Farkas Zoltán
Farkas Zoltán
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A kínai miniszterelnök 1985-ben Kornai János érveivel indult harcba a gazdasági reformokért – idézi fel a Harvard University Press kiadásában nemrég megjelent könyvében az egyetem fiatal oktatója, a múlt héten Budapesten előadó Julian Gewirtz.

HVG: Miért a Valószínűtlen partnerek címet választotta? Kik személyesítik meg könyvének címadóit?

Julian Gewirtz: Azért, mert sokan azt hiszik, hogy Kína belülről formázta meg a maga fejlődési modelljét, anélkül hogy döntései során a külvilággal konzultált volna. Ez nem igaz, állandóan igényelte a külső szakértők, a nagy gondolkodók tanácsait. A valószínűtlenséget az adja, hogy azok véleményére is kíváncsiak voltak a Kínai Kommunista Párt vezetői, akik ideológiailag és közgazdaságilag egészen más nézeteket vallottak. Nemcsak a gazdasági reformok tapasztalataival felvértezett Kornai Jánost hívták meg, hanem például a konvencionális szovjet tervgazdaságból az akkor miniszterelnök-helyettes Ivan Arhipovot, és még a szabadpiac elkötelezett hívét, Milton Friedmant is.

©

HVG: Könyvéből kiviláglik, hogy a fordulópont a kínai gazdaságtörténetben Bashan Lun néven ismert, 1985-ös hajóút volt a Jangcén, amelyen a meghívottak részletesen kifejtették a nézeteiket. Mire alapozza azt a véleményét, hogy közülük Kornainak volt a legnagyobb hatása?

J. G.: A Bashan-konferencia sok szempontból különleges esemény volt Kína történetében. Közvetlenül Csao Ce-jang miniszterelnök, későbbi pártfőtitkár parancsára szervezték a Világbank, a Kínai Tudományos Akadémia és az állami reformtanács közreműködésével. Kornait, a későbbi Nobel-díjas Yale-professzor James Tobint, a nyugatnémet Bundesbank elnökét, Otmar Emmingert és másokat a Világbank hívott meg. A nézeteknek azt a sokszínűségét képviselték, amelyet a kínai pártvezetés keresett. A meghívottak egy hétig hajókáztak és tanácskoztak a kínai vezetőkkel és reformerekkel. Tobin később azt írta a Yale rektorának, hogy a vendéglátók el voltak vágva a külvilágtól, nem telefonálhattak, nem levelezhettek, csak arra fókuszálhattak, amit a vendégek elmondtak. Kornai professzor előadásában ismertette A hiány című könyve legfontosabb megállapításait. Jellemezte a különböző gazdasági modellek ellentmondásait, a tervgazdaságéit is beleértve. A krónikus hiányt, a vállalatok beruházáséhségét, a magatartásukat meghatározó puha költségvetési korlátot, amelynek lényege, hogy rendszerszerűen többet költenek, mint amennyi a bevételük, mert számíthatnak rá, hogy az állam úgyis kisegíti őket. Majd előállt azzal, hogy milyen modellt javasol Kína számára.

©

HVG: Ez tőle szokatlan, mert nem szokott direkt tanácsokat adni. Milyen mechanizmust javasolt a kínai reformereknek?

J. G.: A tervutasítások helyett a piaci koordinációt, amelyet központi makroökonómiai szabályozás foglal keretbe. Mindez olyan nagy hatással volt a kínai közgazdászokra, hogy néhány héttel később egy belső párttanácskozáson Csao Ce-jang Kornai professzor kategóriáit felhasználva fejtegette, miért van szükség reformokra. A tanácskozás és Kornai professzor előadása megmutatta, hogy a közgazdasági elméletek terén mennyire tág a világ, és Kína ezeket mérlegelve választott utat magának.

HVG: Az előadás mégis meghökkentő, mert Magyarországon az idő tájt publikált tanulmányaiban Kornai már azt fejtegette, hogy a reformok elérték azt a határt, amit a rendszer megengedett. Ezzel pedig azt sugallta, hogy rendszerváltásra van szükség. Kínában ez fel sem merülhetett. Tehát olyan reformokat javasolt, amelyekről Magyarországon már bebizonyosodott, hogy korlátokba ütköznek?

