A VIII. kerület helyei közös kiadványban hirdetnek civil és kulturális programokat, fesztivált, miközben a kereskedelmi bulizónává vált romkocsmanegyedet fél Budapest siratja. Hogy látják ezt a mozgást a Szimpla, a Sirály vagy a Müszi gazdái, és mit gondol az urbanista? A Kazinczy utca magasságában nincs zebra, ami kifelé vezessen a Rákóczi úton keresztül. Még.

„Látványos, ahogy a félbehagyott Corvin sétány réseiben, vagy a Népszínház utca környékén megtelepszenek új kezdeményezések, mint az Auróra vagy a körülbelül egy éve működő Gólya. Nem tudom, mennyire spontán vagy fenntartható ez a folyamat, de az biztos, hogy izgalmas dolgok nőnek ki a földből. És ez egyre kevésbé mondható el a VI. vagy a VII. kerületről. Az előbbi intézményesültté vált, az utóbbi teljesen kommercializálódott” – véli Polyák Levente, a Kortárs Építészeti Központ munkatársa.

A kommentelésen túl

Bársony Júlia, a Művelődési Szint (Müszi) művészeti vezetője is úgy érzi, a VI. és a VII. kerület „megcsappant tartalmilag”. Mint mondja, 2011 végén és 2012-ben csak azokat a helyeket – például a Tűzraktért vagy a Sirályt – zárták be, ahol valamilyen kulturális plusz, valódi közösségi tér létezett. „Akkor kezdtünk el független, új helyet keresni. Kijöttünk a negyedből” – mondja.

A sirályosok a tavaly tavaszi balhék után (az Király utcai épület körül évek óta húzódó konfliktusok mellett a Sirály ismert volt az ellenzéki tüntetések szervezésének helyszíneként is) több mint egy évvel az Auróra utca 11.-ben találtak új helyet.

Bársony Juli
©

A Király utcából kiköltöző Marom Egyesület augusztusban kezdte építeni az Aurórát pályázatokból, magánadományból, 30-40 önkéntes munkájával. „A Sirály több mint hétéves folyamat volt. Közvetve belőle lett a Hátsó Kapu, a Kisüzem, a Müszi és most az Auróra. A részt vevő emberek igénye megmaradt arra, hogy a tüntetésen, szóbeli politizáláson vagy kommentelésen túl gyakorlatban is tenni tudjanak valamit, mikor problémákkal szembesülnek” – mondja Gottfried Juli, az Auróra, korábban a Sirály önkéntese. A pincével együtt háromszintes, 600 négyzetméteres épületben folyamatosan indulnak be a programok. Az emeleten csendesebb szobákat, a földszinten közösségi tereket alakítanak ki, itt épül kávézó, a pincében pedig lesz helye koncerteknek is.

Átláthatóbb működés

Az Aurórában hasonlóak a keretek, mint a Müsziben: magántulajdonosoktól bérlik a helyet, amely befogadótérként fog működni – ebből és a vendéglátásból forgatják vissza a pénzt az önfenntartáshoz. Több, a VI. és VII. kerületi viszonyokat jól ismerő forrásunk szerint a korábbi korrupt, az önkormányzatokhoz vagy fővároshoz fűződő toleráns vagy nem toleráns viszonyokhoz, a kifizetések elmaradásához, a tisztázatlan engedélyeztetésekhez vagy a mostani aktív adóellenőrzésekhez képest a rendszer átláthatóbb működést eredményezhet.

„A Sirály elvesztése után sokáig kerestünk épületet a VI. és VII. kerületben is, mert kötődtünk ide, például a helyeket összefogó Negyed6Negyed7 Fesztivállal vagy a Klauzál téri roma gyerekkel foglalkozó Éjjel-nappal 7ker projekttel. Azt tapasztaltuk viszont, hogy sokszor irreális a nyomás, nehezen jut tér a vendéglátáson túli tevékenységekre” – mondja Gottfried Juli. „A Sirályban fontosnak tartottuk, hogy ne erőszakoljuk rá például a nálunk fél napokat eltöltő vendégre félóránként a kávét.”

