szerző:
Balkányi Nóra

Melyik a szakítós dal, melyik született hajnalban házibulin, miért az otthoni stúdiózásé a jövő, miért fontos helyszín a zenekar életében a fürdőszoba, és milyen londoni utcazenélésből hazajönni Budapestre? A nemrég még az érettségi közelében álló, kilencfős Fran Palermo friss lemeze teljes hosszában először a hvg.hu-n hallgatható meg, a dalokat a frontember Henri Gonzalez kommentálja. A lemezbemutató koncert május 22-én lesz az A38 hajón.

A koncerten lesznek „mézgacsaládos effektek, bugyborékolás és space-hangok”, de Henri az mondja, a felvételekre alapvetően nem ez a pszichedelikus, Tame Impala-világ hatott. A 2011-ben alakult Fran Palermo tavaly december jött ki a Sun In Splendour N°14 című  kislemezzel. Az akkor megpörgött EP bővült most a Mamazone gondozásában nagylemezzé, amin a régi szörfös gitárzenék, az Elvis-féle Blue Hawaii, a Cliff Richard háttérbandájaként játszó The Shadows, vagy a Led Zeppelin felé mutató The Yardbirds hatása is végigfut. Közelítve a mához a narancsvidékről hatott a The Growlers-féle beach goth „melankolikus-strandos” vonala – jelentsen ez bármit is.

A hangzáshoz hozzá jön még egy kis „afropop és dzsungelrock”, a Los Angeles-i „tíz-tizenötezer like-os banda”, a Fool’s Gold hatására pedig még több „westernes pop”. „A Fool’s Gold az egyik kedvenc zenekarom most. Luke, Levis, meg az egész társaság jó haverom lett (Luke Top vokálos-basszusgitáros és Lewis Pesacov gitáros – a szerk.)  Ők olyanok, amilyenek mi kábé szeretnénk lenni, vagyis inkább amilyen ez a lemez lett. Youtube-on találtam őket, rájuk kerestem és beleszerettem az első két albumba.”

Technicolorban

A már így is tobzódó jelzők mellé Henri még a skót Primal Scream teljes munkásságát emeli be. „Ők sem fekete-fehérben, hanem technicolorban gondolkodnak. Mondják, hogy indie zenét játsszunk, de arról nekem a The Subways jut eszembe, meg ami a Tesco Discóban megy a Corvintetőn – és az elég más.” Az új lemez kapcsán előkerült még Henri spanyol-kubai családi háttere is. „Azért is érzem ezt a melót őszintének, mert sok apukámtól örökölt ritmus és dallam kerül bele. Ő Havannában volt zongoratanár. Ezek a dolgok otthon voltak egy fiókban, végre eszembe jutott használni is őket.”

Henri Gonzalez
©

Henri 14-15 éves korában perkázott és kongázott édesapja latinzenekarában, némi kiegészítő zsebpénzért. Azt mondja, akkor sok mindent megtanult arról, milyen tizenpluszfős zenekarban működni. A frontember érettségi után ment ki Londonba, az elmúlt időszakban ezért szünetelt a Fran Palermo. „Londonban sokat fejlődtem, gyakoroltam, írogattam. Ezek a dolgok jöttek elő most a nagylemezben. Pár éve sok komoly tervem volt, előre ki akartam találni mindent. Időközben rájöttem, a biztos csak az, hogy valahol valakikkel zenét akarok csinálni.” 14 évesen utcazenélni is elkezdett, tangóharmonikával aluljárókban játszotta végig az Amelie csodálatos élete filmzenéjét.

„Szerettem, egész jó pénz jött össze belőle és volt egy-két tök jó élményem. Egyszer egy holland csapat dobott meg egy zsák pénzzel. Bevittek az Astoria szállóba és a teli étteremben kellett eljátszanom két számot. Elég stresszes volt, de aztán meghívtak kocsmázni. Kábé el is tűnt minden aznapi pénzem.” Az utcazenélést Londonban is folytatta, egyszer tűzzsonglőrökkel kötött ki egy camdeni templom-squatban (foglalt ház – a szerk.). „Voltak necces időszakok. Mikor kimentem tanulni, még vártam reklámlóvét, ezért nem kerestem munkát. Kicsit elnagyképűsködtem. Végül nem érkezett meg a pénz. Volt, hogy egy nap annyit kellett összejátszanom, hogy bemenjek, hazajöjjek és legyen mit enni. Élni.”

