„Majd megtudod, mi az a fájdalom, ha gyereket szülsz”– milyen problémákat jelezhet a kínzó menstruációs görcs?
A szakértő szerint a megoldás nem egyszerű, de mindenképp létezik, és nem csak a szülés vagy az idő múlása hozhat enyhülést.
Minden korábbi csúcsot megdöntve, 208 nappal a választások után alakult meg a harmadik miniszterelnöki mandátumát kezdő Mark Rutte vezette új holland kormány. A korábbi baloldali koalíciós partnerek helyére jobboldaliak kerültek.
Drótszamárra pattant, és úgy vitte a királyi palotába az új kormány megalakulásáról szóló örömhírt Mark Rutte, Hollandia régi-új kormányfője. A 2010 óta folyamatosan hivatalban lévő miniszterelnök ezúttal más koalíciós partnerekkel próbálkozik. Miután a március 15-ei választásokon gyakorlatilag lenullázta magát a hagyományos baloldal, a jobboldali liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) nevű tömörülés élén álló Rutte két konzervatív párttal, a kereszténydemokratákkal és a Keresztény Unióval (CU), valamint a liberális D66-tal fogott össze.
Az alkudozás – amely legutóbb az 1970-es évek közepén tartott kétszáz napnál tovább – most is azért húzódott el, mert a holland törvények nem jelölnek meg parlamenti küszöböt. Emiatt valamennyi olyan tömörülés bekerül a 150 fős törvényhozásba, amely megkapja az érvényes szavazatok legalább 1/150 részét. A leggyorsabban – 31 nap alatt – 1948-ban alakult meg a kormány, míg az átlag 87 nap. Az idén tavasszal 13 politikai alakulat jutott be a parlamentbe, köztük a Denk, az első európai bevándorlópárt.
Bár a parlamentben minimális többséggel – 76 képviselővel – számoló új kormányba nem került be a jobboldali radikális, bevándorlásellenes Szabadságpárt (PVV), a programján érződik, hogy a populista szólamokat hajtogató Geert Wilderst fő ellenfélnek tekintő Rutte és szövetségesei maguk is elindultak a populizmus irányába. Miközben a taktika bevált – Wilders pártja csak húsz helyet szerzett a parlamentben, s ezzel az előre jelzettnél sokkal rosszabbul szerepelt –, a kormányt alkotó pártok vezetői is a bevándorlási szabályok megszigorítását ígérték. Azt is hangsúlyozták, csak azok maradhatnak az országban, akik hajlandók tiszteletben tartani Hollandia értékeit. A migrációval kapcsolatos nézeteltérés volt a fő oka annak, hogy a baloldal felé húzó Zöldpárt nem lépett be a koalícióba, s a környezetvédők helyett került a képbe a Keresztény Unió.
A kormányprogram másik fontos üzenete a költségvetési kiadások növelése. „A növekedés és a haladás útját járjuk, Hollandiának jól megy, de sok ember ezt még nem érzi a maga életében. Ezen változtatnunk kell, olyan csomagot állítottunk össze, amelyben több pénz jut a munkásoknak, az időseknek, a városoknak és a gyerekeknek” – nyilatkozta a koalíciós megállapodás bejelentése után Rutte.