Nemrég indult be a Neked8isgreat néven egy fanzine, amivel a Müszi közös programbontásban kommunikál a Corvin Áruház épületében felettük működő Corvintetővel és más, a kerületben többnyire szintén magántulajdonban álló hellyel: az aktuális számban a Csigával, a Drunken Tailorrel, a Gólyával, a Lumennel, a Macskával, a MI-vel, a Minoo House-szal, a Patyolattal és az Aurórával.

Aurórás lányok
©

Október 22-től 26-ig közös fesztivált (Neked8 - Eight is Great) is szerveztek. „Korábban nem voltunk itt ennyien, most lett értelme ennek is. Szeretnénk, ha a józsefvárosi lakók tudnák, mi történik a kerületben. Próbáltunk korábban bekerülni a helyi lapba, de sosem kaptunk reakciót” – mondja Bársony Júlia.

A Müszi művészeti vezetője azt tapasztalja, a VIII. kerületben most másként kezdenek gerjedni a helyek, mint a kétezres években a romkocsmanegyedben. „A körúton kívül olcsóbb helyet üzemeltetni, miközben sokkal több, komoly problémával szembesülünk: szociális elmaradottsággal, a hajléktalan emberek helyzetével. Mi nem tudjuk ellátni a teljes Blaha Lujza teret, de viszünk le kenyeret, ruhát, áramot, teát. Nem az üzleti gondolkodás a fontos, az egy pillér. A legtöbb vendéglátóhely itt most a környezetével is foglalkozik.”

Kell a tér

A lokális hatás a civil szervezeteket befogadó Aurórának is fontos terve. A Közélet Iskolája, a Zöldpók Alapítvány, a Pneuma Szövetség, a Roma Sajtóközpont, a Szivárvány Misszió Alapítvány – Budapest Pride, az Alternatíva Alapítvány és a Mű-hely Egyesület innen működteti majd a projektjeit. „Olyan szervezeteket kerestem, ahol a társadalmi aktivizmus a tevékenység központjában áll és fontos az érintett csoportok bevonása a szakmai munkába. A személyes találkozások megteremtésével az épület katalizátor tud lenni akár a környék problémáinak megoldásában is” – mondja Horváth Judit, az Auróra operatív koordinátora. „Vannak problémák az országban, melyekre szerintünk közös gondolkodással lehet választ adni. A házban találkozhatnak az érdeklődők és a szakma is.”

Auróra
©

Tavasszal került nyilvánosságra a Norvég Civil Alap által támogatott civil szervezetek listája, melyen a kormány szerint „problémás” szervezeteket gyűjtötték. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vizsgálatot indított. Sikkasztás gyanúja miatt kezdtek nyomozni, rendőrök razziáztak a szervezeteknél. Ezen a listán szerepelt például a Roma Sajtóközpont és a Szivárvány Misszió Alapítvány is. Az Aurórában bíznak abban, hogy a civil szervezetek zavartalanul működhetnek az épületben, mivel mindent jogszabályoknak megfelelően intéznek. „Komoly civil összefogás van a háttérben. A szervezetek itt nagyobb biztonságban kezdik érezni magukat” – mondja Bársony Júlia is. „Ahhoz, hogy meg lehessen beszélni például a drogfüggő emberek problémáját, térre van szükség. Nem lehet egy olyan pincében beszélni, ahol hamarosan kezdődik a koncert.”

Hogy hogyan indul be a hagyományosan nehéz helyzetben lévő VIII. kerület, egyrészt függ az önkormányzat rugalmasságától, másrészt a magánvállalkozók szellemiségétől. Előbbiben baljós jel az újraválasztott, korábban MIÉP-es, most Fidesz-KDNP-s polgármester, Kocsis Máté, aki elérte a Kék Pont tűcsereprogramjának megszüntetését és közismerten ellenzi a hajléktalan embereket segítő Város Mindenkié civil szervezet működését.