Henri most nyitottabbnak látja itthon a dolgokat.  „A zenei közegben figyelmesebb az egész, kábé velünk egyidős társaság. Lehet, hogy én látom rosszul, de pár éve nem volt ennyi teltházas buli. Az online oldalak is futtatják a zenekarokat – és nem csak a Quimby, a Péterfy Bori és a Heaven Street Seven jön szembe mindenhol. Mintha kezdene beérni a generáció. Közben, őszintén, pénzt nem látok benne. Majdnem az egész nyarat vissza kell majd forgatnunk a mostani munkákba. Macerás például klipet csinálni úgy, hogy nálunk nincsen semmi. Amíg az embereknek nincsen elég pénze, kétséges a perspektíva itthon.”

A jövővel kapcsolatban az angol-magyar éneklés örök kérdésével reagál. „Nem látom, például húsz-negyven év múlva elmennek-e majd az emberek az Arénába Ivan & The Parazolra, mint most Illésre? Tőlem a nagymamám kérdezi, miért nem énekelek magyarul – vagyis inkább spanyolul. A svédeknél a Mando Diao lehet világsztár, senki nem köt beléjük, hogy bocs, miért nem énekeltek inkább svédül? Talán itthon is elérünk majd idáig, vagy mint mindennel, lemaradunk.” Tágabb perspektívában szerinte emellett az otthoni stúdióké a jövő. „Most már bárki fel tud venni telefonnal zenét. Az iPhone GarageBanddel és átalakítóval például sávonként tudok rögzíteni. Akár rádióslágert is.”

 

Az új album - premier előtt - itt meghallgatható, alatta pedig Henri Gonzalez kommentárjai:

1. Requiem n°21

Fiatalságról, szörfözésről meg lovagolásról szól. Szeretjük, mert van benne egy-két számunkra bonyolultabb rész. Ez lett most a debütáló dal, de ennek nincs különösebb oka. Nekem megvolt az összes dal demóban, otthon felvett, fürdőszoba-stúdiós verzióban – és ez volt a legszimpatikusabb. Most már nem igazán tudnánk választani. A szám azt jelöli, hogy most mindenki 21 körüli a bandában.

2. Engrossing

Kicsit más, mint a többi dal. Pumpálós, techno-dobja van. Tuc-tuc-tuc, kábé ez megy végig. Van rajta még egy tök jó gitár riff, amit koncerten szívás lesz játszani, mert időközben kell áthangolni D-mollra és a sáv is be van tükrözve – visszafelé játssza magát. A szövege összevisszaság, az utolsó pillanatban írtuk a stúdióban.

3. Marc O’Polo

A dal közepe hawaii-os, az eleje pedig még januári zongoratéma. Ez a szám az utazgatásról szól, meg arról, ki milyen sztorikat mesél utólag. Marc O’Polo állítólag sosem volt Kínában.

4. Blue Lobster

Kornél (Ország Kornél, dobos – a szerk.) valamelyik téli napon mutatta, hogy léteznek kék homárok. Ez olyan, mint más állatoknál az albínóság. Megtetszett nekünk a jelenség, kitaláltuk, hogy lesz ilyen című dal. Csak ötlet nem volt a sztorihoz. A gitártéma végül egy három éve felvett videóhoz írt, ukulelés intróból jön. A Blue Lobsterben jelenik meg először steel drum is, ez a befordított fazék-hangszer, amit Ágoston Bélától (a rengeteg hangszeres Ágoston egyik zenekara a Zuboly – a szerk.) kaptunk kölcsön. Ő egyébként jó pár dalban vendégszaxofonozik, ott lesz a lemezbemutatón is.

