„Elöljáróban határozottan kijelentem: sem a gyanúsításban terhemre rótt, sem más bűncselekményt nem követtem el”

– így kezdődik Gyárfás Tamás a nyomozóhatóságnak írt beadványa, amelyben pontról pontra idézi fel a vele 25 éve történteket. A beadványt azzal indokolja, hogy őrizetbe vételekor azonnal kihallgatták őt, a történteket pedig két és fél évtized távlatából kellett volna pontosan felidéznie, ami – mint azt az írásbeli vallomás is jelzi –, nem mehetett zökkenőmentesen. 

Túry Gergely

Gyárfás azt is kijelenti, hogy 2018. április 17-ig „a legcsekélyebb mértékben sem” számított arra, hogy őt valamikor is gyanúsítottként fogják kihallgatni a Fenyő-gyilkosság ügyében, bár az üggyel összefüggésben ő maga két alkalommal beszélt rendőrökkel: először 2005-ben, amikor egy zsarolásról tett bejelentést, majd 2013-ban, amikor Tasnádi Péterrel szembesítették. Ez a kijelentés korántsem mellékes körülmény. Az ugyanis a vitatott kérdések közé tartozik, Gyárfás számított-e korábban meggyanúsítására. Az ügyben eljáró ügyész ugyanis arra hivatkozva kérte kényszerintézkedés, nevezetesen házi őrizet elrendelését – utóbb kiderült hiába –, hogy

Gyárfás „olyan dokumentumokkal rendelkezik, amelyek a védekezését előre tartalmazzák olyan bizonyítékok vonatkozásában, amelyekről elvben nem lehetett tudomása, ezáltal kerülhette el eddig a felelősségre vonást is.”

Gyárfás tehát ezt cáfolja, és korabeli levelezéseivel, régi feljegyzésekkel, dokumentumokkal, számlákkal igyekszik állításait alátámasztani. Az ő olvasatában az ügy egyébként a szlovák és a magyar alvilág vele szembeni zsarolására épül.

Szisztematikus hangulatkeltés

Gyárfást a Nemzeti Nyomozóiroda április közepén gyanúsította meg azzal, hogy ő volt a Fenyő-gyilkosságot parancsba adó Portik Tamás felbujtója. Az eddigi kihallgatásai, a megismert jegyzőkönyvek és bizonyítékok alapján a sportdiplomata – aki határozottan tagadja, hogy a vele szemben közölt vagy más bűncselekményt követett volna el – feltételezése szerint a vele szembeni gyanú három fő témakörre épül:

• kinek volt kirívó ellentéte az 1998-ban a nyílt utcán agyonlőtt Fenyő Jánossal,
• megbízta-e Tasnádi Pétert
• vagy Portik Tamás a médiavezér meggyilkolására.
  

  Máté Péter

„Elöljáróban annyit, elismerem, hogy mások mellett nekem is kirívó ellentétem volt Fenyő Jánossal” – áll a vallomásban, hozzátéve, „soha nem adtam azonban – sem burkoltan, sem nyíltan – megbízást sem Tasnádi Péternek, sem Portik Tamásnak Fenyő János meggyilkolására”. A mindenképpen különös kapcsolatait mindenesetre külön-külön, és igen részletesen is ismerteti.

„Kovács Lajos – ő volt egykor a Fenyő gyilkosság főnyomozója – szisztematikus hangulatkeltése nemcsak Tasnádinál, hanem másoknál is megtette a hatását, az alvilágban nem egy haszonlesőre ösztönzőleg hatott”

– írta azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség szerint először Tasnádi Péternek adott megbízást Fenyő megöletésére, amit amúgy az elévülési idő eltelte óta már az érintett is megerősített azzal, hogy ő csak lenyúlta a pénzt, de nem hajtotta végre a feladatot. Arról pedig emlékeztetőkkel, megállapodásokkal feljegyzésekkel és nem utolsósorban a választott bíróság ítéletével igyekszik meggyőzni a hatóságokat, hogy 1996 októbere után már okafogyottá vált a vitája a 16 hónappal később, 1998. október 11-én meggyilkolt Fenyővel.

