Az ajtók záródnak

Gyakori az összetűzés a menekültek között a görög–macedón határ görög oldalán lévő Idoméniben létrehozott táborban: az egy-egy tenyérnyi szendvicsért másfél órán át sorban állók közé folyamatosan befurakodnak az ügyeskedők, és a segélyszervezeti aktivisták általában hiába próbálják meg csatárláncba fejlődve visszaszorítani a sor elején tülekedőket. A vita még élesebb, amikor szakad az eső, a bőrig ázott, fázó és türelmetlen sorban állókat ugyanis csak az utolsó métereken védi hevenyészett tető.

Idoméniben nem a sztereotípiákban létező, drága mobiltelefont villogtató, kigyúrt fiatalemberek élnek: a táborlakók több mint fele nő vagy gyermek. Az is arra utal, hogy az ott lévőknek általában már nincs sok pénzük, hogy inkább sorba állnak élelemért, mintsem a táborban és a közeli faluban lévő boltokban vásárolnak. Az eredetileg másfél ezer fősre tervezett táborban már legalább tízezren tengődnek, s miközben már megteltek a hatvan–nyolcvan férőhelyes hatalmas hálósátrak, folyamatosan érkeznek a közelben lévő főút felől a nehéz csomagokat cipelő migránsok. A táborban egyre romlik az egészségügyi helyzet, a zsúfoltság miatt gyorsan terjednek a bőrbetegségek, s gyakori az influenza és a hasmenés is.

A legnagyobb a zsúfoltság a Macedónia felé nyíló ajtó környékén: a hajnalban gyülekezni kezdő menekültek el sem mozdulnak az Európára nyíló kapu közeléből, s azután is csak lassan oszlanak szét, hogy a macedón határőrök beengedik az aznapra beütemezett néhány tucat személyt. Míg korábban a menekültek északi irányú áramlása Idoméninél gyakorlatilag akadálymentes volt, a határt kettős kerítéssel lezáró macedónok az utóbbi hetekben csak a szíriai és iraki állampolgárokat engedik be, s közülük is csupán azokat, akik fel tudják mutatni a Görögországban kiállított regisztrációs papírokat. „Néhány napon belül teljesen megtelik Görögország, egyre nagyobb a káosz és a súlyos diszkrimináció veszélye” – mondta a HVG-nek Gemma Gillie, az Orvosok Határok Nélkül (MSF) nevű segélyszervezet idoméni szóvivője.

Görögországban már közel negyvenezer menekült gyűlt össze, és a számuk naponta 2-3 ezerrel emelkedik. Sorra telnek meg az Athén, illetve a tengerpart közelében lévő átmeneti szállások, a segélyszervezetek szerint a Törökországból hajókon érkező migránsok lassan az egész országot szabadtéri menekülttáborrá változtatják. Az MSF például azzal számol, hogy a Görögországban rekedt menekültek száma elérheti a 200 ezret is. Ebben az is közrejátszik, hogy az évek óta súlyos gazdasági és politikai válsággal küszködő Athén nem tesz túl sokat a krízis megoldásáért: az idoméni tábort például a segélyszervezetek tartják fenn, s a tervezettnél sokkal lassabban halad a menekültek fogadására kitalált görögországi hot spotok létrehozása is. Az Idoméniben tapasztalható zsúfoltság és reménytelenség miatt valószínű, hogy megismétlődnek a migránsok és a macedón határőrség között múlt hét elején kirobbant összecsapások: akkor a menekültek áttörték a nemzetközi vasútvonalon lévő kaput, s behatoltak macedón területre. Az erőszak kiújulásától tartó szkopjei hatóságok meg is erősítették a határvédelmet, több tucat rohamrendőr őrzi a kettős határzárat.

A határ macedón oldalán, Gevgelijában pedig az okoz gondot, hogy a szerbiai hatóságok megkezdték a görög papírok nélküli, korábban átengedett menekültek visszazsuppolását. Az ENSZ által működtetett átmeneti táborban több százan élnek, és fogalmuk sincs, mi lesz a sorsuk. A közel kétszáz kilométerrel északabbra lévő szerb–macedón határon is ugyanez a probléma, ott a Horvátországból visszazavart és a Szerbiából való kitoloncolásra váró menekültek néhány órára még a két országot összekötő vasúti pályát is eltorlaszolták.

Hirtelen mindenhol nagy lett a szigor. A balkáni országok rendőrei már akkor is visszaküldik a migránsokat, ha elírást vesznek észre a vándorlás különféle állomásain kitöltött dokumentumok valamelyikében. Az is baj, ha valaki rossz választ ad: aki azt mondja, azért hagyta el Szíriát, hogy munkát vállaljon Németországban, vagy hogy csatlakozzon a már ott élő rokonaihoz, azonnal fordulhat vissza. Az egyetlen helyes válasz az, hogy a kifaggatott ember a háború elől menekül.

A politikai változást az hozta, hogy a térség államainak belügyminiszterei februárban – még a migránsválsággal foglalkozó e heti EU-csúcs előtt – Bécsben megállapodtak a nyugat-balkáni útvonal eltorlaszolásáról, s az érintett országok egyből megkezdték az új politika megvalósítását. Ez pedig rövid távon azt okozhatja, hogy a menekültek a görög–macedón határ helyett a nyugatabbra lévő görög–albán határon próbálkoznak majd a továbbhaladással. Az Idoméniben lévők nagy többsége még abban bízik, hogy bejut Macedóniába, ám az újonnan Görögországba érkezők egy része már megindult Albánia felé.

Az ottani határ viszont gyakorlatilag ellenőrizhetetlen. A magas hegyekben olyan hágók vannak, amelyeket kiválóan ismernek az embercsempészek, így a migránsok Albánián – az ugyancsak magas hegyekben futó albán–koszovói vagy albán–montenegrói határ átlépésével – eljuthatnak Szerbiáig. Az Albánián át vezető útvonal viszont újabb jövedelmet jelent az embercsempészeknek, akik már eddig is 5–10 ezer eurót szedtek el egy-egy menekülttől.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az előrejelzések szerint – ha nem sikerül valahogyan elzárni a török–görög tengeri útvonalat – az idén a tavalyi egymillió helyett már legalább másfél millió migráns indul el Törökország felől Európa belseje felé. Januárban és februárban az érkezők száma már meghaladta a százezret, és köztük folyamatoson csökken a szíriaiak részaránya. Török statisztikák szerint a Görögország felé indulóknak tavaly még a 65 százaléka vallotta magát szíriainak, ám arányuk mostanra 38 százalékra esett. Többen érkeznek viszont a legtöbb európai állam által biztonságosnak minősített Afganisztánból – 24 százalék –, s 25 százalékra ugrott az irakiak aránya is.

NÉMETH ANDRÁS / IDOMÉNI, GEVGELIJA