csak Nagy Sándort és birodalmát, avagy utódait illeti meg.

Tovább akar menni a családjával, bár tudja, ekkor kiteszi magát a fegyveres bandák támadásának. Könnyebb viszont a gyaloglás: elveszíti a csomagokat. Irány Szerbia.

Szerbia

A szerb-macedón határon sincs kolbászból a kerítés, de legalább másból sem. Szerbiában sem kerül szóban a menekültkérelem beadása: 2014-ben 10, 2015-ben 1 menekültstátuszt osztott ki az ország. Közben átment rajtuk százezer ember. Természetesen Szerbiában sem ússza meg a börtönt, holott bűne csak annyi, hogy csak menekültként belépett az országban. Ezzel együtt ismét szerencséje volt, mert több sorstársát visszaküldték Macedóniába – amikor jogvédőkkel fut össze egy táborban, ők azt állítják, ez ugyanúgy tilos, mint Macedóniából Görögországba visszatoloncolni. Sikerül továbbhaladni, igaz, át kell kelnie egy folyón, a gyerekeket a nyakukban viszik, még az embercsempészek is segítenek.

Szerbiában az történt, amit senki sem várt, meséli a szerb embercsempész. Amikor az egykori ultranacionalista, Seselj szerb szélsőséges politikus híve, Tomiszlav Nikolics került az elnöki székbe, senki nem számított nagy közeledésre az EU-hoz, erre sorra hozta a nyugatosabbnál nyugatosabb intézkedéseket, gesztusokat tett Koszovó kapcsán is az EU-nak, ami, valamint az orosz szankciók támogatása kulcsfontosságú az EU-s tagsági tárgyalások folytatásához. Ezért is arcul csapás a szerbeknek a kerítés és a határ lezárása, mivel 2010-től a szerbek vízum nélkül utazhatnak be az EU-ba.

Magyarország: végállomás

És igen, elért a magyar határra. Röszke előtt kellemetlen meglepetés éri, kerítésrendszerrel találja magát szembe, egyenruhások egy furcsa vasszörnyhöz imádkoznak „Gyodavagon, gyodavagon!” felkiáltásssal. Megkapott egy több oldalas magyar nyelvű jegyzőkönyvet – milyen szerencse, hogy beadta Szerbiában a menekültkérelmet, most beadhatja a hivatalos magyar tranzitzónában a magyart is. Igaz, elutasítják két óra alatt, és két évre kitiltják az EU-ból, bár ezt csak onnan tudja, hogy egy fáradt ügyintéző azt mondja: „gó bekk”.

Csapdába került a Balkánon, amely régió viszonylag kis befektetéssel teljesen csatlakoztatható lenne az EU-hoz és a NATO-hoz (kivéve Szerbiát, amely elutasítja a NATO-tagságot). Ám most egy egyre növekvő migrációs nyomás miatt kialakuló krízisben akár meghallhatja a keletről érkező szirénhangokat is. Márpedig a 2008-as gazdasági válság fontos tapasztalata volt, hogy az EU problémái lecsapódnak a Balkánra, de azokkal külső segítség nélkül nehezen tud bármit is kezdeni. Ezek pedig visszahatnak az eurozónára is. Elég példaként felhozni Koszovó villámgyors kiürülését.

Ön most fáradt, elkeseredett. Azt látja, többek már módosított útvonalon gondolkodnak, hogy majd Horvátországon keresztül, Szlovénia felé próbálnak bekerülni az EU-ba. Bár arrafelé vannak még fel nem számolt aknamezők – családdal, gyerekkel ezt azért nem egyszerű bevállalni. Lassan leszáll az este, és szemerkélni kezd az eső.