J. G.: Engem is érdekelt ez az ellentmondás, rá is kérdeztem. Azt válaszolta, hogy amikor Kínában volt, úgy érzékelte, a kínai közgazdászok nem ismerték fel, hogy a hiány közgazdaságtana voltaképpen elutasítja a szocializmus valamennyi variánsát, hanem úgy értelmezték mint a tervutasításos rendszer bírálatát. Ez megmagyarázza, miért volt olyan vonzó számukra Kornai javaslata. A megreformált magyar gazdaságban sokkal mélyebb jelentőséget tulajdonítottak A hiánynak, de Kínában csak akkor kezdődtek a változások. Kornai tudatában volt, hogy vendéglátói nem mehetnek túl messze, fel sem vetődhet a rendszer teljes megváltoztatása. Hosszabb folyamatot javasolt, hiszen tapasztalta, hogy korábban Magyarországon is nehéz volt elfogadtatni a reform gondolatát. Kína az Kína, Budapest pedig Budapest – ismételgette, és ezzel az egyszerű állítással fejezte ki a különbséget. Akkor Magyarország gazdasági értelemben sokkal fejlettebb volt, magasabb életszínvonallal, jobban iparosodott; Kínának hosszú utat kellett még megtennie.

HVG: A Budapesti Corvinus Egyetemen tartott előadásában azt mondta, Kínában valóságos Kornai-láz tört ki az egyetemi hallgatóság körében. Milyen jelei voltak ennek?

J. G.: Ritkán fordul elő, hogy egy közgazdász valóságos celeb legyen. Vele ez történt. A hiányt a konferencia után azonnal kiadták, becslések szerint százezer példányban, és Kornai professzort az egyetemi körökben úgy emlegették, hogy ő „az az elméleti közgazdász, akire a reformnak égetően szüksége van”. Akadémiai és kutatói kiadványok százaiban hivatkoztak rá 1986 és 1989 között, a Pekingi Egyetemen szemináriumokat szerveztek A hiány tanulmányozására.

Julian Gewirtz előadása a Corvinus Egyetemen
©

HVG: Ugorjunk egy nagyot az időben! A kommunista párt mai főtitkára, Hszi Csin-ping nem a reformokkal van elfoglalva, hanem hatalma megerősítésével. Kornai egyik tanítványa és barátja, Hszü Cseng-kang a HVG-nek azt mondta, a munkahelyeken ismét pártalapszervezeteket kell gründolni. Kína visszarendeződik?

J. G.: Kétségtelen, hogy Hszi Csin-ping irányításával a kommunista párt megerősíti a hatalmát, a befolyását. A pártnak mindenütt ott kell lennie, északtól délig, kelettől nyugatig. Mélyen benyomul a gazdaságba, és ennek politikai és társadalmi következményei vannak. Hszi Csin-ping egy személyben központosította a hatalmat, a döntéshozatalt, sokkal autokratább modellt hoz létre, mint Mao óta bárki. Tény, hogy Hszi Csin-ping jelenlegi környezetében nagyon nehéz dolguk van a szakértőknek, akadémikusoknak, visszafogják magukat, ezerszer meggondolják, hogy megmondják-e, rossz irányba mennek a dolgok. Márpedig ez történik. Az a félelmem, hogy a mostani politikai megszorítások akadályozzák az embereket, hogy kiteljesítsék képességeiket.

Kornai János és Julian Gewirtz
©

HVG: A várt demokratizálódás helyett központosítás történik? Leálltak a reformok?

J. G.: Mint azt Magyarországon is jól tudják, a reform meglehetősen rugalmas fogalom, sok mindent jelenthet. Így van ez Kínában is. A külső megfigyelők azt még méltányolhatják is, hogy a nagyvállalatoknál, a magáncégeknél a párt szerepe az új technológia, a gyorsabb fejlődés elérésére irányul. Pozitívum lehet a mélyszegénység felszámolása is, főleg vidéken. Igyekeznek ledolgozni a hatalmas adósságot, és azt feltételezem, hogy a kereskedelempolitika merkantilista, protekcionista irányt vesz. De ezek részletek. Kornai professzortól azt tanultam, hogy ne ezekre, hanem az összképre figyeljünk, még a stratégiai irányváltás éveiben is.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!