Cseh Tamás – egy 1964. március 15-ei „túlzott magyarkodás” okán foganatosított előállítás után – 1967 őszén került a Belügyminisztérium III/III-as főcsoportfőnökségének látókörébe. Az elhárítás ifjúsági ügyekkel foglalkozó alosztályának éber ügynökei a budapesti Liszt Ferenc téren működő lemezlovasklub szervezői, az úgynevezett Kenguru galeri tagjai után szaglásztak, s közben Cseh Tamásba botlottak, aki kocsmabarátságot tartott fenn az ominózus társaság tagjaival.
Cseh akkor már két Bacsó Péter-film, az 1965-ös Szerelmes biciklisták, és az 1967-es Nyár a hegyen betétdalát is jegyezte. Ám az ügynökök még nem a dalnokra, inkább az indiánra lettek kíváncsiak – derül ki Szőnyei Tamás Nyilván tartottak című 2005-ös tanulmánykötetéből, amely a belügy könnyűzenei berkekben folytatott tevékenységét tárja fel. Cseh Tamás alapítója volt ugyanis egy 1961-től a bakonyi rengetegben indiántáborokat szervező, nyaranta az észak-amerikai őslakók életmódját folytató csapatnak. Az állambiztonsági szervek nem nézték jó szemmel az efféle „klerikális reakciót”, miután közvetlenül az 1948-as kommunista hatalomátvétel után betiltották az 1930-as években útjára indított indiánmozgalmat, a vele sok ponton érintkező cserkészettel együtt.
Cseh Tamás mint indián. Bérczes László Beszélgetőkönyvéből |
Az akkor éppen egy kőbányai általános iskolában rajztanárként dolgozó, nem mellesleg az Erdély Miklós nevével fémjelzett magyar avantgárd holdudvarához tartozó CsehTamást végül mégsem az indiánosdi miatt vette elő az állambiztonság. A levéltári dokumentumok tanúsága szerint 1968. október 11-én egy Bándi nevű hadnagy hívta raportra a Városkapu presszóba – és a Kenguru galeriről faggatta. A franciául és angol halandzsával előadott sanzonjai és beatszámai nyomán még csak szűk körben ismert dalnok kevés információval szolgált a szerveknek. A telefonjait ezért december folyamán lehallgatták, de ebből sem derült ki sok minden. A fiatal értelmiségiekből verbuválódott, nyugati lemezekre házibulizó, a kortárs képzőművészet és a 68-as események iránt nyitott asztaltársaságot (akikről "Zenélők" címmel nyílt akta) így is sikerült szétugrasztania az elhárításnak.
Két évvel később már nagyobb erővel repült rá Csehre a Cég. A Huszti fedőnevű ügynök állt rá, aki egyebek közt a Galántai György-féle balatonboglári kápolnatárlatokról, és a Nagy Feró vezette Beatricét patronáló, mások mellett Szilágyi Ákos, Temesi Ferenc fémjelezte Fölös példány nevű összművészeti csoportról is jelentett.
C
Cseh Tamás Jancsóval és Ragályi Elemérrel. Bérczes László Beszélgetőkönyvéből |
seh Tamás 1972 elején már alanyi jogon volt célszemély. Mivel ekkorra, Bereményi Gézával, a filmgyár ifjú szinkron-dramaturgjával közösen szerzett dalokkal már nemcsak a házibulikon, de a rendszerellenesnek bélyegzett Kex zenekar koncertjein is találkozhatott a publikum. Az Illés–Omega–Metró legalizált kultúrpolitikai szentháromságából kilógó, József Attila-verset és nyálas slágerszöveget egyaránt rockosító, a koncerteket funkcipukkasztó performanszokkal megspékelő népszerű banda frontembere, Baksa Soós János alig fél évvel korábban disszidált. Ráadásul Cseh dalnokként játszott Jancsó Miklós
Még kér a nép című filmjében.
A III/III-as ügynök alapos munkát végzett. Szőnyei már idézett kötetének tanúsága szerint a belügyi levéltárban máig őrzik az Iskola utcai albérlet precíz alaprajzát, és az ügynök beszámolt egy plafonra lógatott esernyőbe rejtett pisztolyról. Ez utóbbi játékflinta miatt aztán Bereményivel együtt be is idézte a rendőrség Csehet.
A megfigyelések innentől kezdve a Cseh–Bereményi páros szinte minden egyes lépésére kiterjedtek. Nem utolsósorban azért, mert hosszas unszolásra, 1972 őszén leszerződtek a Gyurkó László által alapított 25. Színházhoz, A színházat a moszkvai Taganka mintájára, két évvel korábban hozta létre Gyurkó, aki a szocialista kultúrpápa, Aczél György belső köreihez tartozott. Az újságíró-szövetség Bajza utcai székházának padlásterében működő művészteátrumban elő-adott sanzonestekről, a levezetésként megejtett világmegváltó kocsmázásokról éppúgy jelentéshegyeket írtak szorgos kezek, mint Cseh Tamás későbbi színpadlásairól – egészen a rendszerváltozásig. Mivel – mint az egyik 1980-as ügynöki gépiratban olvasható – „kezdetben protest songgal lépett fel, majd tiltakozása egyre inkább a társadalmi rendünk bírálata irányába hajlott”.
A Havasi Zoltán fedőnevű ügynök jelentéséből ugyancsak Szőnyei Tamás Nyilván tartottak című kötetéből idézünk: „1985. május 10-én, 19 órai kezdettel került sor Pakson, az Ifjúsági Házban Cseh Tamás énekes-zeneszerző és Csengey Dénes író műsoros estjére. A programra – noha az előzetes propaganda minimális volt, meghívók nem készültek, plakát is csak egy, amely az utolsó pillanatban került ki az Ifjúsági Ház elé – sok néző, mintegy száz-száztíz fő vett részt, zömében gimnazisták, az ERBE (Erőműberuházási Vállalat) fiatal dolgozói, illetve a fiatal paksi írók és baráti körük.
A műsor első részében Cseh Tamás szerepelt (…) A második részben Csengey Dénes vezetésével beszélgetés következett Cseh Tamás produkciója kapcsán. Ezen kb. 40-en maradtak ott, de aktívan a beszélgetésben csak négyen-öten vettek részt.
Csengey Dénes mindenekelőtt a történelmi tudatról, az egyes nemzedékek társadalmi beilleszkedéséről beszélt. Elmondta, hogy az ötvenes években született nemzedék, különösen annak az értelmiségi réteghez tartozó része, nehezen találja a helyét a mai magyar társadalomban, történelemszünetet érez, nincsenek, mert nem lehetnek konkrét történelmi tapasztalatai, ez okozza azt a tévelygést, talajvesztést, identitáshiányt, amelyről a dalok is szóltak. (…)”
Illusztrációképpen íme egy "veszélyes" dal 1980-ból, címe: Születtem Magyarországon.