A Napkelte ostroma

A felek közötti harcban legnagyobb tétje a Napkelte szerkesztőségi jogáért folytatott vitának volt: ez a műsor tette Gyárfást milliárdos vállalkozóvá, így nem volt véletlen, hogy azt Fenyő is meg akarta szerezni, és egy cégén keresztül közel járt céljához. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választott Bírósága azonban 1996. október 11-én döntött a vitában, és Gyárfásnak adott igazat. „A Napkelte című műsor főszerkesztőjének kinevezése a felperes (Nap TV Kft.) egyetértési nyilatkozatának előzetes megkérése nélkül, a felperes egyetértési jogának megsértésével történt” – áll az ítéletben, amelynek nyomán a Nap TV visszakapta a Napkelte szerkesztési jogát. 

Az ellene folyó hadjárat a döntés után leállt a Fenyő féle Népszavában – állítja most Gyárfás. Hozzátéve: ügyvédeik közreműködésével megkezdődtek a békülési folyamatok, megszüntették egymással szemben a peres ügyeiket, megállapodásban vállalták, hogy a továbbiakban egymás jó hírének keltésére törekednek. Mindezt Gyárfás azzal magyarázza, hogy „Fenyő pragmatikus üzletember volt”. A konfliktus hivatalosan azzal oldódott meg, hogy a választottbírósági döntés után az MTV elnöke, 1996. december 18-án felmondta a Fenyő féle Stáb Rt.-vel kötött szerződést, a Nap Tv Kft. pedig visszakapta a műsor szerkesztési jogát – sorolja Gyárfás az ellenérveit.

Fenyő János

Bánkuti András

A vallomása szerint ettől függetlenül megmagyarázhatatlan a hatóság koncepciója számára. Gyárfás így érvel beadványában:

„Függetlenül attól, hogy 1996. október 11-én, a választott bíróság döntésével lezárult közöttünk a vita, azért mert valaki a teljes nyilvánosság előtt késhegyig menő vitát folytat, sőt, ha a létező legnagyobb mértékben felhívja magára a figyelmet, akkor még inkább nem lesz vele szemben álló félnek alattomos gyilkosa, illetve egy gyilkosság felbujtója”.

Az ügyészség a bíróságnak írt indítványban évenként sorolta fel Gyárfás és Fenyő konfliktusainak állomásait. Ezeket Gyárfás is egyenként végigveszi azzal „hogy a konfliktusokból rendre győztesen kerültem ki”. A Színes RTV újság megvétele kapcsán nem volt közöttük per, a felek az áfán különböztek össze: Fenyő állítólag a hetilap kialkudott árába az áfát is beleértette, de azt végül mégis kifizette.

Egy másik, a hatóságok által nevesített konfliktussal kapcsolatban pedig azt állítja: fel sem merült benne, hogy Fenyő komolyan gondolja, hogy „kinyírja” őt, amikor az MTV kereskedelmi Igazgatóságán azt egy vita hevében még jegyzőkönyvbe is mondta. A vallomása szerint Gyárfás abszurdnak érzi, hogy ezért a kijelentésért most neki kell magyarázkodnia.

A fantázia szüleménye?

Az egykori Napkelte című tévéműsor szerkesztési joga feletti harc mellett a következő konfliktusok vezettek a nyomozóhatóság szerint Fenyő kivégzéséhez:

• az MTV elnökségénél indított egyik fegyelmi eljárás,
• az úszószövetség elhíresült fantomjegyzőkönyve,
• az OTP támogatásának elvesztése
• és a Gyárfás ellen adócsalás vádja miatti büntetőeljárás kiemelt tárgyalása a Népszava hasábjain.