Gondolkozz! |
Három képviselői helyet szerzett a hollandiai parlamenti választáson Európa első menekültpártja, a Denk. A hollandul a „gondolkozz”, törökül pedig az „egyenlőség” kifejezést jelentő pártnév mögött nem csak holland állampolgárságot kapott törökök gyűltek össze. Csatlakozott a marokkói és a suriname-i bevándorlók egy része, a párt nyilvánosság előtti arca pedig a macedón anyától és lengyel apától származó Tatjana Maul volt holland szépségkirálynő lett. Míg a holland nacionalisták Hollandia-gyűlölőnek bélyegzik a Denket, annak támogatói szerint szükség volt már olyan szervezetre, amely pártként védi a népesség mintegy tizedét számláló muszlim bevándorlók érdekeit. „A pártokban vannak ugyan fekete politikusok is, de valamennyi tömörülés élén fehér vezetők állnak” – hangsúlyozzák a Denkben. Az integrációt szorgalmazó párt azt javasolja, hogy hozzanak létre rasszizmusregisztert, ahol feljegyeznék, melyik politikus mikor tett kisebbségellenes nyilatkozatokat. Emellett azt is kérik, hogy tiltsák be a hollandiai Télapó kísérőjének számító „Fekete Péter” ábrázolását is. A Denk legismertebb tagja a suriname-i származású tévés személyiség, Sylvana Simons, aki azzal magyarázta csatlakozását, hogy Hollandiában veszélyes szintre emelkedett a rasszizmus, s az ország nem hajlandó szembenézni gyarmattartói múltjával és a rabszolga-kereskedelemben vállalt dicstelen szerepével. Bejegyzéseire kapott hideget-meleget, annyi rasszista tartalmú üzenetet írtak neki, hogy még Mark Rutte kormányfő is kiállt mellette, s elítélte a gusztustalan kommenteket író „idiótákat”. Bár a Denk előtt is akadtak már pártok Európában, amelyek kiálltak a menekültek védelméért, a hollandiai minden elődjénél hatékonyabban működik, s jól használja a közösségi médiát is. „Okosak és korszerűek, s megszólították azokat, akik úgy érzik, senki sem képviseli őket a parlamentben” – magyarázta a Denk sikerének okait Sandew Hira holland politikai elemző. |
A kereszténydemokraták elnöke, Sybrand Buma azt hangsúlyozta, hogy az új koalíció az idősgondozásra és az egészségügyre fordítja a legtöbb pénzt. A D66 vezetője, Alexander Pechtold pedig azt emelte ki, hogy a legnagyobb befektetést az oktatás kapja. A többletkiadásokra akár még lehet is fedezet. A kormány nélkül eltöltött hónapokban Hollandia gazdasági növekedése 3,3 százalékra erősödött, ez a legjobb eredmény az euró 1999-es bevezetése óta. A szükséges milliárdok másik forrása pedig az lehet, hogy 2018-tól a jelenlegi hatról kilenc százalékra emelik az alsó, kedvezményes áfakulcsot.
Rutte új kormánya az előzőnél kevésbé lesz az EU-integráció mélyítésének híve, a kereszténydemokraták például egy időben azt is javasolták, hogy zárják ki az euróövezetből a déli EU-tagállamokat. A miniszterelnök pedig már több alkalommal is közölte: nem támogatja Emmanuel Macron francia államfő azon ötletét, hogy növeljék meg az EU közös költségvetésének összegét. Hollandia ugyanakkor – hasonlóan Németországhoz – továbbra is követelni fogja, hogy valamennyi tagállam tegyen eleget a kötelezettségeinek, s politikájukkal ne okozzanak kárt a többi uniós országnak. Elemzők szerint komoly viták is várhatók Brüsszellel, Hollandia például az eddiginél keményebben kívánja védeni halászatból élő állampolgárainak érdekeit.
A hatalomból kihagyott Wilders szörnyűnek nevezte az új koalíciót, s közölte: a kormányprogram azt mutatja, a holland politikai elit továbbra sem hajlandó tudomást venni az országot fenyegető valódi kockázatokról. Wilders szerint a két fő veszély a bevándorlás, illetve az iszlám vallás hollandiai térnyerése.
Az ellenzék szerint a sokszínű koalíció aligha tölti ki négyéves mandátumát. Már csak azért sem, mert nagyon komoly különbségek vannak a pártprogramok között. A D66 például elismeri a nők jogát az abortuszhoz, támogatja a már most is liberális eutanáziatörvény további liberalizálását, és igent mond az azonos neműek házasságára, illetve örökbefogadási lehetőségeikre. A CU ezekben a kérdésekben a legkonzervatívabb álláspontot képviseli, így nehéz lesz működőképes kompromisszumot találni a koalíciós partnerek között. Állítólag még a szövetségre lépők sem biztosak az együttműködésük hosszabb távú életképességében, s ezért a kisebb pártok vezetői maguknak nem kérnek miniszteri tárcát, mert nem akarják, hogy a nevük túlságosan összefonódjon a most hatalomra kerülő kabinettel.
A szakértő szerint a megoldás nem egyszerű, de mindenképp létezik, és nem csak a szülés vagy az idő múlása hozhat enyhülést.
Most Lázár János tárcája már csak annyit közölt: elképzelhető, hogy felszedik a zenélő burkolatot.