Benjamin Haddad a washingtoni Atlanti Tanácshoz tartozó Jövő Európája kezdeményezés igazgatója úgy véli, alaptalanok azok a vélemények, amelyek szerint Macon ki akarná löki az USA-t Európából, meg akarná rekeszteni az EU bővítését, vagy titkos paktumot kötött volna Vlagyimir Putyin orosz államfővel. „Nem kell többet belegondolni abba, amit Macron mond. Inkább provokációnak kellene venni a francia elnök szavait – egy olyan kezdeményezésnek, amellyel Macron fel akarja mérni, hogy Európában milyen vélemények vannak, s kinek, mi a maga vörös vonala. Macron ki akarja használni a brexitet és a németek bénultságát arra, hogy lehetővé tegye Franciaország számára Európa felrázását, s tudja, hogy ehhez partnerekre van szüksége. Macron javaslataiban rengeteg vakfolt van, de a konstruktív szövetségesek eltántoríthatnák a francia elnököt a hibás lépések megtételétől. Európának inkább segítenie kellene Macront, mintsem figyelmen kívül hagynia, vagy akadályozni őt” – vélekedett az elemző, a "Macron új stratégiája, hogy hülyegyerek legyen" című cikkben.    

Haddad szerint a The Economistnak adott interjú – amelyben Macron agyhalottnak titulálta az észak-atlanti szövetséget – nem a NATO-ról szólt, hanem az európai államokról. „Macron meg van győződve arról, hogy a kontinens alvajáróként halad afelé, hogy stratégiai értelemben teljesen jelentéktelen szereplővé váljon: a világban már az amerikai-kínai párharc a legfontosabb hajtóerő, s az amerikai érdekek egyre távolabb fognak kerülni az európaiaktól. Ez a folyamat már Trump előtt elkezdődött, s valószínűleg az amerikai elnök távozása után is tovább tart majd” – állítja Haddad.

Az elemző úgy véli, a francia politikaváltás fő oka Berlin szerepének az átalakulása. „Macron korábban úgy vélte, hogy Angela Merkel kancellár partner lesz az EU-s strukturális reformok végrehajtásában, az eurózóna integrálásában és a védelmi képességek erősítésében. Párizsban viszont most úgy érzik, Németország elárulta Franciaországot: a németek még csak nem is válaszoltak Macron kezdeményezéseire” – olvasható az elemzésben, amely szerint a francia államfő most azért kelt válságot, mert úgy érzi, krízishelyzetben nagyobb az esélye a változásoknak.