MKB-eladás: 63 milliárdos per és egyéb rejtélyek

4,2 milliárd forintnyi bankbetét visszafizetésére, egyszersmind csaknem 63 milliárd forint kártérítésre perli a ciprusi bejegyzésű Elephant-Holding és a hozzá tartozó cégcsoport az MKB-t. Azt a bankot, amelyet 37 milliárd forintos áron vásárolt meg a minap a luxemburgi bejegyzésű, ám szingapúri hátterű Blue Robin Investments, a Minerva Tőkealap-kezelő Metis alapja és a Pannónia Nyugdíjpénztár.

A per előzményei a 2008-as pénzügyi válság előtti időszakra nyúlnak vissza, amikor az izraeli Yan Lis családi vállalkozása megjelent Magyarországon. Az Elephant-Holding Ingatlanforgalmazó és Fejlesztő Zrt.-t 2004-ben jegyezte be a cégbíróság. A csoport több kft-je 2007 májusában az MKB-val négyoldalú szerződést írt alá arról, hogy hosszú távú együttműködés keretében ingatlanokat vásárol, amelyeken beruházásokba fog, és ehhez először 5 milliárd forintos hitelkeretet kap. A szerződés szerint külön projekttársaságok jönnek létre, azok lépnek fel hitelfelvevőkként. A szerződéseket formálisan 1-2 évre kötötték az MKB-val, és a lejárat előtt rendre meghosszabbították. Az MKB a szokásos zálogjogon kívül azt is kikötötte, hogy az Elephant-csoporthoz tartozó valamennyi cég egymás készfizető kezese legyen, és hogy az ingatlanokat minden évben átértékelik.

A cégcsoport, saját összegzése szerint, mintegy 9 millió négyzetméter beépítetlen és 70 ezer négyzetméter beépített területet vásárolt meg, és több százmilliárd forint értékű beruházásra készült. A tulajdonos azt is fontolgatta, hogy az Elephant-csoportot – amelyet hajléktalanokat segítő jótékonysági akciókkal igyekeztek ismertté tenni – tőzsdére viszi. Ennek jegyében a Colliers Magyarország Kft. elkészítette az értékbecslést: a csoport együttes cégértékét 102 milliárd, az ingatlanportfólió piaci értékét közel 39 milliárd forintban állapította meg.

Túry Gergely

Időközben az MKB akkori főtulajdonosa, a Bayerische Landesbank bajba jutott, csak a német állam támogatásával maradt talpon. Szanálásának egyik feltétele az volt, hogy karcsúsítsa szervezetét, ezért kényszerült az MKB eladására, és felülvizsgálta a korábbi szerződéseket is. Az MKB-s Elephant-hitelek meghosszabbításáról elhúzódtak a tárgyalások, mivel a bajorok nagy kockázatot láttak az ingatlanpiacban. Az MKB fellépését a hitelfelvevők úgy értelmezték, hogy sikerül tető alá hozni az ügyletet. A holdingot magabiztossá tette, hogy mindig pontosan fizetett; a felperesi perirat szerint az együttműködés során 14 milliárd forintnyi tőkét törlesztett 5 milliárd forint kamattal megfejelve, és a likviditása is stabil volt. Ennek ellenére az MKB 2011. március 31-én 4,2 milliárd forintot leemelt a csoport bankszámlájáról, majd a teljes tartozást lejártnak minősítette.

Az ingatlanhitelek felmondása a HVG által megkérdezett bankárok szerint nem volt példátlan azokban a hónapokban, a külföldi anyabankok pénzügyi zavarai miatt a magyarországi leányok több életképesnek látszó vagy menthető projekt finanszírozását is leállították. Az Elephant-csoport esetében a banki döntés annyit jelentett, hogy a pesterzsébeti lakóparkot fejlesztő Vigo Ház Kft. már a huzavona során adósa maradt a kivitelezőknek, felszámolás alá került, a hitelek felmondásával pedig további 32 projekttársaság jutott erre a sorsra, mivel garantálták egymás hiteleit. A cégek ingatlanait együttesen 15 milliárd forintos jelzálog terheli.

