Járványmentes diktatúrák, ahol betiltották a tényeket

Ha valaki nyilvánosan beszél a koronavírusról azt könnyen letartóztathatják az utóbbi évtizedekben két hóbortos diktátorral is megvert Türkmenisztánban. Az ukázt Gurbanguly Berdimuhamedow, a korábbi kényúr, Szaparmurat Nyijazov utódja adta ki, ahogyan ő volt az is, aki betiltotta a szájmaszkok nyilvános viseletét.

Az egykori Szovjetunió egyik közép-ázsiai volt tagállamában hivatalosan egyetlen koronavírussal fertőzött ember sincs, s most, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) képviselői beutaztak az országba, hirtelen megszüntették azt a tábort, ahol állítólag mintegy ezer embert tartottak karanténban, s az ott lévőket a területi, illetve fővárosi kórházakban helyezték el. Bár Berdimuhamedow országában hivatalosan nincsenek Covid-19-kórban szenvedő emberek, a diktátor már márciusban megtalálta az ellenszert, amivel küzdeni lehet a nem létező ragály ellen. Ez pedig a szíriai rutafű, amelynek füstje – legalább az orvosi végzettségű Berdimuhamedow szerint – gyógyítja a „fertőző légúti betegséget”.

Míg a hivatalos nyilatkozatok szerint annak ellenére sincs koronavírusos beteg az országban, hogy Türkmenisztán határos a járványt alaposan megszenvedő Iránnal és komoly üzleti kapcsolatok voltak Türkmenisztán és az ország szénhidrogén-készletének felvásárlására törekvő Kína között is, az országból kiszivárgott beszámolók szerint a pályaudvarokon, illetve egyéb közterületeken gyakran mérik az emberek testhőmérsékletét. A médiumok – ahogy az átlagemberek – nem beszélhetnek a járványról, s állítólag szinte teljes zárlat alatt van a főváros, Asgabat is.

Csak pánikot ne

A következetes tagadás mögött alighanem az áll, hogy a járvány – ha annak létét hivatalosan is elismerik – pánikhoz vezethet a negyedik éve súlyos gazdasági válsággal küszködő országban, s kevés olyan dolog van, amit a diktátorok jobban utálnak, mint a kiszámíthatatlanságot hozó zűrzavar. Az is hozzájárul a tagadáshoz, hogy Türkmenisztán egészségügyi rendszere egyáltalán nincs felkészülve egy járvány kezelésére, így sokkal egyszerűbb azt állítani, hogy a teszteletlen Covid-19-betegek valami egészen más kór miatt vesztették életüket. A helyi gyenge ellenzék azt állítja, a hatalom sokkal több energiát fordít a járvánnyal kapcsolatos információk elrejtésére, mint a betegség elleni küzdelemre.

Azt nem lehet tudni, hogy a türkméneknél mikor szakad el a cérna: már sok mindent eltűrtek, Nyijazovnál egyebek mellett azt, hogy teleszórta az országot a saját szobraival, míg a minden lovasversenyt megnyert Berdimuhamedownál azt, hogy egy időben a szakállviselést tiltotta be, majd a dohányzást. És sajnálatos módon mindkét kényúr imádta a saját művészetét: Nyijazov a verseivel, Berdimuhamedow pedig a maga által írt dalok előadásával teszi próbára népe türelmét.

Egy másik volt szovjet tagköztáraságba, Tádzsikisztánba se mert betolakodni a koronavírus, legalábbis ha hiszünk a hivatalos statisztikáknak. Ott – csakúgy, mint Alekszandr Lukasenko Fehéroroszországában – tovább tart a labdarúgóbajnokság, s a szurkolók még mindig nagy számban látogatnak ki a stadionokba. Az utóbbi napokban ugyan változott a hatóságok hozzáállása, s annyit már elismernek, hogy nem lehet kizárni a vírus jelenlétét, ám a kormányzat nem foglalkozik érdemben a járvánnyal. E helyett a parlament legutóbb azt a „fontos” törvényt szavazta meg, amely szerint nem lehet orosz végződésű családnevük az újonnan született tádzsik állampolgároknak.

Míg Türkmenisztánban annyit csalnak a statisztikákkal, hogy az országban akkora a hivatalos átlagjövedelem, hogy az EU nem utalhat segélyeket az országnak, Tádzsikisztánban legalább elismerik, hogy az egészségügyi hálózat alkalmatlan a Covid-19-járvány kezelésére így örömmel fogadnak minden külső segítséget.

Tagadás latin módra

Az egykori szabadságharcosból keménykezű diktátorrá átalakult nicaraguai elnök, Daniel Ortega is egyénien kezeli a koronavírus-világjárványt. Miközben állítólag több száz liter fertőtlenítőt, és 5000 pár gumikesztyűt rendelt az elnöki palotába, arra biztatja a népet, hogy az emberek vonuljanak ki az utcára és mutassák meg, hogyan működik a szeretet a Covid-19 időszakában. Ortega, aki nem engedte az iskolák, boltok és piacok működésének a felfüggesztését sem, olyan isteni ajándéknak nevezte a ragályos betegséget, amely végre rákényszeríti a nagyhatalmakat, hogy az atombombák helyett inkább az egészségügy fejlesztésére költsék a dollármilliárdokat. Ortega, aki állítólag súlyos beteg, igyekszik nem kimenni az elnöki palotából: legutóbb február 21-én vett részt nyilvános rendezvényen.

Tízmillió éhező

A világ talán legkeményebb diktatúrájában, Észak-Koreában is tagadják a SARS-CoV-2 vírus jelenlétét. Annak ellenére, hogy a múlt héten Kínába szökött, s a határőrök által meglőtt észak-koreai disszidenst Kínában azonnal tesztelték, s kiderült, őt is megfertőzte a koronavírus. A diktatúrából kiszivárgó hírek szerint sok a Covid-19-beteg, s a kínai-korai határ közelében állomásozó koreai katonák közül már több mint százan meghaltak a kórban.

A Szabad Ázsia rádióadó értesülései szerint a fővárosban is többen életüket vesztették a Covid-19-betegséghez hasonló tünetek miatt, viszont a koreai hatóságok nem jelentettek betegeket a WHO-nak, így az ország hivatalosan továbbra is koronavírus-mentesnek számít.

Az egészségügy helyzete a koronavírus-járvány nélkül is tragikus: állítólag mintegy tízmillió ember éhezik az országban, s a hiányos táplálkozás miatt folyamatosan nő a betegek száma. Ha a vitaminhiányban szenvedő, alultáplált milliókra valóban rászabadul a Covid-19-járvány, annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Az ország élén álló Kim Dzsong Un – akiről hetek óta nem tudni, él-e még – néhány hete, miután levélben biztosította együttérzéséről a koronavírus-járvánnyal küszködő Dél-Koreát, arra még szakított időt, hogy újabb, leginkább Dél-Koreát fenyegető rakétakísérletet hajtson végre a Japán-tenger térségében. De azért közben épül egy hatalmas közkórház is Phenjanban, az óriásintézmény alkalmas lehet a hivatalosan nem is létező járványban megbetegedett emberek ellátására.