XIV. Leó felszólította Izraelt, hogy engedje be a humanitárius segélyeket Gázába
Korábban a Hamászt is felszólította a túszok elengedésére.
HVG
XIV. Leó pápa szerdán arra szólította fel Izraelt, hogy engedje be a humanitárius segélyeket Gázába, ahol „egyre aggasztóbb és elszomorítóbb” a helyzet, és vessenek véget az ellenségeskedésnek, „amelynek pusztító árát a gyerekek, idősek és betegek fizetik”.
Az új egyházfő szerdán az első általános audienciáját tartotta a Szent Péter téren. A Reuters megjegyzi, hogy pápaságának első heteiben többször is beszélt a gázai helyzetről, most pedig a pápai audiencia végén egészítette ki az érintettekhez intézett felhívásával előre előkészített mondandóját. Tíz nappal ezelőtt, vasárnapi üzenetében a Hamászt is felszólította, hogy engedje el a Gázában fogva tartott túszokat.
A szentatya elmondta, hogy szívében hordozza „a szeretett ukrán nép szenvedését”, Gázában pedig tűzszünetet és az izraeli túszok szabadon bocsátását szorgalmazta.
Izrael abból a célból fokozza támadásait a Hamász ellen, hogy Gáza teljes területe felett megszerezze az irányítást, és azt állítja, hogy az övezet blokádjával azt akadályozza meg, hogy a segélyek a Hamászhoz kerüljenek. Bár hétfőn azt közölték, hogy 11 hétig tartó blokád után beengednek segélyszállítmányokat, az ENSZ szerint továbbra sem került sor segélyek kiosztására annak ellenére, hogy néhány teherautó már bejutott az övezetbe.
Korábban Ferenc pápa is kritizálta a gázai fellépést, amit Izrael annyira zokon vett, hogy nem küldött magas rangú tisztviselőt az egyházfő temetésére. XIV. Leó beiktatására azonban elment Jichák Hercog államfő, annak reményében, hogy javulhat a Vatikánnal való viszony.
XIV. Leó, az első amerikai pápa az audiencia nagy részét olaszul folyékonyan beszélve tartotta meg, de angolul és spanyolul is szólt a hívekhez. Több mint három hónap után ez volt az első pápai audiencia – Ferenc pápa február 12-én tartotta az utolsót, két nappal azelőtt, hogy öt hétre kórházba került.
Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?
Ma Magyarországon nem látszik az alagút vége. Egyelőre ott tartunk, hogy el kell hinnie az ország határain belül és kívül élőknek, hogy lehetséges a megtisztulás, és mindenkinek lehet helye, feladata ebben.
