"Bűnösnek érzem magam, nem kiáltottam oda Jim Wraynek, hogy maradjon mozdulatlan. És erre meggyilkolták” – így emlékszik vissza az 1972. január 20-ai eseményekre az egyik résztvevő, az akkor 16 éves Joe Mahon, akinek a szeme láttára lőtte hátba már földön fekvő, sebesült barátját az egyik brit katona. Az Észak-Írország második legnagyobb városában, Derryben összegyűlt több ezer ember azért vonult az utcára, hogy tiltakozzon a katolikus terrorista csoportokkal való együttműködéssel vádolt emberek jogi eljárás nélküli letartróztatása és internálása ellen, ám a hadsereg barikádokat emelt, és nem engedte, hogy a menet elérje a belvárost.
Amikor a tömeg megállt, elkezdődött az, ami ilyenkor szokott: a tüntetők közül néhányan kövekkel és üvegekkel dobálták meg a katonákat, akik gumilövedékekkel, vízágyúval és könnygázgránátokkal válaszoltak. A korábbi hasonló tüntetésekkel ellentétben azonban végül elszabadult a pokol. A katonák figyelmeztetés nélkül éles lőszerrel nyitottak tüzet a fegyvertelen emberekre: 13 tüntető a helyszínen vesztette életét, a 15 súlyos sebesült egyike pedig néhány hónappal később halt meg.
Egy brit katona rángat egy katolikus tüntetőt a véres vasárnapon
AFP
A brit kormány azonnal vizsgálatot indított, ám a szigetország történetének talán legrövidebb ideig tartó nyomozása után közzétett Widgery-jelentés azt állapította meg, hogy a vérontásért a tüntetőket terheli felelősség, a katonák pedig önvédelemből nyitottak tüzet. Az áldozatok rokonai azonban nem adták fel a küzdelmet és 1998-ben elérték, hogy London ismét napirendre tűzte az ügyet. 12 évig tartó vizsgálat után 2010-ben hozták nyilvánosságra az újabb jelentést, amely megállapította, az áldozatok mindegyike ártatlan volt, s a katonák jogtalanul lőttek a tömegbe. A nem sokkal korábban hivatalba lépett brit miniszterelnök, David Cameron a kormány és a nép nevében bocsánatot kért a sortűzért, és közölte, a deszantosok fellépése oktalan és igazolhatatlan volt.
A 2010-es jelentést sokan nem fogadták el, Derek Wilford, a lövéseket leadó katonai egység parancsoka például egy 2019-ben adott nyilatkozatában továbbra is azt állította, ők meg voltak győződve arról, hogy támadás indult ellenük. „Nem fogadom el a következtetéseket, mert én ott voltam” – mondta a katonatiszt.
Az áldozatok temetése
AFP
Beindult az erőszakspirál
A véres vasárnap után évtizedekig tartó erőszakhullám követezett. Az Egyesült Királyságból való kilépésért és Írországhoz csatlakozásért harcoló Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) sorra hajtotta végre véres merényleteit, válaszként pedig aktivizálódtak a protestáns terrorista csoportok, amelyek az íreket gyilkolták. A véres vasárnap az 1921-ben véget ért ír függetlenségi háború után létrejött Írország és Nagy-Britannia viszonyát is megrontotta: február 2-án az ír fővárosban, Dublinban tízezrek vonultak a brit nagykövetség elé, és porig égették az épületet. A feldühödött írek lefeküdtek az úttestre, hogy megakadályozzák a tűzoltóautók haladását.
Az indulatok az 1990-es évek elején kezdtek lecsillapodni, amerikai közvetítéssel elérték, hogy 1994-ben előbb az IRA, majd a protestáns félkatonai szervezetek vezetői írtak alá nyilatkozatot a fegyveres akciók beszüntetéséről. A béke azonban nem tartott sokáig, a tárgyalások zsákutcába jutottak és az IRA 1996-ban újrakezdte akcióit. 1997-ben az akkori brit miniszterelnök, Tony Blair próbálkozott újra, míg végül 1998. április 10-én megszületett a katolikusok és protestánsok közötti hatalommegosztásról és az erőszakról való lemondásról szóló nagypénteki egyezmény. A megállapodás messze nem volt tökéletes, ám megszakította a 3600 ember halálát követelő erőszakhullámot. A feszültség azonban ismét növekvőben van: a 2016-os Brexit-népszavazás óta újra romlik a katolikus és protestáns közösség közötti viszony, a Londonhoz hű erőket felháborította, hogy Nagy-Britannia EU-ból kilépése miatt vámhatár keletkezett a brit fősziget és az Ír-sziget között.
Ítélet nélkül
Bár már ötven év eltelt a véres vasárnap óta, a brit deszantosok fellépése még ma is élénken él az írek emlékezetében. Részben azért is, mert nem történt meg a felelősségre vonás: egyetlen katona ellen indult vizsgálat, ám végül tavaly ítélet nélkül beszüntették az eljárást. A csak F. Katona néven említett deszantost két ember meggyilkolásával és ötrendbeli gyilkossági kísérlettel vádolták. Az is indulatokat keltett, hogy a londoni kormány azt tervezi, a válság évtizedeiben elkövetett valamennyi erőszakos bűncselekmény elkövetőjét amnesztiában részesítenék: a döntés azt jelentené, hogy a terrorista csoportok, illetve a brit fegyveres erők által elkövetett jogsértések is büntetlenek maradnának. Közben változik Észak-Írország demográfiai összetétele is, most először fordult elő az utóbbi száz évben, hogy többségbe kerültek a katolikusok.
Megemlékezés 2022. január 27-én a londoni parlamentnél
AFP
U2-emlék
A véres vasárnap ötvenedik évfordulóján számos megemlékezést tartanak Észak-Írországban, s minden bizonnyal sokszor el fog hangzani az ír U2 együttes híres dala, a Sunday Bloody Sunday is. Az először 1982-ben játszott alkotást 2004-ben a Rolling Stone magazin beválasztotta minden idők 500 legjobb dala közé.
A Sunday Bloody Sunday annak ellenére a U2 egyik legnépszerűbb dalává vált, hogy az ír nacionalisták legnagyobb bánatára a zenekar vezetője, Bono számtalanszor hangsúlyozta, a dal nem jelent bármely fél melletti kiállást.
Borítóképünkön az észak-írországi Derry falára festett falfestmény örökíti meg a vérengzés elhíresült fotóját, amelyen egy sebesült menekítése látható.