Az MKB-val folytatott egyezkedés kudarca után az Elephant-Holding a Fővárosi Törvényszékhez fordult. Annak kimondását kéri, hogy a szerződések változatlanul fennállnak, és el akarja érni, hogy az MKB fizesse vissza a számlájukról leemelt 4,2 milliárd forintot. Mivel pedig a cégek együttes értéke a projektek leállása miatt a telkek értékére csökkent, közel 63 milliárd forintos kártérítési igénnyel is előállt. A pert 2014 szeptemberében a Bayerische Landesbankra is kiterjesztette, mert tudomására jutott, hogy az várta el a jelzáloghitelek drasztikus csökkentését. A bajor bank ugyanis már 2010 júniusában megkezdte kivonulását a magyar piacról. A Fővárosi Törvényszék gazdasági kollégiuma a per kiterjesztését elutasította, lényegében azt mondta ki, hogy az MKB vezető tisztviselői önállóan látták el a feladatukat, felelnek az általuk vezetett bankért. A kiterjesztést elutasító részítéletet az Elephant-csoport megfellebbezte, az a Győri Ítélőtábla előtt van. Emiatt egyelőre áll a kártérítési per is, amely még borítékolhatóan hosszú évekig eltart.

A HVG kérdésére, hogy az adásvételi megállapodásban van-e szó arról, ki viseli a perek kockázatát, Jaksa János, a Minerva Tőkealap-kezelő vezérigazgatója a vevők bemutatkozó sajtótájékoztatóján azt válaszolta: az MKB-t valamennyi kötelezettségével együtt vásárolták meg, ezzel együtt kell élni, így kell jó bankot csinálni. Az eladó, az MKB részvényeit a szanálási folyamatban a rossz eszközök, bedőlt hitelek átvétele fejében megszerző MSZVK Magyar Szanálási Vagyonkezelő Zrt. lapzártánkig nem válaszolt.

Eleve megrökönyödéssel, kétkedve és értetlenkedéssel fogadták pénzügyi körökben, hogy az MKB új tulajdonosai kifizették a 37 milliárd forintos vételárat. A megrökönyödés annak szólt, hogy a végső tulajdonos személye homályban maradt. A kétkedés annak, hogy a viszonylag ismeretlen befektetői kör szabályos üzletmenetben elő tudta-e teremteni a szükséges summát. Az értetlenkedés címzettje pedig a privatizálást levezénylő Magyar Nemzeti Bank. Hogyan lehet eladni az MKB-t olyan valakinek, akinek nincs megfelelő tőkeereje? – fakadtak ki többen is a HVG kérdéseire, egyikük úgy fogalmazott, hogy ismeretleneknek elpasszolni a pénzintézetet nem más, mint bűncselekmény. Amiből persze nem következik, hogy a jegybank vezető köreiben ne néztek volna utána a végső tulajdonosoknak, ám piaci körökben erősen tartja magát a híresztelés, hogy azokban magukra ismerhetnek.

A közállapotokat jellemző feltételezések szerint az MNB már az alapítványait is azért hozta létre, hogy megkaparintsák az MKB-t, mivel azonban ez az út járhatatlannak bizonyult, más konstrukciót kellett kiagyalni. Többen arra tippelnek, hogy az MKB valamelyik távol-keleti magyar „kolónia” közreműködésével gyakorlatilag ugyanabban a kézben maradt, mint volt, vagyis jegybanki pénz van benne. Mások szerint a pénzt „a fiúk” adták össze, mozgósítva a kormányzati gyámkodással felfuttatott Fidesz-közeli cégbirodalmakat. A pesti pénzügyi folklórt az is gazdagítja, hogy állítólag Orbán Viktor is eldicsekedett vele: már neki is van bankja.

A vevők érthető módon semmiféle szóbeszédet nem hajlandók kommentálni, a sajtótájékoztatón a Blue Robin tanácsadójaként bemutatkozó Semsey Barna pedig nyíltan kimondta, hogy „a végső befektetői kör nem lesz nyilvános”. Ezt a HVG megismételt rákérdezésére is leszögezték: „A magántőkealapokba, private equity fundokba fektető konkrét befektetők köre a világon mindenhol az értékpapírtitok kategóriájába tartozik, így ezzel kapcsolatos információt az alapkezelő a jogszabályoknak megfelelve nem adhat.” Viszont a hatóságok vizsgálták a befektetők kilétét, és ezeket az információkat az MKB a partnereivel is megosztja – fűzték hozzá.

