Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Világszerte egyre inkább előtérbe kerül az, hogy figyelembe veszik, hogy vajon a megtermesztett növény erdőirtások eredményeképpen kerül-e a boltok polcaira. Nemrég mutattak rá, hogy az Európába importált szója és marhahús nagy része is az erdőirtások nyomán kerül forgalomba és Indonéziában a pálmaolaj-ültetvények kapcsán merült fel ugyanígy a kérdés. A tudósok azonban arra is figyelmeztetnek, hogy ez visszaüthet a helyi termelőkre.
Kolumbia esete azért érdekes, mert az itt termesztett kakaófák nem nőnek újra a kivágott területeken és így nem tudják helyettesíteni a természetes erdőket. Amiatt pedig, hogy a cégek (a fogyasztók nyomására) ragaszkodnak az erdőirtás-mentességhez, a kolumbiai kakaótermesztők a megélhetésüket kockáztatják, ha ezeknek nem tesznek eleget.
Így azonban a rizikós kokainüzlet az, amibe sokan kénytelenek belemenekülni. Pedig az országban az erdőirtások közel sem a kakaótermesztés miatt történnek – nem úgy, mint a pálmaolaj esetében – mutat rá egy, a Applied Geography-ben megjelent kutatás.
Kutatók most arra hívták fel a figyelmet, hogy egy évtizeddel azután, hogy számos cég vállalást tett arra, hogy nem kapcsolódik a tevékenysége erdőirtásokhoz, nem sok konkrét eredményt látni arra vonatkozóan, hogy kevesebb erdőt irtottak volna ki a kritikus területeken, vagy hogy csökkent volna a cégek széndioxid-kibocsátása ennek nyomán – számol be erről a Phys.org.
Ugyanakkor arra is felhívták a tudósok, hogy homályosak a cégek vállalásai és hogy a kitűzött célokat miként érik el. Az erdőirtás-mentességet azonban nem tartják egy minden körülmények között járható útnak a szakértők. Ehelyett fenntartható gyakorlatok kidolgozását és alkalmazását szorgalmaznák a nagyszabású vállalások helyett.
