Mohamed bin Szalmán

Joe Bidentől csak egy öklöst kapott Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös, amikor az amerikai elnök július közepén közel-keleti diplomáciai turnéja keretében az országba látogatott, a háttérben azonban sokan csapnának a herceg tenyerébe – köztük a legtöbb uniós ország vezetője – az orosz energiafüggőség levetkőzése után ugyanis sokan Szaúd-Arábiától várják a kieső kőolajimport pótlását. A Szaúd-ház által uralt abszolút monarchia az Arab-félsziget négyötödét teszi ki, itt van az iszlám világ két legszentebb helye, Mekka és Medina, nem mellesleg a szaúdiak a világ legnagyobb olajtermelői. Mohamed bin Szalmán trónörökös az ország de facto uralkodója, 86 éves apja helyett már régóta ő viszi az ország ügyeit, nem véletlen, hogy rövid ellenkezés után Biden is vele, és nem Szalmán bin Abdul-Azizzal találkozott nemrég. A 36 éves herceg egyszerre reformer és csontfűrészes gyilkos, egymásnak adják nála a kilincset a nyugati világ vezetői, az orosz-ukrán háború következtében egyre bizonytalanabb kőolajellátás miatt pedig még inkább megkerülhetetlen szereplővé válik a világpolitikában.

Mohamed bin Szalmán nem volt mindig olyan közel a trónhoz mint most. A szaúdi királyi család nagyjából 15 ezer főt számlál, a mostani koronaherceg az országot alapító Szaúd király huszonötödik fiának hatodik gyermeke. Prominensebb testvérei mind előkelő amerikai és angliai egyetemeken tanultak, míg a beduin anyától született Mohamed a rijádi Szaúd Király Egyetemen szerzett jogi diplomát.

Amikor apja 2015-ben elfoglalta a trónt sokak meglepetésére a másodhegedűs Mohamed herceget tette meg védelmi miniszterének, aki rögtön meg is fejelte kinevezését egy jemeni katonai „intervencióval”. Nem sokkal később már ő felelt az ország gazdaságpolitikájáért, átvette a nemzeti olajvállalat, az Aramco irányítását és számos más feladatkört. 2017-ben lett a közvetlen trónörökös, amikor is egy júniusi napon az akkori koronaherceg, bin Szalmán unokatestvére, Mohamed bin Najef lemondott igényéről. A Reuters és az Economist elemzéseiből kiderül, hogy bin Najefet aznap reggel a mekkai királyi palotába rendelték audienciára. A koronaherceg lifttel ment a negyedik emeletre, ahol azonban nem a király, hanem bin Szalmán ügynökei várták. Hét órával később egy udvari tévés lefilmezte, amint Mohamed bin Szalmán megcsókolja unokatestvérét, majd elfogadja a trónörökös lemondását.

Ugyanebben az évben a friss koronaherceg nagyszabású befektetési konferenciát rendezett a rijádi Ritz-Carlton Hotelben. A „Davos a sivatagban” eseményre a számos nemzetközi nagybefektetőn kívül haza lehetett csalogatni a királyi család azon befolyásos személyiségeit, akik máskülönben alapvetően külföldön tartózkodtak. Az ország vagyonából kitartott hercegeket, hercegnőket és más notabilitásokat érinthetetlennek hitték korábban, a szaúdi olajvagyont a sajátjukként kezelő előkelő réteg óriási vagyont halmozott fel az évek során, rengeteg pénzt fektettek be küldöldön ingatlanokba, valutaalpokba, gyakorlatilag a szaúdi költségvetés kárára. Királyi származásukra hivatkoza tudtak hiteleket felvenni hazai és külföldi bankoktól, a pénzt pedig rendszerint svájci, vagy offshore számlákon tartották.

A konferencia nemzetközi jellege miatt biztonságban érezhették magukat, noha a külföldön tartott vagyon beazonosítása és a kiváltságosokkal való leszámolás előkészületei ekkor már hónapok óta zajlott. A New York Times újságírójának, Ben Hubbardnek a Mohamed bin Szalmánról írt életrajzi könyvéből kiderül, hogy az egyik szaúdi üzletember akkor kezdte el sejteni, hogy valami nincs rendben, amikor visszaért a szállodai szobájába és feltűnt neki, hogy eltűntek a tollak, poharak és borotvák – bármi amit fegyverként lehetne használni.

Amint a külföldi vendégek elmentek, bin Szalmán emberei több száz szaúdi hercegre és üzletemberre zárták rá hotelszobáik ajtaját, hogy aztán az ott töltött hetek során, a változatos kínzások hatására összesen 100 milliárd dollárnyi vagyont ajánljanak fel a szaúdi államkasszának. A Ritzben és a Marriotban elszállásolt elit luxus szobáiban heteken keresztül zajlott a vallatás, sokan az érintettek közül a mai napig börtönben vannak – bármiféle vád nélkül.

