szerző:
Zelki Benjámin

Alig van érv, amiért megérné Magyarországnak a Belgrád–Budapest-szupervasút megépítése, Kínának viszont több okból is elemi érdeke. A megtérülés hiányában Brüsszel sem adott rá pénzt, így maradt a súlyos kínai hitel.

A világ legdrágább vasúti projektjének jósolják a Budapest és Belgrád közé tervezett fejlesztést, mely becslések szerint akár 750 milliárd forintot is felemészthet, és csak 2400 év alatt térülne meg Magyarországnak. A megvalósulás ennek ellenére már idén ősszel megkezdődhet, mivel a kormánypártok május elején a parlamantben megszavazták.

Az ügylet hemzseg a korrupciógyanús elemektől, miközben Magyarországra nézve szinte semmilyen haszna nincs is, Kínának viszont annál fontosabb, hogy jó állapotban lássa ezt a vasútvonalat, mely felgyorsíthatja az Európába importált olcsó kínai termékek útját, hogy azok egy része a görög kikötőkbe, majd onnan Belgrádon és Budapesten át vasúton jusson el az uniós országok piacaira.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium által közreadott képen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (b) és Ivica Dacic szerb külügyminiszter kezet fog találkozójukon Belgrádban. Szijjártó Péter részt vett a Budapest–Belgrád-vasútvonal felújítás kapcsán megrendezett magyar–szerb–kínai magas szintű munkacsoportülésen
©

A nem EU-tag Szerbia számára nemigen van más megoldás lepusztult infrastruktúrájának fejlesztésére, mint kínai vagy orosz hitel felvétele, uniós tagországként Magyarország számára azonban példa nélküli és teljesen érthetetlen egy ekkora kínai hitel felvétele, pláne vasútépítésre. Különösen, hogy az EU épp olyan páneurópai vasúti korridorok fejlesztésére bocsát soha nem látott összegeket, mint amilyen a Budapest–Belgrád-vonal is. Elvileg tehát erre a projektre is kaphattunk volna uniós forrást, ahhoz azonban a potenciális megtérülés jeleit kellett volna bemutatni Brüsszelnek. Erre még az előző, 2013-ig tartó ciklusban tett kísérletet Magyarország, ám az Európai Bizottságot nem sikerült meggyőzni arról, miért éri meg kilométerenként négymilliárd forintot költeni egy kevéssé kihasznált vonal felújítására.

Érzékeltetésül, hogy mekkora összeget ölnénk a belgrádi vonalra, Magyarország összesen 1200 milliárd forintot kap a 2014–20-as uniós ciklusban közlekedésfejlesztésre Brüsszeltől, ebből a pénzből többek között egy halom autópálya és autóút megépítésére, a két balatoni és a debreceni vasúti fővonal rendbetételére és több nagy vasútállomás átépítésére is telik.

Minden szempontból fölösleges

Ugyan Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint óriási jelentősége van annak, hogy kevesebb mint felére rövidül a menetidő a két főváros között, a hvg.hu által megkérdezett közlekedési szakember szerint vasúti szempontból relevanciája nincsen az elmúlt idők legnagyobb kötött pályára szánt projektjének.

De nézzük, mit is érünk el konkrétan a felújítással: a Budapesttől a kelebiai országhatárig 166 kilométer hosszan egy olyan vasútvonalat fejlesztenének, amelyen a 29 ezres Kiskunhalas a legnagyobb város, emiatt is jelentéktelen a személyforgalom.

©

A nemzetközi vonatok menetideje 8 óráról kevesebb mint háromra csökkenne, igaz, jelenleg csupán napi három pár ilyen járat közlekedik erre, azok is csak néhány vagont továbbítanak a két főváros között. A teherforgalom sem bír európai szintű jelentőséggel ezen a vonalon, ráadásul a kétvágányúsítás és a sebesség 160-ra emelésének hatására még csak nem is fog lényegesen felgyorsulni az árufuvarozás. A kelebiai vonalon ugyanis jelenleg is végig 80 km/órás sebesség van érvényben, a tehervonatok számára pedig a nemzetközi forgalomban csak 100-120 km/h az általános megengedett sebesség – tudtuk meg a szakembertől. 

