Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Ha már Schiffer is föladja, akkor nincs mit tenni – gondolják majd sokan, olyanok is, akik soha nem voltak az LMP hívei.

Schiffer András a liberális közvélemény és sajtó heves utálata és a „balközép” ellenzék elutasítása közepette futotta be 2016. május végéig tartó politikai pályáját. Én ezekben az előítéletekben soha nem osztoztam, bár számos stratégiai lépését és taktikai húzását helytelenítettem, különös tekintettel a menekültek ügyében tett gesztusaira. De valószínűleg nem ez a lényeg.

Miközben a tudatlan magyarhoni publicisztika és, hahaha, „politológia” az égvilágon mindenre ráhúzza a „populista” terminust, amire egyáltalán nem illik, Schiffer András volt az egyetlen jelentős populista magyar politikus a rendszerváltás óta (a „populista” az „elitista” ellentéte: Schiffer András pedig elszánt ellenfele volt és maradt a mindenkori politikai és kulturális eliteknek Magyarországon). Szemben a simulékony meg, öö, „trendérzékeny” magyarországi közélettel, Schiffer András akkor volt baloldali szocialista, amikor ez az illemmel és a józan ésszel látszott ellenkezni az 1990-es évek elején. Akkor volt a legfontosabb emberi jogi szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért egyik vezetője, amikor az emberi jogokat az emberi jogok dogmáiban hinni látszó pártokkal szemben is védelmezni kellett. S akkor alapított antiglobalista zöld pártot, amikor a magyarországi politika konzervatív, mi több: reakciós fordulatot vett – a szónak mind eurofil-neoliberális, mind sovén-etnicista értelmében.

Már korábban megírtam, hogy őt tartom az Orbán-éra Országgyűlése legszínvonalasabb képviselőjének, azon kevesek egyikének, aki komolyan vette a parlamentarizmust, és értelmesen művelte azt, amit a képviseleti kormányzat hanyatlásának korában az Országházban még művelni lehetett. (És távozása a magyarországi parlamentarizmus tömör sírfölirata.) Mai politikus lévén, tőle sem állt mindig távol a ravaszkodás, de sokkal becsületesebb és elkötelezettebb volt, mint a többiek. Bár elemzésével hiánytalanul talán soha nem értettem egyet, kétségtelen, hogy az elavult szociáldemokrata-liberális-konzervatív hármasság hazai, provinciális változatával szemben ő hozta itt létre a korszerű politizálásnak legalább a vázlatát. A számomra egyébként rokonszenves PM – már amennyire polgári párttal én egyáltalán rokonszenvezni tudok – kiszakadt az LMP-ből, Schiffer pártjából, s erre volt nem kevés jó oka; ám a lényeget illetően Schiffernek lett igaza abban, hogy az MSZP-utódszervezetekkel lehetetlen stratégiailag (vagy akárhogy) együttműködni.

Az LMP tagadhatatlan függetlensége a két lehetetlen pólus közötti lavírozásnak tetszett olykor – ezért nem bízott senki Schifferben –, olykor talán az is volt, ám eközben elsikkadt a szubsztancia: az LMP alapvetően helyes politikája környezetvédelmi és szociális kérdésekben, legutóbb például indokolt és elvszerű küzdelme az európai-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) ellen, a kormányzati és ellenzéki neoliberalizmus lanyha beletörődésével vagy titkoltan lelkes támogatásával szemben. Schiffer búcsúinterjúja kerüli a kudarc egyenes beismerését. De valamennyien tudjuk, hogy mind a sok tekintetben újító és invenciózus jelenlegi rezsim, mind a konvencionális és ötlettelen „mainstream” ellenzék terméketlenségével szemben a magyarországi közvélemény nem a korszerű megoldási javaslatokhoz vonzódik, hanem a kétségbeesett és keserű közöny magatartását választja, legalábbis egyelőre.

Kénytelen voltam kritikusan és szkeptikusan szemlélni Schiffer András tevékenységét (noha egyszer szavaztam az LMP-re jobb híján), de ennek ellenére nem tagadhatom meg ettől a népszerűtlen, bár köztiszteletben álló, tisztességes és meggyőződéses államférfitól vonakodó nagyrabecsülésemet. Sajnálatos, bár érthető és méltányolható távozása sok gondolatot ihlető bosszankodástól és berzenkedéstől kímél meg, ugyanakkor világosan illusztrálja a honi politika megállíthatatlan hanyatlását, és nyilván hozzá fog járulni a vállvonogató szkepszis fölöttébb kártékony erősödéséhez. Ha már Schiffer is föladja, akkor nincs mit tenni – gondolják majd sokan, olyanok is, akik soha nem voltak az LMP hívei.

Ez szomorú.

De szomorú az egész.

Mindenesetre kösz, András, te legalább megpróbáltad.