A Tudatos Vásárlók Egyesülete dobta be a nyári állóvízbe a követ: nyílt levélben szólított fel három magyarországi áruházláncot arra, hogy külön polcon helyezzék el azokat a feldolgozott élelmiszereket, amelyek nem tartalmaznak pálmaolajat. Felhívásukban kifejtik, milyen káros hatásai vannak a pálmaolaj-termelésnek, amely – mint fogalmaznak – „ökológiai katasztrófával fenyegető iparág”. A megszólított láncok – az Aldi, a Lidl és a Spar – válaszukban a külön polcra helyezést nem tartották elképzelhetőnek, de mind kiemelték: saját márkás termékeiknél igyekeznek visszafogni a pálmaolaj használatát, vagy legalább azt biztosítani, hogy fenntartható forrásból szerezzék be a növényi zsiradékot.

Ennyi mindenesetre bőven elég volt ahhoz, hogy újra feléledjen a pálmaolaj körüli vita, amelyben néhány hónapja egyébként nem várt helyről is érkezett állásfoglalás. Berta Dávid, a Magyar Nemzeti Bank munkatársa az Infostartban megjelent vendégcikkben írt arról, hogy a népegészségügyi termékadót (neta, chipsadó) célszerű lenne kiterjeszteni a „környezetszennyező módon előállított, és kedvezőtlen hosszú távú egészségügy hatásokkal járó” pálmaolaj (pálmazsír) élelmiszeripari felhasználására is. A javaslat nem egy szakértő magánvéleménye, szerepelt már a jegybank februárban kiadott versenyképességi programjában is.

Miért függünk a pálmaolajtól?

Az biztos, hogy komoly bevételi forrást jelentene az államnak a chipsadó kivetése a pálmaolajra, hiszen becslések szerint a nyugati országokban forgalmazott feldolgozott termékek fele tartalmaz pálmaolajat (néha olyan neveken, mint pálmazsír, hidrogénezett növényi olaj, Elaeis Guineensis, palmolein), a felhasznált alapanyag háromnegyede pedig valamilyen élelmiszerbe kerül. Ettől lesz szép fénye a csokoládénak, ettől tartható el olyan sokáig a Nutella, ebben főzik elő az ázsiai tésztalevesek tésztáját, ettől lesz krémes a jégkrém, ettől lesz könnyed a toastkenyér tésztája, ettől lesz szobahőmérsékleten kenhető, de szilárd a margarin. Terjedését ugyanakkor annak is köszönheti, hogy nem tartalmaz transzzsírsavakat vagy állati eredetű zsiradékot.

Pálmaolaj gyümölcsének szüretelése

AFP / Mohd RASFAN

És, mint nemrég az Édességgyártók Szövetsége felhívta rá a figyelmet, sok esetben nincs is valós alternatívája a megszokott termékeknél: a vaj például nem csak jóval drágább, de termelése nagyobb környezetterhelést jelent, zsírprofilja is kedvezőtlenebb, ráadásul gyorsan avasodik, ami a termékek eltarthatóságát is rontja.

A legfontosabb vonzerő mégsem ez, hanem hogy olcsó és a globálissá váló ellátási láncban könnyen elérhető termékről van szó.

A termelők számára pedig értelemszerűen stabilan jövedelmező áru, és az előállítása sem macerás: a pálma, amelynek a gyümölcséből készül, igénytelen növény. Mellesleg igen hatékony: ma a világ olajnövény-termőterületének kevesebb mint 10 százalékát foglalja el a pálma, ám ezen a területen terem a felhasznált növényi olaj több mint harmada. Ugyanannyi repceolaj előállításához ötször, napraforgóhoz hatszor, olívához már 11-szer akkora termőterületre lenne szükség.

A termőterület így is egyre nő, párhuzamosan a kereslet növekedésével. Idén ágazati becslések szerint 70 millió tonna fölé emelkedhet a világon a pálmaolaj-termelés, ez majdnem az ötszöröse a 25 évvel ezelőtti kibocsátásnak és egyharmada a teljes növényiolaj-előállításnak. A kétezres évek közepétől ez a legfontosabb olajnövény, 2006 óta állítanak elő belőle többet, mint a szójaolajból. Becslések szerint 2050-re már 240 millió tonna lehet az éves termelés.

A legnagyobb fogyasztó Indonézia, amely egyben a legnagyobb előállító is, a második egy szintén ázsiai ország, India, a harmadik pedig az EU. Egy átlagos európai évente majdnem 14 kilót fogyaszt pálmaolajból – érdekes, hogy ez a mennyiség növekszik ugyan, ám egyre kisebb hányada élelmiszer, egyre több a kozmetikum. Ez leginkább az európai gyártók és fogyasztók tudatosságával magyarázható – állapítja meg az EU megbízásából 2017-ben készült tanulmány, amely a pálmaolaj-termelés környezeti hatásait vizsgálta.

Mivel az olajpálma számára az ideális éghajlat az Egyenlítő körül van, a fő termőterületek is itt találhatóak, ezek közül is kiemelkedik Indonézia és Malajzia, a két országból kerül ki a pálmaolaj 90 százaléka, a teljes termőterület háromnegyede is itt található.

Így lett szitokszó az EU-ból 

És itt kezdődnek a gondok: a nyugati fogyasztók tudatossága ugyanis nem jár párban a dél-kelet ázsiai vagy nyugat-afrikai termelőkével. Sok másik mellett az imént idézett brüsszeli tanulmány is arra jutott, hogy az olajpálma terjedése hozzájárult erdőterületek felégetéséhez, a biológiai sokszínűség csökkenéséhez és ezzel együtt az üvegházhatású gázok terjedéséhez. Ez azonban nem minden: a kitermeléshez felhasznált munka sem a megfelelő körülmények között zajlik, gyakori a gyerekmunka vagy a kényszermunka alkalmazása.