Az MKB vezetői. Titkok őrzői

Túry Gergely

Ahhoz, hogy a banki közösség üzletelni kezdjen a privatizált MKB-val, ismernie kell a tulajdonosok személyét, valamint a szükség esetén mozgósítható tőke nagyságát. Ami az előbbit illeti, a végső tulajdonos megítélésében a banki reakció és a közvélekedés nem feltétlenül esik egybe – figyelmeztet egy befolyásos kereskedelmi bankár. Előfordulhat, hogy a közvélemény elutasítja ugyan a személyt, de ha ő banki körökben igazolni tudja, hogy mekkora tőke áll mögötte, nem lesz akadálya az együttműködésnek. A vevők által nyilvánosan feltárt tőkeerő azonban nem megnyugtató. Az MKB 2013-ban 88 milliárd, 2014-ben 144 milliárd, tavaly 76 milliárd forintos adózás utáni eredményt produkált – mínuszban. A veszteségek miatt szükséges tőkét 2014 szeptemberéig a Bayerische Landesbank folyamatosan pótolta; még akkor is magára vállalt 270 millió eurós – nagyjából 85 milliárd forintos – feltőkésítést, amikor az MKB-t 55 millió euróért eladta a magyar államnak. Ám ez sem volt elég, ezért 2014 decemberében megkezdődött a szanálás. Ennek keretében a bedőlt hiteleket leválasztották az MKB-ról, mégpedig a piaci árat meghaladó értékben; a kettő különbsége, 32 milliárd forint az uniós szabályok szerint állami támogatásnak minősül. Ezért a szanálási folyamatot az Európai Bizottság is ellenőrizte. Újabb veszteség esetén a szükséges tőkét most már az új tulajdonosoknak kell beletenniük. Egyelőre nem látszik, hogy erre képesek lennének.

A Blue Robin engedélyezett tőkéje a cég közlése szerint 100 millió euró, vagyis 31-32 milliárd forint, de ezt nem fordíthatja egyetlen célra. A Minerva-Metis a minap 42 milliárdos vagyonnal büszkélkedett, ám Jaksa szavaiból kitetszik, hogy a rá eső 16,7 milliárdnál nem szán többet az MKB-ra – viszont a tízéves futamidejű tőkealap tekintélyes hozamra számít. A Pannónia vagyona a tavalyi év végén 95 milliárd forint volt, de ennek csupán a tizedét fordíthatja tőzsdén nem jegyzett banki részvények vételére. Ennek részeként a Gránit Bankban 1,4 milliárd forintot, az MKB-ban 3,7 milliárdot parkoltat. Ha tehát a 2010 óta egyvégtében veszteséges MKB netán súlyos tőkepótlásra szorul, annak ez a befektetői kör önmagában aligha tud eleget tenni.

Az egyik szélsőséges vélekedés szerint elképzelhetetlen, hogy az MKB-ba bárki azzal a céllal fektessen be pénzt, hogy azt érdemi hozammal kapja vissza. A lehetőségeket szűkíti, hogy a szanálást felügyelő Európai Bizottsággal kötött megállapodás értelmében a bank 2017 végéig nem fizethet osztalékot, és az utána következő két évben is csak olyan mértékben, hogy a tőkére vonatkozó előírások teljesítését ne kockáztassa. Mások szerint a jegyzett tőkétől jócskán elmaradó, 37 milliárd forintos vételár igencsak alacsony. Kérdés, hogy a tulajdonosok végeredményben mit is vásároltak meg, beleértve a bankkal szemben fennálló peres követeléseket is. A 2015. évi mérleg szerint az MKB saját tőkéje 105,6 milliárddal a 225,5 milliárd forintos jegyzett tőke alá esett, és a könyvvizsgáló szerint „a tulajdonos gondoskodik a tőkehelyzet rendezéséről”. Ez idő tájt az MKB tulajdonosa az MVSZ Magyar Szanálási Vagyonkezelő Zrt. volt, a tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Bank gyakorolta.

Arról, hogy az adásvétel előtt megtörtént-e a feltőkésítés, az új tulajdonosok sejtelmesen nyilatkoztak: „A Magyar Nemzeti Bank mint szanálási hatóság az értékesítési tranzakció keretében kötelezte a tulajdonosokat, hogy annak zárását követően tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Az MKB Bank nyilvános értékpapír-kibocsátóként erről rendkívüli tájékoztatást fog adni.” Annyi azonban biztos: az elmúlt időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy az MKB túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen. Túl nagy lesz hozzá a jövőben is, bárki legyen a tulajdonosa.