Kilencmillió eurót fizetünk azért, hogy segítsük a potenciális menekülteket Líbiában tartani, jelentette be  Lázár János a Kormányinfón. A V4-es országok az EU korábban bejelentett líbiai projektjébe szálltak be. A kormány a következőket írta meg a hvg.hu-nak a projekt részleteiről:

„Magyarország a V4-es országokkal közösen egy, az EU Afrikai Szükséghelyzeti Vagyonkezelő Alap (EU Trust Fund for Africa,) keretén belül a Líbiára és a környező országokra kiterjedő konkrét projekt (Integrált határigazgatás és migráció kezelés támogatása Líbiában, Support to integrated border and migration management in Libya) második szakaszának teljes, V4 általi kizárólagos finanszírozásáról döntött.

A kiválasztott projekt összköltsége 35 millió euró, célja a határigazgatás és migrációkezelés terén felelős líbiai hatóságok képességeinek fejlesztése, az embercsempészet elleni hatékonyabb fellépés, a tengeri és szárazföldi határok ellenőrzésének fokozása, valamint a líbiai migrációkezelési rendszer javítása. A kiválasztott projekt tükrözi a V4 országok migrációs álláspontját, mely a migráció külső dimenziójának előtérbe helyezését, a határvédelem fokozását, valamint a migráció helyben történő kezelését tűzi ki célul. A projekt végrehajtását az olasz Belügyminisztérium látja el szoros együttműködésben a Bizottsággal és a felajánló tagállamokkal.”

Olajozottan működik a bűnszövetkezet

A „felelős líbiai hatóságok képességei” és a „líbiai migrációkezelési rendszer” terén bizony rengeteg fejlesztenivaló van. Úgy is fogalmazhatnánk, borzalmas dolgok történnek a líbiai menekülttáboroknak csúfolt intézményekben.

A nemzetközi emberi jogi civil szervezet Amnesty International számolt be a december 12-i jelentésében a líbiai állapotokról. A szervezet kínzásokról, embertelen bánásmódról számol be, álláspontja szerint százezrek estek csapdába Líbiában. Kiépült egy jól működő rendszer a parti őrség, az embercsempészek és a líbiai biztonsági szervezet, a líbiai illegális migráció elleni hatóság (Libyan Department for Combatting Illegal Migration, DCIM) között. Az őrök verik, kínozzák a fekete-afrikai térségből embercsempészek olajozott gépezetének keretein belül érkező embereket, akik brutálisan túlzsúfolt betonépítményekben sínylődnek. Enni sokszor semmit sem kapnak. Az őrök ezzel a rossz bánásmóddal gyakorlatilag arra kényszerítik a rabokat, hogy lefizessék őket. Ennek köszönhetően kikerülhetnek a táborból, és megpróbálhatnak kijutni a tengerre – itt lép be a rendszerbe a parti őrség és az embercsempészek sokasága.

AFP / Issouf Sanogo

Az embercsempészek hálózatát Loretta Napoleoni Emberkereskedők című könyve mutatja be érzékletesen, azt is, hogy ezeknek a szervezeteknek sokszor csak egy tartalom nélküli címke az iszlamizmus, és azt is, hogy több kábítószer-kereskedő szervezet nyergelt át emberkereskedelemre azért, mert az jövedelmezőbb. (Loretta Napoleoni könyvét a HVG adta ki 2017 tavaszán.)

Kaotikus állapotok, minden megvehető, a lelkiismeret is

A líbiai hatóság, a DCIM táboraiban jelenleg 20 ezer ember van az Amnesty információi szerint. A szervezet szerint probléma, hogy a líbiai hatóságok nem ismerik el az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) mandátumát, a kormány nem írta alá a genfi menedékjogi egyezményét, és nincs menedékjogi törvénye az országnak. Így nincs mit számon kérni rajtuk. A nem a líbiai kormány fennhatósága alá tartozó táborokról nehéz még csak hozzávetőleges számokat is szerezni, mondja Iván Júlia, az Amnesty International Magyarország szervezetének igazgatója a hvg.hu-nak. Itt csak sajtóinformációk állnak rendelkezésre arról, hogy egyes szervezeteket és törzseket hogyan kapacitálnak arra, hogy ők is állítsák meg a hozzájuk érkező potenciális menekülteket.

Az egész ország kaotikusak az állapotok. A menekülttáboroknak csak egy része van a kormány által felügyelt területeken, akad belőlük a különböző milíciák, félkatonai szervezetek által ellenőrzött területeken, ott tényleg semmi védelem és korlát nincsen – rabszolga-kereskedelemről szólnak a hírek és az elborzasztó fotók (amelyek egy része nem ott és akkor készült a Slopes.com elemzése szerint).  

Párizsban emiatt voltak tüntetések is novemberben. A genfi székhelyű migrációs és menekülthelyzetet figyelő IOM adatai szerint 700 ezertől 1 millióig terjed a Líbiában lévő menekültek száma. A CNN közzétett egy Tripoliban zajló rabszolgavásárról készült videót, amit az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres a legkirívóbb emberi jogi abúzusnak nevezett.

