Lassan hatvanezer embert függesztettek fel rúgtak ki, vittek börtönbe, kormánykritikus híroldalakat blokkoltak, és három hónapos rendkívüli állapotot vezettek be – teljes gőzzel folyik a tisztogatás Törökországban a múlt pénteki puccs után. Az eltiport kísérlet nem csak a török társadalmat érintő, hanem világpolitikai kérdéseket is felvet. Gökhan Bacik politikai elemző pedig egyenesen úgy fogalmazott a hvg.hu-nak: ellenforradalom zajlik Törökországban, ami az új évszázad legfontosabb eseménye, Magyarország életére is ki fog hatni.

AFP / Bulent Kilic

Azért is, mert Törökország tényleg kelet és nyugat határán fekszik. Fontos NATO-tagállam, hídfőállás, ahonnan rendszeresen szállnak fel harci repülők, jelenleg épp az Iszlám Állam elleni hadműveletek keretében. Ezért nagyon nem mindegy, hogy Törökország hogyan viszonyul a Nyugathoz, hogyan határozza meg magát. Gökhan Bacik szerint

az eddig ismert, szekularizált, nyugatos Törökországnak vége van.

Erdogan fordulatot hajt végre, amit a társadalom széles rétegei még nem vesznek észre, akik igen, azok viszont le vannak sújtva. Ahol ilyen méretű tisztogatást végeznek, ott már nem mehetnek úgy tovább a dolgok, mint eddig.

Gyanús USA-kapcsolatok, teljes külpolitikai fordulat

Vajon egy ennyire átrostált, „gyanús elemektől” megtisztított hadsereggel továbbra is együttműködik-e majd titkosszolgálati és egyéb szinteken a NATO és az USA – teszi fel a kérdést a hvg.hu-nak nyilatkozó elemző. A több tízezer letartóztatásból és felfüggesztésből már biztosnak tűnik, hogy az Erdogan egykori szövetségeséből mára ellenséggé vált, Amerikába emigrált Gülen imám híveit mozdítják el a puccsra hivatkozva. Hillel Neuer, a UN Watch emberi jogi civil szervezet vezetője erről egyenesen azt mondja, hogy "nincs olyan modern precedens demokráciában vagy EU-tagországban, amikor ennyire lábbal tipornák a joguralmat bírák ezreinek elbocsátásával vagy a vizsgálati fogságok ezreinek elrendelésével".

Változóban van a török külpolitika is. Letartóztattak olyanokat a török NATO-bázison, akik a puccsisták összekötőik lehettek a Pentagonban, az amerikai védelmi minisztériumban. Erdoganék eleve azt állítják, hogy Gülen amerikai "száműzetéséből" szervezte a puccsot, amit a hitszónok tagad ugyan, és el is ítéli az államcsínyt, de Törökország most a kiadatását kéri Amerikától. A török médiában most ő a főgonosz – az utcán Erdogan hívei pedig Gülen-bábukat akasztanak. A Gülenhez köthető tévé- és rádióadókat kedden lekapcsolták a hatóságok. Amerika visszaüzent, hogy előbb bizonyítékot szeretne látni, mielőtt dönt a kiadatásról. Erdogan aztán némileg békülékenyebben már azt mondta, nem akarja a légitámaszpont-használat engedélyezését összekapcsolni Gülen kiadatásával, hiszen az USA-val érdekeken és nem érzelmeken alapul a kapcsolatuk.

AFP / Daniel Mihailescu

A török NATO-tagságot is fenyegethetik a fejlemények, írja a UK Defence Journal, a NATO árgus szemekkel figyeli a fejleményeket. A távolodás a Nyugattól és a közeledés Oroszországhoz alááshatja Törökország ISIS elleni fellépését is.

A hvg.hu-nak nyilatkozó Bacik szerint

valamiféle iszlám állam fog alakulni Törökországban,

de hogy pontosan milyen, még nem tudni. De Erdogan valószínűleg az élére akar állni a térségben (Tunézia, Algéria, Egyiptom) olyan népszerű populista iszlamizmusnak. Az elemző arra számít, hogy felfüggesztik a parlament munkáját vagy feloszlatják azt, és átmenetileg központosítják az összes elnöki hatalmat. „Ez Törökország 1979-e” – utal az iráni iszlamista fordulat évére, amikor Komeini ajatollah megdöntötte a nyugatos diktátor sah uralmát.

