szerző:
Pálmai Erika

A korrupció ma már nem nokiás dobozról, borítékokról és néhány millióról szól - véli Jancsics Dávid. A korrupciókutató szerint aki most kap állami megrendelést vagy milliárdos, vissza nem térítendő támogatást, annak cserébe az előre megjelölt sportszövetséget kell finanszíroznia, vagy egy megnevezett közreműködőknek kell megbízást adnia a piaci ár sokszorosáért. Interjú.

Év végén törvényt alkotott a parlament arról, hogy politikusok rokonai is pályázhatnak a közbeszerzéseken, ehhez csupán a lakcímkártyájukat kell kicserélniük. Meglepte ez a szabály?

Jancsics Dávid: Törvénybe iktatták a nepotizmust – így is értelmezhetjük a történteket. Elvben éppen az különbözteti meg a modern demokráciákat a korábbi feudális rendszerektől, hogy igyekeznek elválasztani a privát szférát az üzletitől, a hivatalitól. Civilizáltabb országokban összeférhetetlen, ha a közbeszerzés két oldalán lévő szereplők rokoni kapcsolatban vannak egymással, nehogy kísértésbe essenek. Magyarországon most ezt a különválást szüntették meg hivatalosan is.

Jancsis Dávid
©

Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a jogszabály még elvérezhet az Alkotmánybíróságon?

J. D.: Az Egyesült Államokban a menekültválsággal sokkal könnyebben címlapra került Magyarország, mint például az emlékezetes kitiltási üggyel. Viszont annak, hogy az amerikai nagykövet Budapesten kérte a korrupt személyek bíróság elé állítását, mégiscsak van üzenetértéke. Én úgy látom, hogy nagymértékű és rendszerszintű a korrupció Magyarországon, ami nemcsak azt jelenti, hogy a deviánsból mindennapivá vált, hanem már a törvényeket is a korrupt szereplők érdekeihez szabják. A legtipikusabb példa erre a trafikmutyi ügye, ahol az oknyomozó újságírók több száz személyes kapcsolatot, barátit, rokonit, még szomszédit is találtak az állami oldal és a koncessziókat elnyert privát szféra szereplői között. Csekély az esélye annak, hogy ez a véletlen műve lenne, vagyis több száz, több ezer szereplőt érintő korrupciós ügyről beszélhetünk. Az a tény, hogy mindez gyakorlatilag átsuhant az állami gépezeten, és nem akadt fenn sem a rendőrségen, sem az ügyészségen, sem a bíróságon, sem az Alkotmánybíróságon, azt jelzi, hogy a rendszer minden egyes ponton zöld utat ad egy-egy ilyen ügynek.

Ön a doktori értekezésében azt igyekezett megmutatni, hogy az egyes társadalmi rétegek milyen eszközöket, erőforrásokat használnak, milyen kapcsolati hálókat mozgatnak. Milyen következtetésekre jutott?

J. D.: Főleg Kelet-Európában, a posztszocialista országokban az emberek előszeretettel használnak különböző cserékre mindenféle informális hálózatokat, amelyek átszövik a társadalmat. Én segítek neked a hétvégi házad felépítésében, te segítesz a gyerekemet berakni a középiskolába. Egyrészt a szocialista múlt, másrészt nagyon sok esetben a gazdasági-szervezeti kényszer terelgeti az embereket arra, hogy az ilyen kisebb-nagyobb stikliket alkalmazzák. Az már egészen más, amikor ezeket az informális hálózatokat tudatosan használják abból a célból, hogy pénzt vegyenek ki a rendszerből. Elkezdenek formális szervezeteket, cégeket létrehozni korrupciós célból, professzionális „brókereket” használni, akiknek csak az a dolguk, hogy profi módon, főállásban, korrupt hálózatokat kapcsoljanak össze. Ezek nagyon sokszor ügyvédek, ügyvédi irodák: az ő dolguk olyan szerződési struktúrákat kreálni, amelyeken keresztül kiveszik a pénzeket a rendszerből.