Magyarország most tehát ehhez a rendszerhez csatlakozik nem kevés pénzzel. Orbán Viktornak volt már hasonló ötlete: 2016 júniusában arról beszélt egy Kossuth Rádiónak adott szokásos péntek reggeli interjújában, hogy észak-afrikai táborokat, tranzitzónákat kéne létrehozni, hogy ott bírálják el a menekültek kérelmeit, mire az EU arra figyelmeztette, hogy ilyet a hatályban lévő rendelkezések szerint nem lehet megcsinálni. A Kadhafi utáni Líbia merő káosz, ezért oda most pénzt adni elég "kockázatos befektetés", mondja Iván Júlia az EU és a magyar kormány akciójáról. Azaz erősen kétséges, hogy a pénz tényleg eljut-e a menekültekhez.

AFP / Citizenside / Antonio Melita

2017 júliusában már az EU is úgy döntött, jobb, ha valahogy Líbiában tartják a potenciális menekülteket. 14,3 milliárd forintnyi összeget ajánlott fel Líbiának, erre utal a Miniszterelnökség közleménye, ebből vesszük mi, a V4-ek a részünket. A trendek nem jók a jogvédők szerint, így ugyanis az EU szétveri a 2015-ig kialakult, humánusabb menekültügyi rendszert, ami a tengerparti EU-tagállamokban alakult ki. A civilek ebben a rendszerben saját hajókkal segítették egy évszázados tengerjogi alapelv érvényre jutását: aki a vízben bajban van, azt ki kell menteni. Most pedig Olaszországban elkezdték visszaszorítani, korlátozni a mentőakciókban résztvevő civileket, az EU egyértelműen a jogkorlátozó eszközök felé fordult a humánus út helyett, mondja Iván Júlia.

A menekültek számaival való riogatás mára a politika eszköztárának része lett, Orbán és a kormány is rendre 60 millió menekültről beszél, mint olyanokról, akik ugrásra készen állnak arra, hogy Magyarország határainál betörjenek megzavarni a polgárok életét. Ez koránt sincs így: az UNHCR jelentése összesen 60 millióra becsüli a menekültek számát világszerte, de ebből 2,8 millió volt 2016-ban olyan, aki valóban menedékkérőként jelentkezett a világban, a többiek belső menekültek.

Nem terjednek eléggé a humánusabb megoldások

Nem ez volt az első, eléggé vitatható EU-s intézkedés menekültügyben. Az első a Törökországgal kötött 3 milliárd eurós megállapodás volt 2016 márciusában, amely megállította, jelentősen csökkentette a balkáni útvonalon érkező menekültáradatot. Az EU itt is félrenézett, amikor az emberei jogokról lett volna szó. Az uniót két törekvés vezette: egyrészt csökkenteni a kockázatos tengeri átkelésből fakadó halálesetek számát. Másrészt visszafogni a menekültek számát, mert azokban a tagállamokban, ahova sok menekült érkezik, könnyen előretörnek a szélsőséges pártok. Ez nem jó az EU-nak sem, amely amúgy is rengeteg kihívással és problémával kell szembenézzen,  szélsőséges pártok pedig nem csökkentik az EU-n belüli vitás kérdések számát.

De Németország is hozott már olyan döntést, hogy visszatoloncol afgán menekülteket Afganisztánba, amely minden mérvadó jelentés szerint olyan ország, ahonnan joggal menekülnek az emberek, számos vidéken a tálibok vagy egyéb szervezetek uralkodnak, terrorizálják az embereket, emberrablásokat követnek el, nincs hozzáférés alapvető civilizációs vívmányokhoz. A német pilóták sora többször meg is tagadta, hogy a hazaérkezésük után akár halálos veszedelemmel szembenéző afgánokat elszállítsák.

A kérdés persze nem könnyen megoldható. De nyilván létezik jobb megoldás, mint az emberek ezreit megalázó, törvénytelen, jogtipró állapotban tartó líbiai.

Az ENSZ például folyamatosan ajánlja az áthelyezés, relokáció megoldását a menekülteket tényleg befogadni vágyó országoknak (ebben a jelentésben sok érvet és adatot sorakoztat fel). Egymillió ilyen igényt ismert el a világszervezet, és Kanada például 2015 óta így fogad be menekülteket. Az ország ügynökei az ENSZ-szel együttműködve járják a táborokat, és a fokozottan sérülékeny menekülttábori lakók (kínzások elszenvedői, nők stb.) közül segít kiválasztani a jelölteket, akik, ha elfogadják a lehetőséget, közösségi vagy céges szponzorációval kerülnek át a tengerentúlra. Kanada eddig majdnem 23 ezer embert fogadott be ilyen módon, amivel a világ második legnagyobb ilyen ENSZ-szel karöltve végzett befogadást végző országa. Az első az USA 82,5 ezer befogadott emberrel.