Szóba kerül a vallomásban Fenyő egyik bizalmasának, Percel Tamás pszichológusnak a beszámolója is – ebben három személyt, köztük Gyárfást nevezi meg lehetséges felbujtónak – amit a gyanúsított „fantáziadús kijelentéseknek minősít”. Ezek szerinte nem a tényeken alapulnak. Gyárfás fontosnak érzi azt is rögzíteni, hogy a neki tavaly ősszel átadott és zsarolásra szolgáló „manipulált leirat” kézhezvétele után, „Bánáti János ügyvéd és az azóta bűnpártolással meggyanúsított Ihász Sándor egykori fellebbviteli főügyész egyaránt arra ösztönözte, hogy tegyen hivatalos bejelentést”.

Gyárfás elmondása szerint tartott a zsarolóktól, de attól is, hogy a rendőrségről kiszivárognak az információk. Végül mégis megtette a bejelentést, és mindvégig a hatóság rendelkezésére állt.

Az albérlő: Portik Tamás

Gyárfás nem csak azért lett gyanús a nyomozóknak – egyébként már közvetlenül a gyilkosság után is – mert szerintük volt indítéka, hanem mert az elkövetéshez is voltak kapcsolatai. Ezen szál megerősödése vezetett el a mostani meggyanúsításáig is. A hatóságok birtokába került ugyanis a terjedelmes beszélgetéssorozatról készült vágott kivonat, amelyen az elmúlt 25 évben folytatott Gyárfás a Prisztás-gyilkosság és az Aranykéz utcai robbantás felbujtójaként elítélt Portik Tamással. A sportdiplomata saját maga vitte be azt a néhány oldalas iratot és a kis méretű kazettát a rendőrségre, amellyel előbb megzsarolták (abban az ügyben sértettnek számít), újabban viszont a vele szemben április közepén indult nyomozás alapját is képezi. Bár egyes híradások szerint nemcsak az az „összevágott” kazetta létezik, amit Gyárfás átadott, hanem akár száz hosszabb felvétel is; azt a mai napig nem tudni, hogy azokon Portik kivel beszélget. 

Túry Gergely

„Kétségtelen, hogy engem aggasztott Fenyő János rágalomhadjárata, azonban nyomatékosan le kell szögeznem, hogy soha senkit, így Portik Tamást sem kértem fel arra, hogy akár pénzért akár szívességből erőszakosan lépjen fel Fenyő Jánossal szemben”

– írja a vallomásban, hozzátéve, „2003 márciusáig nem is tudtam, hogy volt ellene körözés”. Portikot albérlőként ismerte meg – aki egy évre vette ki a Kelenhegyi úti házát, nem alkudott, és előre fizetett. Amikor Portik jelentkezett nála, beszélgetett vele, de csak séta közben, a lakására soha nem hívta el, nyilvános helyen soha nem találkoztak – magyarázza. Így utólag állítása szerint már sejti, hogy a kétezres években miért kellett sokszor Fenyő János haláláról beszélniük, de arra csak 2008-ban jött rá, hogy Portik minden beszélgetésüket felvette.

„Nagyot hibáztam. Egy olyan emberrel osztottam meg a gondjaimat, akit nem ismertem”

– fogalmaz a vallomásban a felismeréssel kapcsolatban. Arra már nem emlékszik, hogy hányszor beszélt Portikkal, de a vallomás szerint abban biztos, hogy erőszakos fellépésre soha nem kérte. A kihallgatásán neki felolvasott hangfelvétellel kapcsolatban – amit a leírt változatban a hatóság is jelzett – annyit jegyez meg: „az én nyolc válaszomból hetet – nyilván egészen 'véletlenül' – nem lehet érteni”.

A kép amúgy hamarosan tisztulhat: a büntetőeljárás jelenlegi szabályai szerint a nyomozóknak még nem kellett minden ütőkártyájukat felmutatniuk a gyanúsítottak előtt, a július elsejétől hatályos új szabályok alapján viszont ezt már nem tagadhatják meg a védelemtől. S így akkor kiderülhet, hogy 25 évvel a történtek után van-e annyi bizonyítéka a nyomozóhatóságnak, ami egy vádemeléshez kell.