Indiában egyszerűbb agyonlőni a gyanúsítottat, mint megvédeni az áldozatot

India szerte elégedettséget váltott ki, hogy a haidarábádi rendőrök agyonlőttek négy olyan férfit, akik néhány nappal korábban kegyetlen módon megerőszakoltak, majd meggyilkoltak egy 27 éves állatorvosnőt. A haidarábádiak rózsaszirmokat szórtak a rendőrökre, és ismert személyek követelik, hogy ne büntessék meg az „igazságot szolgáltató” egyenruhásokat.

Az áldozatukat megfojtó, majd felgyújtó bűnözőkkel akkor végeztek, amikor a hatóságok rekonstruálni akarták a bűncselekményt: az őrizetben lévő férfiak állítólag megpróbálták elvenni a rendőrök fegyverét, és el akartak menekülni. Az ügy „szépséghibája”, hogy nagyon sok a gyanús körülmény. Furcsa, hogy a rendőrök hajnali fél négyre időzítették a helyszíni szemlét, s az is gyanús, hogy valamennyi bűnöző életét vesztette, így gyakorlatilag nem maradtak tanúk, akik a rendőröktől függetlenül elmondhatnák, mi történt. Ráadásul Indiában hagyománya van a hatósági emberek önbíráskodó akcióinak, feltűnően sokan vesztik életüket „szökés”, illetve „ellenszegülés” következtében. Olyannyira, hogy maga a haidarábádi rendőrkapitány, VC Szadzsanar – akinek az emberei ölték meg a négy erőszaktevőt – személyesen is érintett volt egy hasonló esetben. A BBC feleleveníti, hogy korábban – amikor Szadzsanar főfelügyelőként szolgált – három férfi megtámadott és savval leöntött egy nőt; a rendőrök akkor is a bűntény helyszínére vitték az elkövetőket, majd szökés közben lelőtték őket. Az eset után a felügyelőt hősként ünnepelték, majd kapitánnyá léptették elő. Sadzsanar egyébként a mostani, kivégzésgyanús esetről is kétértelműen nyilatkozott:

az igazságszolgáltatás a maga útját járja.

AFP / STR

Önbíráskodó rendőrök, tehetetlen jogrend

Az egyik, a nők jogait védő civilcsoport, az Összindiai Haladó Nők Szervezete készpénznek is veszi, hogy a rendőrök ezúttal is önbíráskodásra vetemedtek. „Most azt fogják nekünk mondani, hogy a rendőrök igazságot szolgáltattak. De ez hamisított igazságszolgáltatás. A rendőri fellépés üzenete az, hogy nem tudjuk biztonságossá tenni az utcákat, nem vagyunk képesek elegendő bizonyítékot gyűjteni a bűnösök elítélésére, és képtelenek vagyunk szavatolni az áldozatok bíróság előtti méltóságát” – hangsúlyozták a jogvédők.

Hogy mennyire igazuk van, az is mutatja, hogy egy nappal a négy erőszakoskodó agyonlövése előtt, Uttar Prades állam egyik városában öt férfi megtámadott egy nőt: előbb fejbeütötték, majd benzinnel lelocsolták és meggyújtották az asszonyt. Az áldozat éppen a bíróságra tartott, ahol tanúvallomást tett volna az őt megerőszakoló, majd most végleg elhallgattatni akaró öt bűnöző ellen. A nő testének hatvan százaléka égett meg, nem biztos, hogy túléli a támadást.

Ugyanezen a napon Radzsasztán államban egy muszlim férfi háromszor közölte feleségével, hogy elválik tőle – ez a hagyományok szerint azonnali és jogerős válást jelent – majd amikor a nő nem egyezett bele a különválásba, a férj apja, és annak testvére is megerőszakolta az ellenszegülő asszonyt.

AFP / Mayank Makhija

Egyre veszélyesebb hely

A statisztikák szerint évről évre növekszik Indiában a nők elleni támadások száma. 2012-ben 25 ezer nemi erőszakot jegyeztek fel, tavaly már 40 ezernél tartott ez a szám. S ez a szám csak azokat az eseteket tartalmazza, amelyek eljutnak a hatóságokig – a nemi erőszakok többségét az áldozatok nem jelentik be, mert tartanak a bosszútól, illetve a megaláztatásoktól. Indiában nem tartják bűncselekménynek a házasságon belüli erőszakot sem, szakértők szerint így a nemi erőszakok 50-70 százalékáról nem szereznek tudomást a hatóságok. És nagyon rosszak a büntetési mutatók is: míg 1973-ban még a nemi erőszakot elkövetők 44 százaléka került bíróság elé majd rács mögé, ez az arány mostanra 25-30 százalékra esett.

S közben a nők társadalmi helyzete sem javul: a nők válnak a legtöbbször az emberkereskedők áldozatává, továbbra is dívik a kényszer- és gyermekházasságok gyakorlata, s nők ezreit használják ki szexrabszolgaként az országban. Hét évvel ezelőtt India még „csak” a negyedik legveszélyesebb hely volt a nők számára, ám mostanra Szíriában és Afganisztánban is jobb a lányok és asszonyok helyzete.

AFP / Sajjad Hussain

Erőszakoskodó átlagférfiak

Az indiai kriminológusnő, Madhumita Pandej szerint a háttérben az indiai társadalmi szokások állnak. Pandej 2013 óta száz, nemi erőszakért elítélt, börtönben ülő férfival készített mélyinterjút, s megállapította, többségük fel sem fogja, hogy bűncselekményt követett el, mert nem tudja, mi a beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat és az erőszak közötti különbség. „Amikor elkezdtem a beszélgetéseket úgy éreztem, hogy ezek az emberek mind szörnyek. Azután megértettem, ezek átlagos emberek, akiket a neveltetésük és a gondolkodásmódjuk tett erőszakoskodóvá. A férfiaknak téves elképzeléseik vannak a férfiasságról, a nőket pedig arra nevelik, hogy engedelmeskedjenek. Ezek az emberek a mi társadalmunk tagjai, nem a Holdról kerültek ide” – mesélte Pandej a thelily.com portálon megjelent interjújában.

Pandej szerint a szexuális felvilágosítás gyakorlatilag teljes hiánya is ront a helyzeten. „A szülők ki sem ejtik a pénisz, vagina, szex, illetve nemi erőszak szavakat. Ha pedig ez nem kerül szóba, hogyan lehet felvilágosítani a fiúkat” – magyarázta, majd elmesélt egy esetet, ahol egy férfi tényleg megbánta, hogy megerőszakolt egy ötéves lányt.

Tönkretettem az életét. Már nem szűz, senki sem fogja feleségül venni. Ha kijövők a börtönből, én elvenném feleségül

– idézte Pandej a bűnözőt. A kriminológus elhatározta, megkeresi az áldozatot, ám amikor végre megtalálta a családot, s beszélt a lány anyjával, kiderült, a rendőrök arra sem vették a fáradtságot, hogy közöljék velük, az erőszaktevő már börtönben ül.