Jancsics Dávid

Ismert punkzenészből lett szociológus, a budapesti ELTE-n szerzett diploma után, 2006-ban ösztöndíjasként az amerikai Indianai Egyetemen fél évig szervezetszociológiát hallgatott. Egy évvel később kiköltözött New Yorkba, ahol a városi egyetemen kezdte el a doktori iskolát, disszertációjának témájául pedig a magyarországi korrupciót választotta. 2013 és 2015 között a New York-i Városi Egyetem kutatója volt. A 42 éves gazdaságszociológus jelenleg a Rutgers Egyetem Közszolgálati Iskolájának tanára. Szakterülete a korrupció, a közigazgatás, a rendszerelmélet, a posztkommunizmus. A korrupciót és annak résztvevőit elemző publikációi több neves tudományos folyóiratban jelentek meg. Az ELTE szociológia tanszékének egyetemi docensével, Jávor Isvánnal közösen írt, a korrupció működését tudományosan elemző dolgozatát a szervezetszociológia területén mértékadó tudományos intézmény, az Academy of Management a legjobb 2013-as tanulmányért járó díjjal ismerte el.

Mindez kizárólag a mostani kormánytöbbség kétharmados hatalmi túlsúlyának a sajátja?

J. D.: Van különbség a korábbiakhoz képest. A korrupció, mint mondtam, már intézményesült, a napi rutin része, azaz nem egy-egy deviáns esetről beszélhetünk. Már nem nokiás dobozról, borítékokról és néhány millióról beszélünk. Ma a direkt pénzvisszaosztásoknál is sokkal finomabb mechanizmusokkal manipulálnak. Ez most így néz ki: kapsz állami megrendelést vagy milliárdos, vissza nem térítendő támogatást, cserébe az előre megjelölt sportszövetséget vagy klubot kell finanszíroznod. Vagy megrendelést kapsz óriási, többmilliárdos beruházásra, de a megnevezett közreműködőknek kell megbízást adnod a piaci ár sokszorosáért, képzésre, tanácsadásra, szoftverfejlesztésre. Így cirkuláltatják a pénzeket ide-oda a különböző szereplők között, ami nehezen megfogható; ráadásul gyakorlatilag a szabályokat betartva áramlik ki elképesztően sok erőforrás. Az összegekről nem tudunk mit mondani. Óriási programok futnak 20-30-40 százalékkal túlárazva. Az is látszik, hogy a korábbi kormányzatiakhoz képest ezek a programok, beruházások meg is valósulnak. Nincsenek már másfél méteres kilátók, semmibe vezető autósztrádák – ez azt is jelenti, hogy kifinomultabb és profibb a módszer, így abba nem lehet belekötni, hogy teljesen fals dolgokra költötték a pénzt. Azzal pedig egy átlagember nem tud, az ellenőrzésre elvben hivatott intézmény pedig nem akar semmit kezdeni, ha a 8 milliárdos terv 9,5 milliárdból valósul meg. Az állami fizetésből élők megmagyarázhatatlan vagyoni gyarapodása, a csodálatos több száz milliós vagyonok azért különösen érdekesek, mert nem egy-egy minisztériumi főosztályvezetőről, közép- vagy felső szintű államhivatalnokról beszélünk, hanem a politikai elit csúcsáról.

©

A Transparency International nevű szervezet becslése szerint a versenykiírások, pályázatok legalább 90 százalékát túlárazzák vagy direkt testre szabják. Egyetért ezzel?

