Tokióban azt is közölték, hogy az ország kilép a Nemzetközi Bálnabizottságból (IWC) – a bálnák megmentését célzó nemzetközi szervezet rendelte el három évtizeddel ezelőtt a kereskedelmi méretű vadászat tilalmát – s közben a szigetország illetékesei arra hivatkoznak, hogy a hatalmas tengeri emlős fogyasztása a nemzeti kultúra része. Japánban a partmenti térségekben évszázadok óta fogyasztottak bálnahúst, ám a kereslet a második világháború után ugrott meg jelentősen, s évekig a bálna volt a fő húsforrás. A fogyasztás mostanra jelentősen visszaesett, az összes hús 0,1 százalékát teszi ki.

Japán 1951-ben csatlakozott az IWC-hez, s az ország a tilalom bevezetése után is vadászott bálnákra, ám a „tudományos” célzatú vadászat során a korábbiaknál jóval kevesebb állatot öltek meg. Az ország évente 200-1200 bálnát fogott ki „tudományos” célból, s a húst a hazai piacon értékesítették.

A kilépés után Japán gyakorlatilag korlátozás nélkül vadászhat a bálnákra. Tokió közölte, az ország halászai csupán Japán területi vizeiben és a japán gazdasági zónákban vadásznak bálnákra, s nem folytatnak ilyen tevékenységet a sarkvidékek körzetében. Japán mellett a bálnafogást ugyancsak nemzeti hagyományként értékelő Izland és Norvégia is bírálja az IWC tevékenységét, 1986-ban ugyanis úgy tűnt, hogy a vadászai tilalom csak átmeneti lesz, ám az IWC egyelőre hallani sem akar a korlátozások enyhítéséről. Annak ellenére is megmerevedtek az álláspontok, hogy több bálnafaj már nem számít veszélyeztetettnek.