Mindennek azért is van jelentősége, mert az EU korábban – a megújuló energiaforrások előmozdítását segítendő – támogatást nyújtott a pálmaolaj bioüzemanyagként való előállításához. Épp a tanulmány nyomán döntött Brüsszel ennek a környezetvédelmi szervezetek által sokat bírált szubvenciónak a kivezetéséről, majd a pálmaolajból készült üzemanyag betiltásáról.

„Így lett szitokszó az EU-ból Malajziában” – írt erről a döntésről bő egy éve a Guardian. A helyi farmerek ugyanis attól tartanak, a tilalom miatt elveszítik eddig sokat ígérő piacukat. Több százezer kistermelőről van szó, akiknek egy választásuk lehet, ha nem akarnak tönkremenni: az EU rendezett, magasabb árral kecsegtető piaca helyett a pálmaolaj szintén fő fogyasztójának számító Kínában értékesítik a terméküket – kiszolgáltatva magukat annak a kínai befolyásnak, amelyet az EU is csökkenteni kíván a térségben.

Az erdőírtás és a pálmaolaj-ültetvények ellen tiltakozó környezetvédő aktivisták Kelet-Jáván

AFP / AMAN RAHMAN

Az sem mellékes, hogy a talaj tönkretétele vagy éppen az alulfizetett munkások alkalmazása egyáltalán nem a pálmaolajtermelés sajátossága – egy másik kultúránál ugyanúgy fenyeget ez a veszély mind Ázsiában, mind Afrikában.

Ez is magyarázza azt, hogy még a világ leghíresebb természetvédelmi szervezete sem híve a bojkottnak. A WWF tavaly ősszel adott ki egy közleményt, amelyben arra hívta fel a figyelmet: az esőerdőket nem védi meg és nem is állítja helyre, ha kereskedők vagy feldolgozók elutasítják a pálmaolaj megvételét. És miközben fontosnak tartja a szervezet, hogy a nyugati cégek ökológiai lábnyomuk csökkentésével is küzdjenek a klímaváltozás ellen (magyarul: próbáljanak meg helyi forrásokból megoldani beszerzéseiket), és vegyék komolyan az általuk felhasznált alapanyagok környezeti hatásait, erre megfelelőbb eszköz a bojkottnál a fenntartható és átlátható ipar támogatása.

Pálmaolaj-ültetvény Indonéziában

AFP / ROMEO GACAD

„Különösen a fenntarthatatlan pálmaolaj-termelés okozza a trópusi esőerdők kipusztítását, és ez jelent hatalmas fenyegetést olyan fajokra, mint az orángutánok, az elefántok és a tigrisek” – fogalmaz állásfoglalásában a WWF, hozzátéve, a cégeknek azt is mérlegelniük kell, hogy az alternatív megoldások – figyelembe véve, hogy azokhoz nagyobb egységnyi területre van szükség – mennyire ártalmasak a környezetre.

A kulcsszó tehát

fenntartható pálmaolaj.

A fenntarthatóság kritériumrendszerét a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal (RSPO) dolgozta ki. A szövetség több mint négyezer tagja (köztük feldolgozók, szállítók, kereskedők) pedig azt is vállalta, hogy csak az RSPO által minősített olajat szereznek be vagy forgalmaznak.

Az Édességgyártók Szövetsége a pálmaolajbotrány után kiadott közleményében is többek között éppen azzal érvel a pálmaolaj mellett, hogy több tagjuk ilyen, igazoltan fenntartható forrásból származó alapanyaggal dolgozik. Az RSPO azonban messze nem számít általánosnak: amíg az európai felhasználás 74 százaléka fenntartható pálmaolaj, a világátlag mindössze 19 százalék.

De mindenki megnyugodhat: 2015 óta 100 százalékban fenntartható forrásból szerzi be a pálmaolajat a Nutella miatt számtalanszor támadott olasz Ferrero is. Az RSPO tagjainak kereshető adatbázisát egyébként itt érhetjük el.

Pixabay / sipa

Ebből az adatbázisból azonban kiderül: Európa valójában csepp a tengerben. Még akkor sem oldódna meg a helyzet, ha minden európai feldolgozó vagy importőr RSPO forrásból szerezné be a pálmaolajat. Ha pedig ez a korlátozás (netán kötelező auditálás vagy speciális adózás) csak Magyarországra vonatkozna, azzal az itteni gyártók kerülnének versenyhátrányba, különösen a hazai kisvállalkozók, miközben a környezeten sem segítenének vele – szól a malajziai pálmaolajtermelőkhöz és a WWF-hez hasonlóan az Édességgyártók Szövetségének érve.

De akkor mi lehet a megoldás? Az Édességgyártók szerint például az, hogy „Magyarország, építve a kiváló magyar-malajziai kapcsolatokra és a két ország közötti folyamatosan bővülő kereskedelemre, tevékenyen vegyen részt szaktudás és források kihelyezésével, tőkebefektetések ösztönzésével a fenntartható pálmaolaj-termelésben Malajziában”.

Az RSPO tagjai pedig azt vállalták, hogy nem növelik ültetvényeik méretét a 2005-öshöz képest, hogy új földterületek megtisztítását nem az erdők felégetésével végzik, hogy biztonságos rovarirtókat és a talajra nem káros művelési módszereket alkalmaznak, illetve, hogy – tiszteletben tartva a helyi és a nemzetközi előírásokat – dolgozóiknak tisztességes béreket kínáljanak. Már csak a sok millió termelő négyötödét kellene meggyőzni erről.