Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Megtalálta a New York Times a bucsai mészárlásért felelős orosz katonai egységet, ez a 234. légideszant rohamezred – derül ki a lap által kiadott, mintegy fél órás dokumentumfilmből. Az összeállítás egy nyolc hónapig tartó nyomozás eredményeit dolgozza fel, benne megszólalnak a helyszíni tanúk, de sikerült több áldozat mobiltelefon-adatait is lekérni, ki is derült belőlük, hogy az orosz katonák ezekkel telefonáltak haza, miután végeztek tulajdonosaikkal.
A film szerint a bucsai mészárlás nem egyszeri eset volt, hanem egy, „a fővároshoz vezető út kíméletlen biztosítására alkalmazott szándékos és szisztematikus módszer”.
A katonák a fegyvertelen, katonakorú civileket kihallgatták és kivégezték, de olyanokat is megöltek, akik csak az útjukba akadtak – legyenek akár családjukkal menekülő gyerekek, élelemért kutató helyiek, vagy olyan emberek, akik csak hazajutni próbáltak a kerékpárjaikon – hangzik el a videóban.
A nyomozás alatt 36 áldozatot sikerült azonosítani, köztük egy 14 éves lánnyal és az anyjával.
„Szinte valamennyi, a Jablunszka utcában azonosított áldozat civil volt, vagy ukrán hadifogoly. A meggyilkolásuk a nemzetközi jog szerint háborús bűncselekménynek minősül és eljárást indíthat miattuk a Nemzetközi Büntetőbíróság” – jelentik ki a filmben, majd hozzáteszik, hogy a „bucsai gyilkosságok kiterjedtségük és szisztematikus jellegük miatt akár emberiesség elleni bűntettnek is minősülhetnek.”
A bucsai mészárlás egyértelmű cezúrát jelentett a háborúban, az ukrán parlament ennek hatására nyilvánította népirtásnak az orosz inváziót, bár Moszkva azóta sem volt hajlandó elismerni a gyilkosságok megtörténtét és való igaz, hogy Orbán Viktort is noszogatni kellett, hogy elítélje a Bucsában történteket, a miniszterelnök korábban arról sem akart beszámolni, hogy szóba került a mészárlás, amikor tavasszal Vlagyimir Putyinnal tárgyalt. Ez utóbbi azért érdekes, mert Orbán a választások utáni nemzetközi sajtótájékoztatóján nem volt hajlandó elítélni a mészárlást, hanem arról beszélt, hogy vizsgálatokra van szükség, minden egyéb „zsurnalizmus”.