J. D.: Valóban jellemző, hogy magát a tervet is kitalálják valaki számára. Az uniós pénzekkel az a legnagyobb probléma, hogy az odaítélésüknél és az elosztásuknál a nem korrupt szereplők is óriási nyomás alatt vannak, hogy az irdatlanul nagy összegek időben érkezzenek az országba, növeljék a GDP-t, a fizetéseket és a foglalkoztatást is. Ez olyan szintű prioritás, hogy még az esetleg nem korrupt résztvevőknek is belefér, hogy kicsit túlárazzák az adott tervet, hiszen az a lényeg, hogy valahogy el lehessen költeni a pénzt. Ez megint csak a kisebbik rossz ahhoz képest, mint ha valahol megakadna a rendszer, és nem jönne külső pénz. Ezért mindenki abban lesz érdekelt, hogy hadd szóljon, óriási tempóban pályázzunk, és osszuk a pénzt. Az pedig, hogy nincs igazi verseny, rendkívüli módon növeli a korrupciós kockázatot.

Hogyan lennének lebuktathatók az igazi nagyhalak?

J. D.: Az ilyen fentről mozgatott korrupt rendszernek rengeteg gazdasági strómanra van szüksége. Ezek papíron tiszta cégek és azok tulajdonosai, akikkel szerződést lehet kötni. A fő funkciójuk, hogy átváltják a közpénzt magánvagyonná. Mivel a korrupt szereplő és a stróman között hivatalosan nincs kapcsolat, nagyon nehéz felderíteni és lebuktatni az ilyen struktúrákat.

Mit lehet tudni a multik szerepéről ezekben a struktúrákban?

J. D.: A multik nagyon alaposak, és direktben ritkán folynak bele ilyen ügyekbe – tanácsadókat, disztribútorokat használnak, akik kvázi elvégzik a piszkos munkát helyettük. A Siemens-botrány viszonylag kivételes eset volt ebből a szempontból. Ám ez például óriási kaliberű cég, senkinek sem érdeke, hogy tönkremenjen vagy megrogyjon. Ilyen esetekben fizetnek néhány millió vagy milliárd dollár bánatpénzt, lemondatnak néhány vezetőt, támogatnak ilyen-olyan antikorrupciós konferenciákat, és ezzel el van intézve. Hivatalosan a korrupció megáll a középszintű hivatalnokok megvesztegetésénél – ez tükröződik a felderített esetekben és az antikorrupciós stratégiában is. Polt Péter legfőbb ügyész személye pedig önmagában is problémás, hiszen ő a mai kormánypárt tagja és képviselőjelöltje volt, ami szintén erősíti azt a vélekedést, hogy a politika ott is szerepet játszik, ahol nem kellene. Ráadásul az ügyészség félkatonai szervezetként működik, benne az ügyészek valószínűleg parancsteljesítő katonák. A politika próbál befolyást gyakorolni a bíróságokra is, sugallni döntéseket, de mégis azt gondolom, hogy a bíróság nem direktben kontrollált. Jó szabályozással létre lehetne hozni antikorrupciós intézményrendszert, amely kiszűrné a deviáns szereplőket. De nálunk nincs, aki őszintén harcolna a korrupció ellen, vagyis a szabályoktól nem várhatjuk el, hogy segítsenek. Ez azt is jelenti, hogy a korrupció elleni harc átcsúszik a civil szféra, a társadalmi mozgalmak, a sajtó oldalára.

És mit segített, hogy a sajtó feltárta a trafikmutyit?

J. D.: Azoknál az ügyeknél lehet eredményt elérni, ahol ténylegesen vannak vesztesei a dolognak. Ilyen a trafikmutyi és a földtender is. Valószínűleg az ellenzék impotenciája miatt nem sikerült ezeket a vesztes szereplőket úgy megmozgatni, aktivizálni, hogy igazán komoly nyomást lehessen kifejteni a kormányra. Amikor Sheldon Silvert, New York állam egyik legbefolyásosabb demokrata politikusát korrupció miatt elkapják, az jelzi, hogy az amerikai ügyészség a politikától független szereplője az intézményrendszernek. El tudja valaki képzelni ma Magyarországon, hogy az ügyészség elvisz mondjuk egy minisztert vagy egy kormányon lévő párt valamelyik vezetőjét?

HVG Pártoló Tagság program

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!