Cseh Tamás, a célszemély

Cseh Tamás – egy 1964. március 15-ei „túlzott magyarkodás” okán foganatosított előállítás után – 1967 őszén került a Belügyminisztérium III/III-as főcsoportfőnökségének látókörébe. Az elhárítás ifjúsági ügyekkel foglalkozó alosztályának éber ügynökei a budapesti Liszt Ferenc téren működő lemezlovasklub szervezői, az úgynevezett Kenguru galeri tagjai után szaglásztak, s közben Cseh Tamásba botlottak, aki kocsmabarátságot tartott fenn az ominózus társaság tagjaival.

Cseh akkor már két Bacsó Péter-film, az 1965-ös Szerelmes biciklisták, és az 1967-es Nyár a hegyen betétdalát is jegyezte. Ám az ügynökök még nem a dalnokra, inkább az indiánra lettek kíváncsiak – derül ki Szőnyei Tamás Nyilván tartottak című 2005-ös tanulmánykötetéből, amely a belügy könnyűzenei berkekben folytatott tevékenységét tárja fel. Cseh Tamás alapítója volt ugyanis egy 1961-től a bakonyi rengetegben indiántáborokat szervező, nyaranta az észak-amerikai őslakók életmódját folytató csapatnak. Az állambiztonsági szervek nem nézték jó szemmel az efféle „klerikális reakciót”, miután közvetlenül az 1948-as kommunista hatalomátvétel után betiltották az 1930-as években útjára indított indiánmozgalmat, a vele sok ponton érintkező cserkészettel együtt. 

Cseh Tamás mint indián. Bérczes László Beszélgetőkönyvéből

Az akkor éppen egy kőbányai általános iskolában rajztanárként dolgozó, nem mellesleg az Erdély Miklós nevével fémjelzett magyar avantgárd holdudvarához tartozó CsehTamást végül mégsem az indiánosdi miatt vette elő az állambiztonság. A levéltári dokumentumok tanúsága szerint 1968. október 11-én egy Bándi nevű hadnagy hívta raportra a Városkapu presszóba – és a Kenguru galeriről faggatta. A franciául és angol halandzsával előadott sanzonjai és beatszámai nyomán még csak szűk körben ismert dalnok kevés információval szolgált a szerveknek. A telefonjait ezért december folyamán lehallgatták, de ebből sem derült ki sok minden. A fiatal értelmiségiekből verbuválódott, nyugati lemezekre házibulizó, a kortárs képzőművészet és a 68-as események iránt nyitott asztaltársaságot (akikről "Zenélők" címmel nyílt akta) így is sikerült szétugrasztania az elhárításnak.

Két évvel később már nagyobb erővel repült rá Csehre a Cég. A Huszti fedőnevű ügynök állt rá, aki egyebek közt a Galántai György-féle balatonboglári kápolnatárlatokról, és a Nagy Feró vezette Beatricét patronáló, mások mellett Szilágyi Ákos, Temesi Ferenc fémjelezte Fölös példány nevű összművészeti csoportról is jelentett.

C

Cseh Tamás Jancsóval és Ragályi Elemérrel. Bérczes László Beszélgetőkönyvéből

seh Tamás 1972 elején már alanyi jogon volt célszemély. Mivel ekkorra, Bereményi Gézával, a filmgyár ifjú szinkron-dramaturgjával közösen szerzett dalokkal már nemcsak a házibulikon, de a rendszerellenesnek bélyegzett Kex zenekar koncertjein is találkozhatott a publikum. Az Illés–Omega–Metró legalizált kultúrpolitikai szentháromságából kilógó, József Attila-verset és nyálas slágerszöveget egyaránt rockosító, a koncerteket funkcipukkasztó performanszokkal megspékelő népszerű banda frontembere, Baksa Soós János alig fél évvel korábban disszidált. Ráadásul Cseh dalnokként játszott Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjében.

A III/III-as ügynök alapos munkát végzett. Szőnyei már idézett kötetének tanúsága szerint a belügyi levéltárban máig őrzik az Iskola utcai albérlet precíz alaprajzát, és az ügynök beszámolt egy plafonra lógatott esernyőbe rejtett pisztolyról. Ez utóbbi játékflinta miatt aztán Bereményivel együtt be is idézte a rendőrség Csehet.

A megfigyelések innentől kezdve a Cseh–Bereményi páros szinte minden egyes lépésére kiterjedtek. Nem utolsósorban azért, mert hosszas unszolásra, 1972 őszén leszerződtek a Gyurkó László által alapított 25. Színházhoz, A színházat a moszkvai Taganka mintájára, két évvel korábban hozta létre Gyurkó, aki a szocialista kultúrpápa, Aczél György belső köreihez tartozott. Az újságíró-szövetség Bajza utcai székházának padlásterében működő művészteátrumban elő-adott sanzonestekről, a levezetésként megejtett világmegváltó kocsmázásokról éppúgy jelentéshegyeket írtak szorgos kezek, mint Cseh Tamás későbbi színpadlásairól – egészen a rendszerváltozásig. Mivel – mint az egyik 1980-as ügynöki gépiratban olvasható – „kezdetben protest songgal lépett fel, majd tiltakozása egyre inkább a társadalmi rendünk bírálata irányába hajlott”.

A Havasi Zoltán fedőnevű ügynök jelentéséből ugyancsak Szőnyei Tamás Nyilván tartottak című kötetéből idézünk: „1985. május 10-én, 19 órai kezdettel került sor Pakson, az Ifjúsági Házban Cseh Tamás énekes-zeneszerző és Csengey Dénes író műsoros estjére. A programra – noha az előzetes propaganda minimális volt, meghívók nem készültek, plakát is csak egy, amely az utolsó pillanatban került ki az Ifjúsági Ház elé – sok néző, mintegy száz-száztíz fő vett részt, zömében gimnazisták, az ERBE (Erőműberuházási Vállalat) fiatal dolgozói, illetve a fiatal paksi írók és baráti körük.

A műsor első részében Cseh Tamás szerepelt (…) A második részben Csengey Dénes vezetésével beszélgetés következett Cseh Tamás produkciója kapcsán. Ezen kb. 40-en maradtak ott, de aktívan a beszélgetésben csak négyen-öten vettek részt.

Csengey Dénes mindenekelőtt a történelmi tudatról, az egyes nemzedékek társadalmi beilleszkedéséről beszélt. Elmondta, hogy az ötvenes években született nemzedék, különösen annak az értelmiségi réteghez tartozó része, nehezen találja a helyét a mai magyar társadalomban, történelemszünetet érez, nincsenek, mert nem lehetnek konkrét történelmi tapasztalatai, ez okozza azt a tévelygést, talajvesztést, identitáshiányt, amelyről a dalok is szóltak. (…)”

Illusztrációképpen íme egy "veszélyes" dal 1980-ból, címe: Születtem Magyarországon.