Gülenisták elleni hajsza

Nagyon nagy kérdés, hogy mi lesz, ha a társadalom rádöbben, mi is zajlik az országban. Bacik szerint két nagy tömb reakciója lesz

fontos: a kurdoké és a szekulárisoké. Az új állam működése vélhetően egyiknek sem lesz ínyére, így akár még egy polgárháborút sem lehet kizárni. Magáról a puccsról sok minden kering. Elterjedőben van a vélemény, hogy Erdogan maga rendezte meg a puccsot, azért lett olyan gyenge és átgondolatlan. Ezt támasztaná alá például az a tény, hogy Erdogan repülőjét, amellyel közlekedett a puccs idején, bár közrefogta két F-16-os, nem lőtték le.

Ugyanakkor abban is van valami, hogy a puccsot inkább a kényszer indította útjára. A szervezők értesültek arról, hogy nyomoznak utánuk, a Carnegie Europe értesülései szerint pedig augusztusban nagy tisztogatáshullám söpört volna végig a török hadseregen belül, ezt sem várhatták meg. A lap cikke szerint a legnagyobb baklövés a társadalmi támogatás túlbecslése volt – a tömegek, civil szervezetek, pártok mind a demokratikusan megválasztott Erdogan mellé álltak. Az Erdogan-féle kormánypárt, az AKP egy tagja elmondta az al-Dzsazirának, hogy a szervezet Gülenhez hű csoportjának tagjait már a puccs előtt elkezdték letartóztatni,

vélhetően előremenekülésként kezdtek tehát bele a puccsba.

Ezt a feltételezést erősíti meg az a hír is, hogy a török titkosszolgálatok állítólag már a puccs előtt hat órával értesültek az államcsíny tervéről. Úgy tűnik, hogy a puccs során észlelt ügyetlenségek inkább a kapkodásból fakadtak.

Gülenen kívül elvileg van egy másik főgonosz is: Okin Oztürk tábornok, akit a puccs fő szervezőjének tart Erdogan. Oztürk tagadja ezt, maga is a gülenistákra mutogat, és azt állítja, ő is harcolt ellenük. Gülen azt mondta, a puccs utáni tisztogatás boszorkányüldözéssé fajult, "már nem beszélhetünk demokráciáról. Ez a fajta rezsim inkább emlékeztet egy törzs működésére vagy egy vallásra". Gülen Hitlerhez, Szaddám Huszeinhez hasonlítja Erdogant, aki csak fokozza a társadalom megosztottságát.

Erdogan hiúsága lenne a kulcs?

A török tisztogatás mértéke már kicsapta a biztosítékot az európai vezetőknél, Angela Merkel és mások is sürgetik a normális, alkotmányos, jogállami működés visszaállítását. A halálbüntetés visszaállítása, amely ötletet Erdogan az utcára mutogatva próbál elfogadtatni a külvilággal, egyértelmű válóoknak tekinthető Törökország és az EU kapcsolatában. Törökország 2004-ben törölte el a halálbüntetést, épp az EU-tagságra jelentkezés feltételeként, és 1984 óta nem volt kivégzés Törökországban.

MTI / AP Pool / Kayhan Özer

Hogy Erdogant mi hajtja, sejthető. A vezetőnek mindig is volt valamiféle sértettsége, komplexusa az európai (sőt török szekuláris) kollégáival szemben, mivel ő alulról jött, igazi self-made manként küzdötte fel magát a török politika csúcsára.

Egy jellemzés szerint sosem bocsát meg senkinek.

Amennyire a sértett, olykor frusztrált stílusa jól jön ki a politikai közösségén belül, olyan megütközést tud kelteni a nemzetközi politikában. Korábban abban a szerepben tetszeleghetett, hogy az EU-ba kormányozza Törökországot, most viszont már más szelek fújnak, főleg, hogy Erdogan úgy érzi, az EU sosem fogja sem őt, sem országát befogadni, húzza-nyújtja az ország csatlakozási eljárását. Persze ennek oka maga Erdogan is, aki a jogállamisággal és az európai értékekkel egyáltalán nem összeegyeztethető húzásokkal él újságok elhallgattatásától kezdve a kurdok elleni hadműveletekig, a terrorizmus fogalmának kreatív értelmezéséig. Úgy fest, új Törökország születik ezekben a napokban.