Szabó M. István
Szabó M. István

Annyiféle projekttel futnak egyszerre, hogy ki se látszanak alóla, Hollandiában mégis azzal számolnak, hogy lekésik a határidőket. Hazánk régóta „nem csinál semmit”, mégis megvagyunk. Hogy is van ez?

hét hónapnyi egyeztetés és politikai masszírozást követően lett új kormánya Hollandiának. Sokat elárul az ország politikai viszonyairól, hogy az ország régi-új kormányfője Mark Rutte (aki gyakorlatilag 2010 óta folyamatosan hatalmon van) nem az eddigi baloldali szövetségeseivel, hanem a kereszténydemokratákkal és a liberálisokkal alakít kormányt. Hasonló irányváltást jelez az is, hogy az új kabinetben külön minisztériumot kap az éghajlatváltozás ügye. Az döntés azért pikáns, mert korábban, évekig éppen Rutter miatt sumákolt Hollandia az EU felé az évtized végéig vállalt zöldenergia-részesedés növelését illetően. Egy új minisztérium önmagában még semmire nem biztosíték, de az a lehetőség mégiscsak benne van, hogy erősíteni lehessen az országban egy per hatására indult szemléletváltást.

2015-ben Hágában bíróság ítélte el a holland kormányt, amiért az a Brüsszel felé vállalt, meglehetősen alacsony károsanyagkibocsátás-csökkentési limitet teljesítve hátradőlt. Ezután az amszterdami bürokrácia lassan mozgásba lendült, és bontani kezdte a falakat a megújuló energiás befektetések előtt. Ennek köszönhetően robbant fel (ismét) a holland szélerőműpiac, és ahogy az a The Windpower hivatalos szélipari adatbázisból látszik, a 2015-re 2800 MW-tal ráforduló iparág teljesítménye 2016 végére meghaladta a 4300 MW-ot.

©

Nagyságrendekkel alacsonyabb bázisról, de ugyancsak elindult a napelemipar fellendülése is. Erre az áresés is ráerősített: 2017 augusztusára, egy év alatt tizedével csökkent a napelemek ára. Csak ennek az árcsökkenésnek köszönhetően a lakóháztetőre szerelt rendszerek költésmegtérülési mutatója 6 százalékkal javult. Nem is maradt visszhang nélkül: egy év alatt 100 ezer lakóház tetejére installáltak új solar rendszert.

A 17 milliós országban így már több mint félmillió családi ház használja ezt a megoldást, de az ennél is meglepőbb, hogy a saját tetővel rendelkező háztartásoknak már 11 százaléka használ napelempaneleket, így ma ezek jelentős részét jelentik a teljes holland napenergia-kapacitásnak. Már az sem számít kivételes projektnek, amilyet minap egy tejipari cég jelentett be. A FrieslandCampina 2020-ig épületei tetejére összesen 416 ezer darab napelempanelt telepít. A Heijmans építőipari vállalat pedig október közepén azt jelentette be, hogy Uden közelében az A50-es főút 400 méteres szakaszán olyan zajvédő falat telepít, amelybe integrált napelem-modulokat építenek. A 2018 elején kezdődő kivitelezési munkák 68 ilyen napkamrás építményre szólnak, ezek egyenként 5 méter magasra nyúlnak majd, és a felső 4 méteren lesznek a beépített napelemek. A számítások szerint a zajvédő naperőművecskék 40-60 otthon éves energiaszükségletét termelik majd meg.

Az ECN (Energieonderzoek Centrum Nederland) kutatóintézet jelentésében az áll, hogy a jelenlegi, mintegy 2 gigawattnyi napelemes összkapacitás 2020-ra elérheti a 6 GW-ot - 2035-re pedig a 20 GW-ot is.

©

Az évente aktualizált jelentésbe már az is belekerült, hogy 2030-ra el lehet jutni addig, hogy Hollandia bezárhassa a széntüzelésű erőműveit. Erről október közepén már jogszabály is rendelkezett – miután a holland koalíciós paktumba bekerült: a kormány a következő évtized végére nem csak a szén-dioxid-kibocsátást csökkenteti drasztikusan, hanem már 2021-től új szabványokat, szigorúbb környezeti határértékeket írnak elő a széntüzelésű erőműveknek (ami nem csak a szén-dioxid, hanem a higany, a nitrogén-dioxid és a kén-dioxid kibocsátását is érinti).

A szénerőművek elleni lépés azért meglepő, mert néhány éve három, nemzetközi szinten is jelentősnek számító energiapiaci szereplő, az Engie, az RWE és az Uniper is befektetett „közüzemi célú széntüzelésű létesítményekbe. A holland zöldberuházások élénkülések hatása azonban már nem csupán direkt  módon (nap vagy szélenergiából áramot termelő projektekben) jelentkezik: a napokban holland kutatók-fejlesztők jelentették be egy olyan rendszer prototípusát, amely 50 százalékkal növeli az újratölthető akkumulátorok tárolókapacitását, és amivel várhatóan az akkus eszközeink (az okostelefontól az elektromos autókig) élettartama is megnyújtható. A PV Magazine által bemutatott tiszta szilícium-anódtechnológiára épülő innováció máris annyira ígéretes, és olyan közel van a tömeggyártáshoz, hogy a LeydenJarnek kapásból sikerült maga mellé állítania a BMW-t.

Az impozáns, szinte hetente bővülő projektlista ellenére Hollandiában most úgy számolnak, hogy a 2015 előtti halogatások miatt 2020-ra (de talán még 2030-ra is) a legrosszabbul teljesítő uniós tagországok között maradhatnak. Akkor is, ha minden tervezett projekt sikeresen teljesül.

Eközben Magyarországon

A 2015 előtti holland kormányzati viselkedés ismerős lehet idehaza. Lassan közhelyig ismételt, hogy Magyarországon nem épülhetnek szélfarmok, de azt is többen felismerték már, hogy nagy árat fizethetünk majd a napelempiacon zajló „aranylázszerű mozgás” miatt.

A megújuló energia szektor támogatása vagy akár csak a szabályozási korlátozások enyhítése már nem sikerül. Két ciklus alatt az Orbán-kormánytól jószerével annyira futotta, hogy az uniós statisztikai módszertan fifikás átírásával számszerűen igazolttá vált: akkor is teljesítettük az EU-ban 2020-ra vállalt megújuló energiás szintet, ha semmit sem csinálunk. Magyarország, lám, ebben is jobban teljesít – mivel Hollandia erre – a fenti erőfeszítések ellenére – sem lesz képes. Pedig érdemes volna felülvizsgálni az eddigi stratégiát. Ha másért nem, hát azért ,mert ahogy az IEEFA friss jelentését szemléző Portfolio levezette: a nap- és szélenergia elutasítása a bukást jelentheti.

hvg.hu Gazdaság

Kína már szinte billiárdozik a megújulókkal

Beindul a henger: az ázsiai birodalom óriási léptekkel indul meg a zöldgazdaságú, tisztább közeljövő felé. 2020-ig beforgatnak több mint 100 billiót az ágazatba – és kreálnak eközben még 13 millió új munkahelyet is.