Az akciót a szaúdi társadalom nagy része pozitívan értékelte, sokan a burjánzó korrupció felszámolását látták a kiváltságosokkal való leszámolásban. A korábban érinthetetlennek tűnő hercegek és hercegnők vagyonát nagyrészt felszámolták – egy herceg maradt a „városban”, és őt Mohamed bin Szalmánnak hívták.

A koronaherceg azonban nem csak a rokanaival való kapcsolatában és államszervezési kérdésekben tér el elődjeitől. Rendkívül ambíciózus ember hírében áll, és még szaúdi mércével mérve is hatalmas vagyona van. Egyszer állítólag azzal hencegett, hogy ő akar lenni az első trilliomos. Egy hatalmas yacht (Serene, azaz Nyugodt, van benne mozi is), egy francia chateau és egy 450 millió dolláros Leonardo da Vinci festmény tulajdonosa, de nagy kedvence a „Call of Duty” videójáték-sorozat és „DJ MBS” néven állítólag még lemezeket is szokott keverni. Ellentétben a legtöbb szaúdi hatalmassággal – vagy az apjával – csak egy felesége van, mértéktartó pletykák szerint azonban még legalább egy állandó szeretőt is tart, a külvilág felé azonban egy rokonszenves család képét igyekszik mutatni.

Legendásan hirtelen haragú, egyszer állítólag bezárta egy miniszterét a WC-be, tíz órára. Az Economistnak nyilatkozó egyik diplomata bin Szalmánnak a felesége irányába tanúsított kedvességét hangsúlyozta, más, királyi körökben mozgó források azonban azt állítják, hogy Sara hercegnőt legalább egy alkalommal olyan súlyosan megverte a férje, hogy orvosi kezelésre szorult. „Mindenki retteg tőle a környezetében” – nyilatkozta a brit a lapnak egy forrás.

A fiatal herceg régóta hangoztatja, hogy óriási változásokra lesz szükség a szaúdi gazdaságban és társadalomban – aminek a 70 százaléka 30 éven aluli –, ha haladni akarnak a fosszilis energiahordozóktól lassan, de biztosan eltávolodó világgal. A nagy leszámolást ennek megfelelpen nagy reformok követték. A trónörökös irányítása alatt szűkítették a jogköreit az országban évtizedek óta komoly befolyással bíró vallási rendőrségnek. Ennek a különleges rendvédelmi szervnek a feladata az iszlám törvényeinek betartatása, a reformokat követően azonban már például nem kényszeríthetik a boltokat és éttermeket, hogy napi ötször bezárjanak imátságra. Ugyanígy nem büntethetik meg azokat akik puszival köszönnek egymásnak az utcán, vagy azokat a férfiakat, akik rövid nadrágot viselnek. A szunnita Szaúd-Arábia ultrakonzervatív iszlamistái, a szalafizmus követői – akik közül a vallási rendőrség tagjai is kikerültek – nem nézik jó szemmel a reformokat. Szerintük bin Szalmán egy három évszázados megállapodást rúgott fel köztük és a Szaúd-ház között. Lépni azonban nem mernek, ellenérzéseiket is legfeljebb titokban merik artikulálni. A koronaherceg minden ellenzőjét rövid pórázon tartja, kibeszélni senki sem mer.

Szaúd-Arábia azonban szemmel láthatóan megváltozott a liberalizáció hatására. Történe során először nők is lehetnek állami alkalmazottak, vezethetnek autót, járhatnak az utcán férfi kísérő nélkül és látogathatnak sporteseményeket. Egy, az Economistnak nyilatkozó volt szaúdi katona így foglalta össze a változásokat: „A régi időkben ha feljelentettem a lányomat, amiért az engedélyem nélkül ment el éjszaka, bilincsben hozták haza. Most, ha megpróbálom megállítani, panaszt tesz a rendőrségen, és engem vesznek őrizetbe.” Mindehhez azért érdemes hozzátenni, hogy a város-vidék ellentét Szaúd-Arábiában is igen éles, és noha az ENSZ szerint a szaúdi társadalom több mint háromnegyede városokban él, vidéken közel sem volt ilyen sikeres az emancipáció, a társadalmi beidegződések tovább élnek.

Nem csak vallási rendőrség vagy a nők helyzete vett 180 fokos fordulatot az utóbbi években Mohamed bin Szalmánnak köszönhetően. 2018-ban, 35 év után a herceg újra nyitatta a mozikat – elsőként egyébként a Fekete Párducot vetítették. Szaúd-Arábia megnyílt a turisták előtt: Forma-1 Nagydíjat, nehézsúlyú boxmeccseket, filmefesztivált és több százezres rave bulikat is szerveznek az országban. A reformok azonban szigorúan csak felülről érkeznek, a többségi társadalomban egyelőre nem tudtak gyökeret ereszteni. A nők emancipációját a férfiak egy része státuszuk elvesztéseként éli meg, az ortodox iszlám erőszakos visszaszorítása miatt pedig sokan egy szaúdi Homeini ajatollah felbukkanásától tartanak, aki, ahogy az iráni sahot 1979-ben, megpuccsolja majd a mostani vezetést, amiért cserben hagyta az iszlám értékeket vallókat.