Nincs egységes Józsefváros

„Évek óta mondják, hogy a VIII. kerület értékessé válhat. A jelenlegi árazásnál mindenesetre csak feljebb jöhet. Egységesen nincs értelme Józsefvárosról beszélni, belül nagyon különböző területekről van szó. Évekkel rövidebb például a várható élettartam a Teleki tér környéki strukturális mélyszegénységben, mint pár utcával beljebb” – mondja Szemerey Samu urbanista. Szerinte például a Magdolna Program előtt álló iszonyatos feladatoknak, a helyi közösség nyomorból való kiszakításának kell prioritást élveznie, emellett lehet csak azon gondolkodni, hogyan legyen vonzó a környék.

Szemerey Samu
©

Polyák Levente szerint van példa innovatív önkormányzati vagy magánkezdeményezésekre. Emellett ő is megerősíti, hogy a kontrasztos kerületben egyszerre többféle hatás érvényesül. „A Népszínház utcába vidékről felköltöző fiatal diákok jellemzően nem maradnak meg pionírként, túl sok konfliktussal néznek szembe. Viszont egyre több hotel szolgálja ki itt az olcsón utazó turistákat.”

Szemerey szerint a kerület feljövésével együtt járhatnak a konfliktusok is, amennyiben a felfelé húzó helyek más közönségnek szólnak, akik nem tudnak szót érteni a bentlakókkal. „A Blaha Lujza tér, Rákóczi tér, Népszínház utca háromszög építészetileg hallatlanul izgalmas, a különböző etnikai csoportok is keverednek itt – ez nagy előny vagy nagy konfliktus csomópontja is lehet” – mondja.

Régen minden jobb volt

„Mikor kisöpörték a Tűzraktért vagy a Sirályt, a közönség fel volt háborodva. De nem tudom, most hol vannak?” – kérdezi Latorczai Balázs, a több mint tíz éve működő, körülbelül hatszáz főt befogadni képes VII. kerületi Szimpla Kert szervezője. „Lehet, hogy már gyerekeik vannak, és a Városligetbe járnak a Kertembe. Nem panaszkodni szeretnék, hogy miért nem az általam szervezett koncertekre jönnek, de nekem úgy tűnik, a közönség függött a helyektől. Azt tapasztalom, nincs erős társadalmi igény a sör melletti pluszra (lásd Csete Gáborral, a Lärm, a Fogasház és a Toldi klubvezetőjével készült interjúnkat – a szerk.). A kétezres évek elején önmagában az is értékteremtőnek számított, ha csak megnyílt egy romkocsma” – mondja. „Később jött a kétszáz forintos pizza, a kétszázötven forintos sör.”

A VI. és a VII. kerület híres utcái beleálltak az elsiófokosodásba, a sikeres romkocsmákra ráépültek a kisebb, könnyű pénzben reménykedő turistacsapdák és az olyan nagy, profi üzleti vállalkozások, mint a Gozsdu udvar. Latorczai Balázs azt mondja, tavasz és ősz között hétvégente 4-6 ezer ember fordul meg csak náluk a Szimpla Kertben. Nagyrészt külföldiek.

Latorczai Balázs és Mihály Edina
©

Ennek köze van a Malév csődjéhez és a fapados járatok számának megugrásához is, miközben kérdés, hogy mikor jön valami menőbb tőlünk keletre, és meddig marad Budapest a bulizni vágyók számára az első számú turistacélpont. A turizmus megugrása mellett az elmúlt időszakban a Vizoviczki László-féle Hajógyári-szigeten lévő klubbirodalom is megrengett, több ezer szórakozni vágyót hagyva maga után. A rengeteg embert éjszaka bevonzó negyedben elvileg a káros hatások enyhítésére nyáron szavazta meg a parlament Rogán Antal javaslatára a felügyeleti díj fizetését, vagyis a romkocsmaadót (a javaslat visszáságairól lásd bővebben júniusi írásunkat – a szerk.).

Határon vagyunk

Az, hogy pozitív vagy negatív folyamatról beszélünk-e, Szemerey Samu szerint nem egyértelmű. „Nem gondolom feltétlenül rossz dolognak, hogy jelentősen átalakult a térkép, a változás jó dolog. Ahol az úttörők ugyanarról vitatkoznak ugyanannál a kocsmaasztalnál hosszú évek óta, általában vesztes helyek” – mondja. „Tök más kérdés, hogy a tisztán üzleti alapon születő helyek szükségszerűen bénák-e, mint hogy kiszorítják-e a más, jószolgálati közösségi szempontok szerint gondolkozókat. Most azon a határon vagyunk, ahol a negyed bizonyos területein képesek együtt élni, máshol pedig nem.”

