Gyermekházasság erőnek erejével

Komal átlagos rádzsasztáni lány volt, hétköznapi vágyakkal: egyetemre akart menni és dolgozni, ezért egy napot sem hiányzott az iskolapadból. Mikor azonban tizenhat évesen férjhez adták, álmai egy csapásra szertefoszlottak, az iskolát elkerülte, s még nem volt tizenhét, amikor teherbe esett. A kislányát szereti, de a mai napig a szemére vetik, hogy miért nem fiút szült. Sorstársa, Bina Bai mindössze tizennégy esztendős volt, amikor egy nálánál csupán egy évvel idősebb fiúhoz adták. A lány hamarosan terhes lett, ám a gyermeke röviddel a szülés után meghalt. Néhány hónap elteltével a szülők követelésére újfent próbálkoztak, de a gyermekáldás öröme ezúttal is illékony volt: Bina kisbabája nem egészségesen jött a világra.

A két indiai fiatalkorú anyának az ENSZ Népesedési Alapja által ismertetett esete messze nem elszigetelt jelenség: becslések szerint ma 720 millió olyan nő – illetve 156 millió férfi – él világszerte, aki nagyon fiatalon házasodott meg, s közülük minden harmadik még a 15. életévét sem töltötte be, amikor bekötötték a fejét. Számuk évente 15 millióval nő, ami azt jelenti, hogy a Földön két másodpercenként olyan házasság köttetik, amelyben a menyasszony – zsenge kora miatt – sem érzelmileg, sem fizikailag nem érett meg a családalapításra.

Az arányokat tekintve Dél-Ázsiában a legelkeserítőbb a helyzet: minden második nő 18 éves kora előtt megy férjhez, ráadásul minden hatodik tizenöt éves kora előtt. A szubkontinenst Nyugat- és Közép-Afrika (42 százalék), illetve Afrika Szaharától délre eső része követi (40 százalék). Az országok rangsorában Niger áll az élen: a nyugat-afrikai országban élő 20–49 éves nők 77 százalékát 18 éves kora előtt adták férjhez, a képzeletbeli dobogó második fokán Csád és a Közép-afrikai Köztársaság osztozkodik (68 százalék).

Indiai gyerekházaspár

AFP

Az afrikai országokat a világ nyolcadik legnépesebb állama, Banglades követi, ahol – bár a kormány a szavak szintjén mindent megtesz a kényszerházasságok megszüntetéséért – jogvédő szervezetek arra emlékeztetnek, hogy nem sok érdemi lépés történt a gyermekek jogvédelmében a miniszterelnök asszony tavalyi bejelentése óta. Sheikh Hasina célja, hogy a tizenöt év alatti gyermekek kikényszerített házasságát 2021-ig gyökerestül felszámolják, és harmadával csökkentsék a 15–18 éves korukban férjhez adott lányok számát. Igaz, azt a kormány is elismeri, hogy a gyermekházasságok megszüntetésére 2041 előtt nincs reális esély.

A gyermekfejjel frigyre lépők aránya az egyes országokon belül is nagy szórást mutathat, amire jó példa Etiópia: a Szudánnal határos Amharában élő nők közül négyből hárman tizennyolc éves koruk előtt mennek férjhez, háromszor annyian, mint a fővárosban, Addisz-Abebában. A legszegényebbeket két és félszer nagyobb eséllyel házasítják ki gyermekként, mint a tehetősebb szülők fiait és lányait; Indiában például a leggazdagabb ötödbe tartozók átlagos életkora az első házasságkötés idején a húsz évet súrolja, a legszegényebbeké viszont 15,4 év.

Az ENSZ gyermekalapja, az UNICEF adatai szerint az utóbbi harminc évben valamelyest csökkent ugyan a gyermekházasságok aránya a világon, a fejlődés nem egyenletes, és a leginkább „fertőzött” térségekben, így Ázsia déli részén és Fekete-Afrikában a jogvédők szélmalomharcot vívnak az elmaradott közösségek életében mélyen gyökeret vert gyakorlat ellen. Az UNICEF arra int, hogy a gyermekházasságok csökkenése nem elég gyors ahhoz, hogy lépést tartson a népességrobbanással: amennyiben a számuk a mai ütemben mérséklődik, 2050-ben ugyanúgy nagyjából 700 millió ilyen sorsú nő fog élni a világon, mint ma. Ám ha az utóbbi három évtizedben tapasztalt csökkenés mértékét sikerül megduplázni, ez a szám 570 millióra olvadhat 2030-ra.

A gyermekházasítások gyakorlatának felszámolásáért küzdő Girls Not Brides nevű szervezet szerint több oka is lehet annak, hogy a szülők frigyre kényszerítik a család legvédtelenebb tagjait. Sokan azzal védekeznek, hogy így próbálják megóvni lányaikat azokon a helyeken – különösen a konfliktuszónákban –, ahol a leginkább ki vannak téve a szexuális bántalmazásnak. Egy másik gyakori érv, hogy a lánygyermekek a szegény családok számára sokszor komoly pénzügyi terhet jelentenek, ezért – gyakran még csecsemőkorukban – inkább túladnak rajtuk.

A 16 év alatti fiatalok házasságkötése a legtöbb helyen az emberi jogok súlyos megsértésének számít ugyan, és sok országban – például Magyarországon is – tiltják, a szegények számára a törvény csak írott malaszt, és inkább kockáztatják az ezzel járó súlyos pénzbírságot. Pedig a gyermekházasságoknak rövid és hosszú távon is súlyos következményeik vannak, hiszen tartós szegénységhez, társadalmi elszigetelődéshez, családon belüli erőszakhoz, az iskola elhagyásához, s ezáltal a karrierlehetőségek beszűküléséhez vezetnek, sőt a korai gyerekvállalás az anya és gyermeke életét is kockára teszi.

Az ENSZ Közgyűlésének emberi jogokkal foglalkozó bizottsága tavaly arra sürgette a tagállamokat, hogy hozzanak olyan törvényeket, amelyek tiltják a gyermekházasságot. Ezt egészítette ki az idén júliusban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának határozata, amely a korai, gyermek- és kényszerházasság eltörlésének erőfeszítéseit támogatja. A gyerekkorúak frigyének megszüntetése az ENSZ számára azért is húsba vágó kérdés, mert a 2000-ben elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célok nyolc pontjából hat – köztük az extrém szegénység felszámolása és a gyerekhalandóság csökkentése – így belátható időn belül teljesíthetetlen, miközben most már az új keretrendszer céljait kellene meghatározni.

FEKETE ISTVÁN