Mindeközben a kelebiainál sokkal fontosabb és forgalmasabb vasútvonalakon semmilyen érdemi fejlesztés nem történt, és nem is várható a közeljövőben. Ez igaz a Budapest–Pozsony–Prága–Berlin nemzetközi fővonalra, vagy a magyar fővárost Szegeddel vagy Péccsel összekötő hazai vonalakra is.

Az sem mellékes, hogy a görög főváros melletti kikötő, a Pireuszt Budapesttel összekötő vasútvonal Belgrádon túli, Macedóniában és Görögországban található részei sokkal rosszabb állapotban vannak, több helyen csak 30-50 km/órás sebességgel araszolnak a vonatok. De Budapesten belül is sokkal nagyobb akadályok lassítják a teherforgalom áthaladását, mint a Budapest–Belgrád-vonalon bárhol, ilyen pl. a kapacitáshiányos Ferencváros állomás és a Déli összekötő vasúti híd, amelyeken a tehervonatok van, hogy csak napok alatt jutnak át.

Tehát a korridor a magyar és szerb főváros közti 350 kilométeres szakaszának a felújítása önmagában Kínának sem jelent nagy nyereséget. Így kérdés, hogy megvalósul-e, vagy arra a sorsra jut, mint a korábbi tervek más problémás szakaszok fejlesztéséért is: az ázsiai ország többször felajánlotta már hitelét a Budapestet elkerülő V0 vasúti teherfolyosó megépítése csakúgy, mint a Liszt Ferenc-reptérre vezető vasút megvalósítására. Peking azt is többször jelezte, hogy kész hitelezni egyéb szerb, macedón és görög szakaszokat is, végül egyik üzletet sem ütötték nyélbe.

Mutyigyanús keleti üzletek

Kínának mindennél fontosabb az Egy övezet, egy út projekt, azaz az egykori selyemút újbóli kialakítása, vagyis az Európa és Ázsia közti kereskedelmi útvonalak fejlesztése. A napokban ennek szentelt pekingi konferencián Orbán Viktor is részt vett.

Kína nem csak árui könnyebb szállításában érdekelt, de abban is, hogy saját állami mamutcégeivel végeztesse el a munkát. Ez azért is fontos, mivel azok így európai referenciákat szerezhetnek. Ezt a magyar kormány első körben lehetővé is tette. Csakúgy, mint Paks II. beruházás esetében, a Budapest–Belgrád-vonalnál is kormányközi egyezménnyel garantálták az ázsiai óriáscégek helyét a projektben.

Csou Hszin-csien, a kínai nagykövetség kereskedelmi attaséja, Molnár Tamás, a Nemzetgazdasági Minisztérium vámszakmai és nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkára, Tuan Csie-lung, Kína budapesti nagykövete, Nagyné Hertelendy Andrea, az Ekol Logistics Kft. humánerőforrás vezetője és Kovács Ákos, az Ekol Logistics Kft. ügyvezető igazgatója vágja át a vörös szalagot a Kínából Budapestre érkező első áruszállító vonat fogadásakor Budapesten
©

Van azonban még egy elem, amely hasonlít a paksi beruházáshoz: itt is tender nélkül választották ki a kivitelezőket, ami szembe is megy az uniós versenyszabályokkal. Nem véletlen hát, hogy az unió a kínai vasúti projekttel szemben is belengette, hogy kötelezettségszegési eljárást indít. Az folyamat pilot fázisban van, amelyben a felek tárgyalásos úton tisztázhatják a nézeteltéréseket – ez egyelőre nem sikerült.

A projekttel szemben csak a kérdések sorakoznak: miért akarunk mi Kína legfontosabb partnere lenni a régióban, hol van Magyarország és Európa érdeke abban, hogy segítjük a kínai áruk és cégek minél gyorsabb térnyerését az uniós piacon? Biztosan látszik, hogy a vasútvonal konkrét ügye számunkra sem gazdasági, sem közlekedési szempontból nem hoz hasznot, kérdés tehát, hogy milyen egyéb ígéreteket kapott korábbi tárgyalásai során Orbán Viktor Kínától a vasútvonal megépítéséért cserébe, amiért úgy ítéli meg, hogy a megtérülés biztos hiányában is érdemes ebbe a projektbe belevágni.

A HVG e heti számában a kínai–magyar kapcsolatokról, a nálunk élő kínaiak üzleti tevékenységéről, terveiről olvashatnak részletes összeállítást.