Jelenleg azonban semmi ilyesmire nincs kilátás. Az államapparátus vasmarokkal szorítja az általa veszélyesnek tekintett elemeket, a korábban nagy befolyással bíró vallási vezetők csak elismerően beszélhetnek az új rendszerről, kritikát csak kikapcsolt telefonok mellett, a legnagyobb elővigyázatossággal mer bárki megfogalmazni.

Mindeközben nyugaton egyre népszerűbb lett az új Szaúd-Arábia ifjú titánja. Noha a 2011-es iraki kivonulás és a 2015-ös iráni atomalku miatt megromlott Szaúd-Arábia és régi szövetségese, az Egyesült Államok kapcsolata – a szövetség tartalma nagyjából úgy írható le, hogy a szaúdiak garantálják Amerika kőolajellátását, az amerikaiak pedig Szaúd-Arábia biztonságát –, Trump elnökségével ismét fellángolt a két ország viszonya. A két vezető remekül kijött egymással. 2018-ban bin Szalmán a Fehér Ház után még a Szilikon-völgybe is ellátogatott, ahol olyan hírességekkel találkozott mint az Apple vezérigazgatója, Tim Cook vagy a színész Dwayne “the Rock” Johnson.

Ugyanabban az év októberében azonban történt valami, ami egy időre szembefordította a nemzetközi közvéleményt a fiatal közel-keleti vezetővel. Dzsamál Hasogdzsi emigráns szaúdi újságírónak – akinek a Washington Postban megjelent, a koronaherceg politikáját kritizáló írásai komoly figyelmet keltettek akkoriban – nyoma veszett Szaúd-Arábia isztambuli nagykövetségén, ahol a válását igazoló hivatalos dokumentumok beszerzése miatt volt jelenése, máskülönben nem tudta volna feleségül venni új jegyesét. Később kiderült, hogy az újságírót a herceg emberei a konzulátuson először elkezdték fojtogatni, félholt testét egy csontfűrésszel feldarabolták, majd egy kemencében több napra adagolva eltüzelték.

Az esetet a szaúdiak eleinte tagadták, később sajnálatos balesetre hivatkoztak, végül elismerték, hogy gyilkosság történt, szerintük azonban az egészhez a szaúdi vezetésnek nem volt köze, a gyilkosságot önhatalmúlag hajtotta végre pár rossz útra tévedt ügynökük. A török hatóságok azonban az egész követséget bepoloskázták, az ő nyomozásukból és egy, a CIA által kiszivárogtatott jelentésből egyértelműen kiderül, hogy a bin Szalmánnal kritikus Hasogdzsi likvidálását maga a koronaherceg rendelte meg, minden napokkal előre meg volt tervezve.

Az esetnek nagyobb volt a nemzetközi visszhangja, mint 200 ember megkínzásának a Ritz-Carltonban, vagy Jemen válogatás nélküli bombázásának – három évvel később azonban már ismét hírességek és nemzetközi befektetők részvételével telt a „Davos a sivatagban”. Mint az Economist kiemelte, még az Amazon is küldött egy képviselőt az eseményre, ami azért különösen pikáns, mert a cég tulajdonosa, Jeff Bezos a Washington Postot is tulajdonolja, ahol a meggyilkolt Hasogdzsi írásai rendszerint megjelentek, ráadásul anno személyesen a koronaherceg küldte el egy WhatsApp üzenetben a Pegasus kémszoftvert az Amazon-vezér telefonjára.

Mohamed bin Szalmánt egy másik, nagy nemzetközi figyelmet kiváltó esemény rántotta ki végérvényesen a Hasogdzsi-gyilkosság körüli turbulenciából. 2022 február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, Európa pedig elhatározta: itt az ideje végleg leválni az orosz energiahordozókról. Ez persze nem megy sem könnyen, sem gyorsan, az alternatívák keresése azonban intenzívebb mint valaha, a Közel-Kelet – benne Szaúd-Arábiával – pedig képes és hajlandó levenni az oroszok válláról Európa energiaellátásának a terhét. A háború kezdete óta találkozott már a koronaherceggel Emmanuel Macron francia elnök, Boris Johnson brit miniszterelnök és – noha elnökválasztási kampányában még értékalapú külpolitikáról és arról beszélt, hogy Szaúd-Arábiát „pária államá” kell tenni – Joe Biden amerikai elnök is.

A most 36 éves szaúdi trónörökös még egy jó ideig velünk lehet az egyik legbefolyásosabb közel-keleti ország teljhatalmú vezetőjeként, egy valamit azonban rögtön a karrierje elején megtanult: Mit kell tenni, ha valami olyan égbekiáltó borzalmat követünk el, amin az egész nyugati világ felháborodik? Türelemmel várni.