Vétő vétó

„Az orosz vétó meggyőző bizonyíték arra, hogy Moszkva bűnös, s közvetlen kapcsolat van a Kreml és az ártatlan embereket meggyilkoló emberek között” – jelentette ki Arszenij Jacenjuk ukrán kormányfő, miután Moszkva az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT) vétóval akadályozta meg, hogy a világszervezet nemzetközi törvényszéket hozzon létre annak kiderítésére, kik lőtték le tavaly júliusban Kelet-Ukrajna fölött a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó gépét.

Bár Moszkva azt hangsúlyozta, a BT állandó tagjainak kijáró vétója azért hangzott el, mert meg akarja várni, milyen eredménnyel zárul le októberben a Hollandia által vezetett vizsgálat – a 295 polgári áldozat közül 193-an voltak holland állampolgárok –, Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő a múlt héten egyszer sem volt hajlandó válaszolni arra, hogy a vizsgálat lezárta után Moszkva hajlandó lenne-e igennel szavazni. Ez már csak azért sem valószínű, mert mielőtt elhangzottak volna azok a moszkvai vélemények, hogy korai lenne a törvényszék megalakítása, Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet még azzal érvelt, hogy hazája azért utasítja el az ötletet, mert a Nyugat nagyszabású politikai show-műsort csinál a maláj gép katasztrófájából. A gyakorlat egyébként azt mutatja, hogy a különféle ENSZ-törvényszékek létrehozásának a múltban nem volt feltétele a vizsgálatok lezárása: a nyomozás befejezése nélkül jött létre például a ruandai vagy a jugoszláviai háborús bűncselekményekben illetékes ENSZ-törvényszék is. Moszkva ezeknél nem emelt kifogást.

Már csak azért is furcsa Moszkva BT-ben elhangzott vétója, mert ha valóban tiszta lenne a lelkiismerete, s nem lenne semmi köze az MH 17-es járat katasztrófájához, akkor már csak az orosz közvélemény nyomására is igent kellett volna mondania a törvényszék létrehozására. A legújabb közvélemény-kutatások szerint ugyanis a megkérdezett orosz polgárok 98 százaléka biztos abban, hogy a maláj gépet Ukrajna vagy az USA lőtte le, s csak két százalék véli úgy, hogy a Moszkva által támogatott kelet-ukrajnai szakadárok semmisítették meg az ukrán katonai gépnek nézett utasszállítót. Az orosz polgárok jó része éppen ezért támogatja is a nemzetközi törvényszék létrehozását: a független Levada Központ felmérése szerint a megkérdezettek fele szerint szükség volna ilyen bírói testület létrehozására, s – miközben a válaszolók több mint harmada nem tudta, mit mondjon – csupán 19 százalékuk ellenezte az ötletet.

Azért is nehezen magyarázható a Kreml döntése, mert nem csak a közvetlenül leginkább érintett országokat háborította fel a vétó. „Tragikus, hogy Oroszország, amely azért kapott előjogokat, hogy védelmezze a nemzetközi békét és biztonságot, ezt a kiváltságot arra használja, hogy aláássa a békét és a biztonságot” – vélekedett Samantha Power amerikai ENSZ-nagykövet. „A legnagyobb megvetéssel kell fogadnunk az Oroszország által sokadszor megismételt, már számtalanszor cáfolt állításokat, illetve a katasztrófával kapcsolatos ködösítés folytatását” – mondta újságíróknak Julie Bishop ausztrál külügyminiszter, aki a voksolás előtt azért utazott New Yorkba, hogy az ENSZ székhelyén is lobbizzon az igen győzelme mellett. A megcáfolt állításokat említő Bishop leginkább arra gondolhatott, hogy brit szakemberek szerint az ukrán légierő felelősségét bizonyító orosz műholdfelvételek több részletét az Adobe Photoshop CS5-ös szoftverével módosították Oroszországban.

A „nem” után az érintett országok máris bejelentették, nem hagyják annyiban a dolgot, s mindent elkövetnek, hogy a felelősök megkapják a büntetést. Az egyik lehetőség az, hogy a BT-határozati javaslatot előterjesztő öt ország – Ausztrália, Ukrajna, Belgium, Hollandia és Malajzia – maga hoz létre önálló nemzetközi törvényszéket, de az is elképzelhető, hogy az ügy a közgyűlés elé kerül. Ezt az 1950-es években az USA által kidolgozott módszer tenné lehetővé: az akkori szovjet vétók kikerülését szolgáló 377-es közgyűlési határozat szerint ha a BT túlzottan megosztott valamelyik kérdés megítélésében, akkor a béke és biztonság szavatolása érdekében az ügyet a közgyűlés elé terjeszthetik, ahol a határozat elfogadásához elégséges az egyszerű többség megszerzése.

A pótmegoldásokkal ugyanakkor az a baj, hogy a hatékonyságuk jóval kisebb, mint egy-egy BT-határozaté. A közgyűlési határozatok betartatása jóval nehézkesebb – a testület 1980-ban például követelte az 1979-ben Afganisztánba vezényelt szovjet csapatok azonnali visszavonását, ám a szovjet katonai jelenlét még egy évtizedig eltartott –, s ugyanez a helyzet az ENSZ-támogatás nélküli törvényszékekkel is. Az ENSZ-törvényszékek által kiadott körözés például valamennyi világszervezeti tag számára kötelezővé teszi a vádlottak kiadását, s az együttműködést megtagadó országokat szankciókkal lehet sújtani.

Az orosz „nem” jól illeszkedik abba a döntéssorozatba, amellyel Moszkva szándékosan eltávolodik a nemzetközi jogot képviselő intézményektől. Azt hangsúlyozza, hogy az „úgynevezett nemzetközi jog” a valóságban a Nyugat azon törekvéseit szolgálja, amelyekkel korlátozni akarja a világ többi országának szabadságát. Az orosz alkotmánybíróság a közelmúltban például úgy döntött, a Moszkvát rendszeresen elmarasztaló európai emberi jogi bíróság határozatai a jövőben csak akkor lesznek érvényesek Oroszországban, ha azok nem mondanak ellent az orosz alkotmánynak. Még akkor is, ha a korábbi dokumentumokban Moszkva elismerte, hogy a nemzetközi jog a nemzeti jogrend fölött áll.

NÉMETH ANDRÁS