Szemerey szerint a mozaikossá vált területen megfér egymás mellett a Rákóczi út menti „színes közegű trash zsidó negyed”, a Kazinczy-tengely és az értéket nem, de pénzt termelő Gozsdu udvar is. A Szimpla szervezői szerint is töredezetté vált a negyed, az emberek pedig megszokták, hogy más-más hangulatú helyekre vonuljanak.

Szimpla
©

A szimplások az Azért7 Egyesülettel, a Mika Tivadar-Kőleves-Kazimír tengellyel együttműködve utcafesztivált szerveznek, Kazinczy utca autómentesítéséért online petíciót kezdeményeztek. „A Kazinczy természetes fejlődési folyamat eredménye, a Gozsdu pedig mesterségesen jött létre. Nem azt mondom, hogy a miénk jobb, csak más arculatot eredményez. Személy szerint én szívesebben nézek hömpölygő embertömeget a Gozsduban, mint azt, mikor szépen megépített szellemváros volt” – mondja Mihály Edina, aki szintén a Szimpla Kert szervezője. Latorczai Balázs szerint a gond az, hogy a „nem agyatlan Boney M-et játszó”, jó helyekre ugyanúgy rákerül a kommerszesedés matricája.

Szevasz, Budapest

A Szimpla 13 éve felskiccelt koncepciója a változó környezetben sem alakult át. „A működésünk kerete ugyanaz: üzleti alapon támogatjuk a kultúrát. Az este tíz utáni forgalomból élünk este tíz előtt” – magyarázzák a szervezők. A Szimplákban működik háztáji, baba-mama cuccokat áruló és bringás piac, hetente többször vannak „majdhogynem Kultiplex-vonalon mozgó”, ingyenes koncertek. Latorczai szerint a leginkább az változott meg, ahogyan a Budapestiek tekintenek a helyre: olyan Szimplát látnak, amit átvettek a külföldiek. Mihály Edina egyetért: „Ha valaki azt mondja, hogy a Szimpla Kert elkülföldiesedett és emiatt már nem szeretnek idejárni, arra azt mondom, oké. Este tíz után a vendégek nyolcvan százaléka nem magyar. De 300 forintos szódát áruló és bankautomatához kísérő turistacsapda nem vagyunk”.

Polyák Levente azt mondja, az élhető környezet kialakításában kulcsszerepe lehetne annak, ha a tulajdonosok a negyedben mozgó tőkét – magánprofit termelése mellett – életminőséget javító szociális szolgáltatásokba forgatnák vissza. Ezzel oldani lehetne a lakók és kocsmák között fennálló állandó konfliktust is. „Mintaértékű például a Heti Betevő projekt. Ők arra reagáltak, hogy a belső kerületekben gyakorlatilag már nem lehet nyilvánosan ételt osztani. A romkocsmahálózatot felhasználva gyűjtenek adományt és főznek, bizonyos helyek ingyen adnak ki ételt” – említ példát.

©

„Még mindig sokan próbálkoznak, hogy a kocsmázásnál többet adjanak. A nagy forgalmú Szimplában ott a háztáji piac és a helyieknek adott kedvezmény (a VII. kerületi nyugdíjasok például féláron rendelhetnek – a szerk).” Szemerey Samu szintén a Szimplát említi ezen a vonalon. „Büszke vagyok arra, amit ők csináltak, és ahogyan csinálták. Épeszű ember már nem megy arra hétköznap este, de hétvégente a piacon vásárolok én is.”

Szerinte szintén azok a helyek tudnak hosszú távon fennmaradni, melyek képesek visszaadni valamit a közösségnek. Ehhez az kell, hogy ne rátelepedjenek a környezetükre, hanem megértsék azt. A befogadó oldalon pedig szükség van a tőkeerős és aktív emberekre is.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!