Nem is olyan titokzatos ez a Pruck–Dózsa-ügy. A kérdéses felvétel, amelyet Michael Rougier brit fotóriporter készített, a Life 1956. december 12-i számában egyértelmű képaláírással jelent meg: „On a man's mission, Pal Pruck, 15, was one of the many brave teen-agers who fought in the rebellion.” („Az eltökélt 15 éves Pruck Pál egyike volt azoknak a bátor kamaszoknak, akik részt vettek a lázadásban.”) A lap Budapestre kiküldött tudósítóinak anyagaiból készült összeállítást bevezető szerkesztőségi cikkből a következőket tudhatjuk meg: „There were six men for Life in Budapest — Photographers Mike Rougier, John Sadovy and Erich Lessing. Correspondents Tim Foote, John Mulliken, Ed Clark. […] Mulliken and Rougier got themselves adopted by rebels who, anxious that their story get to the world, led them to the scenes of action.” („A Life-tól hatan jártak Budapesten – Mike Rougier, John Sadovy és Erich Lessing fotóriporterek, valamint Tim Foote, John Mulliken és Ed Clark újságírók. […] Mulliken és Rougier a lázadókra bízták magukat, akik az események helyszíneire vezették őket, mert mindenáron szerették volna, hogy történetük az egész világ tudomására jusson.”)

Life

Nagy valószínűséggel John Mulliken beszélt a felkelőkkel, akik között nyilván akadt olyan, aki tudott angolul, és segített a tolmácsolásban; és minden bizonnyal Mulliken volt az, aki Rougier fotóját a jegyzetei alapján ellátta képaláírással. Lehetetlen, hogy a választása véletlenül esett volna pont a „Pruck Pál” névre – a Pruck név annyira ritka, hogy az aktuális budapesti telefonkönyvben is mindössze kettő található belőle. Nem mellesleg pedig az angolszász újságírásban alapvető szabály, hogy az interjúalanyok nevét, életkorát és foglalkozását meg kell kérdezni. Magyarul most megjelent Budapest hősei című könyvünkben közzétettünk egy interjút, amelyet főhősünkkel, Sponga Juliannával készített 1956. november 3-án Russell Jones, az amerikai United Press hírügynökség tudósítója (aki az 1956-os forradalomról szóló tudósításáért 1957-ben Pulitzer-díjat kapott). Cikke elején az újságíró a következő adatokat közölte interjúalanyáról: Sponga Julia[n]na, 19 éves, szövőnő. A nyomozásunk kiindulópontjául szolgáló fénykép készítője, a fotózsurnalizmus veteránjának tekinthető Russ Melcher kategorikusan kijelentette: „A Life mindig a valódi neveket közölte.” Az újságíróknak az volt a fontos, hogy az anyag „ne hűljön ki”, a megkérdezett vagy lefotózott felkelők védelmével nemigen foglalkoztak, igazából eszükbe sem jutott, hogy talán védeni kellene őket. Russ Melcher, akinek nevezetes képe a fiatal párról a Paris Match 1956. november 10-i számában jelent meg dupla oldalon, még 2004-ben nyíltan elmondta nekünk: „Amikor fényképezel, egyáltalán nem gondolkozol azon, hogy a kép esetleg rossz kezekbe kerülhet, hogy valakik egyszer szemét módon visszaélhetnek vele.” A Paris Match szerkesztősége is csak a következő, november 17-i számánál kapott észbe, amelynek címlapfotóján a felkelő szemét már kitakarták. A Life pedig, amikor 1956 végén a Hungary’s Fight For Freedom című különkiadásában ismét lehozta Michael Rougier felvételét, alatta Pruck Pál nevét már nem tüntette fel. Nyugaton ekkor realizálták, hogy Magyarországon megkezdődtek a megtorlások.

És még egy apróság: a kétkedők azzal hozakodtak elő, hogy a Rougier képén szereplő fiú a képaláírás szerint 15 éves volt, míg Pruck akkor még a 14-et sem töltötte be. Csakhogy ez az érv súlytalan: a srác minden bizonnyal idősebbnek állította be magát, bár az is lehet, hogy az újságíró félrehallotta vagy elírta a korát, sőt a hiba a tördeléskor is becsúszhatott. Teljesen lényegtelen

De rendben, hagyjuk a képaláírást, és tegyünk úgy, mintha Rougier felvételén egy ismeretlen fiú szerepelne. Koncentráljunk egyedül a kép objektív elemeire, még Pruck Pál lánya, illetve Dózsa László egymásnak ellentmondó nyilatkozataival se foglalkozzunk! Támaszkodjunk kizárólag a rendelkezésünkre álló fényképekre, ugyanis a forradalom idején három fénykép is készült ugyanarról az ellenzős sapkát és hosszú kabátot viselő fiúról azzal a hozzá képest aránytalanul nagy puskával a vállán. Az egyik Rougier fotója, a másodikat Erich Lessing készítette távolabbról (a Corvin mozinál, és valamilyen más időpontban, mert a fiúnál ezúttal „gitár” van puska helyett); a harmadik pedig, a Jolly Joker, egy remek portré, amelyen a fiú éppen az objektívbe néz. Ez utóbbi felvétel készítője, David Hurn brit fotóriporter sokáig a Magnum ügynökségnek dolgozott. A kép reprodukciója dupla oldalon látható Red Gadney 1986-ban megjelent Cry Hungary! Uprising 1956 című könyvében, amelynek előszavát George Mikes írta. Hurn képén a fiút ugyanolyan szögben – enyhe háromnegyedes beállításban – látjuk viszont, mint az egyik személyigazolványképen, amelyet Pruck Pál lánya jutatott el az édesapjáról a magyarországi médiához. A hasonlóság szembeötlő.

November 18-án felhívtam David Hurn fotóriportert, aki Wales-ben lakik. David Hurn 1956-ban 21 éves volt, és a budapesti volt az első riportja, ezért ösztönösen „rátapadt” a tapasztaltabb riporterekre, akik a Duna Szállóban szálltak meg. Így követte végig a Life-csapat munkáját (a nevekre már nem nagyon emlékszik), velük együtt fényképezte a felkelőket, köztük a híres, falábú Mesz Jánost vagy az ellenzős sapkás és termetéhez képest túlméretezett puskát cipelő fiút.

Miközben telefonon beszélgettünk, e-mailben elküldtem neki Pruck Pál személyigazolványképét, és megkértem, vesse össze az általa készített felvétellel. A fotóriporter a következőre jutott: „Azt mondanám, 90 %, hogy ugyanaz a fiú, majdnem biztosan az, de megesküdni nem mernék rá. Ha a bíróságon kellene tanúskodnom, akkor azt mondanám: azt hiszem, ő az, de teljes bizonyossággal nem merném kijelenteni.”

Ha ehhez hozzávesszük, hogy Rougier képén, a Life-ban ugyanezt a kamasz korú fegyveres felkelőt „Pal Pruck” néven azonosították, illetve hogy a Hurn felvételén szereplő fiú és a személyigazolványképen látható Pruck Pál között 90 %-os a hasonlóság, akkor tulajdonképpen 100%-os biztonsággal állíthatjuk, hogy mindhárom felvétel nem mást, mint Pruck Pált ábrázolja, nem igaz? De legyünk óvatosak, és elégedjünk meg 99,99%-kal... Ha pedig ezt a maradék 0,1%-nyi bizonytalanságot is el szeretnénk oszlatni, nem gond, elvégre ma már léteznek olyan számítógépes programok, amelyek segítségével több fénykép alapján egybevethetők az arcvonások. Nos, van olyan jelentkező, aki szívesen belevágna egy ilyen, független szakértői vizsgálatba – és természetesen kész lenne fedezni a költségeit?

A szerző francia újságíró, a Budapest hősei című kötet társszerzője