5. Yolanda

A spanyolban ez múzsás név. Yolanda mindig eltűnő, szabad, kalandor csajszi. A közepén van a nagy váltás, mikor elmegy a szám afropopba. Eleinte nyugisabb, simán gitáros dal, aztán beindul a szaxofon szólózgatás. Ebben van güiro is, tudod az a sajtreszelős hangszer.

6. Tiger, tiger

Hasonlít a Yolandához, az eleje kicsit westernes a gitártéma miatt. A szöveget Csörgő Marci, a másik dobosunk írta – ő most amúgy Warwickben tanul. Itt timbalest (kubai üstdob – a szerk.) is felvettünk.

7. Extravaganza

Ez volt az egyik első dal, amire az egész lemez épült. A refrénben van szitár is. Sajnos csak kicsit hallatszik. Szövegileg abszolút nem tudom, miről szól. Strandos, esti, tengerpart melletti buli. Kábé ilyesmi.

8. !Vengo!

Spanyolul azt jelenti, jövök. Január-február környékén törzsvendégek voltunk a Roham Bárban pár barátommal. Hétvégenként volt jam session, ott kezdtem játszani az alapdallamot. A felépítése kicsit szándékosan Eagles of Death Metal-os, ami annyira nem vall ránk. Ki szerettük volna próbálni, hogyan szólunk garázsrockosan.

9. Mustangs

Hát, ebben a számban is lovak vannak többnyire. Nem számítottunk rá, hogy sláger, petőfirádiós-dal lesz. Zeneileg innen indult a sok szétkongázott dzsungel-ritmus, ami a többi dalban is megjelenik. Még zongora dominálgat a refrénben. Ezt a dalt Londonban írtam, mikor a haveroméknál jammeltünk. Lett egy ötletem, bementem a fürdőbe, két perc alatt felvettem hangjegyzetre, most rögzítettük. Azt hiszem a legtöbb sikeres dalunkat fürdőszobában írtam.

10. Sun in Splendour

Házibuliban készült, reggel öt felé. Volt egy zongora, amin elkezdtem a bugyuta skálázást lefelé. Aztán ráraktam két akkordot, ezzel kész lett a fele. A második részében jön be a mexikói, karavános trombitálás. Azért lett ez a címe az előző EP-nek, mert a hangzása tetszett a srácoknak. Londonban, Notting Hillben egy bár neve a Sun in Splendour. Szép, sárga épület a Portobello Road felé.

11. Monsoon

Ez a Westminster Bridge alatt, utcazenélés közben jött tavaly nyáron. Felvettem a telefonomba, hazahurcoltam a zsebemben. Élőben megy majd alatta egy gyorsabb dzsungel-kongázás, hogy ne legyen annyira depressziós.

12. Not Penny's Boat

Ez került a Számba (az Index dalversenye – a szerk.), de mi nem ezt neveztük volna. Az elején sokat hezitáltunk, törölni is szerettük volna a háromhangos felmenetelt a zongorán. Végül arra gondoltam, belefér, sok ilyen Presley, Frank- és Nancy Sinatra dal van. A Not Penny’s Boat kicsit szakítós dal. Fura kimondani. Van benne egy-két utalás egy konkrét emberre. A refrénje talán a legkedvesebb számunkra.

A címben a sorozatos utalás csak annyi, hogy Kornéllal nagy Lost-fanok voltunk kiskorunkban. Charlie volt a kedvenc figuránk és mikor kipurcan – és ezt mi nagyon megszenvedtük, – felírja ezt az üzenet a kezére. Azt gondoltuk, aki érti, érti. Volt olyan cikk, ami azt mondta, hogy ezt a dalt a Lost ihlette. Francokat. Semmi köze hozzá, csak betettük a címbe. A zenekar neve is filmből jön. A Malénában van a vonatállomáson a Fraz.Palermo-tábla, de nem a Maléna ihlette a zenekart.

13. Bonus Track – Am I Right Boy

Ezt Jappival (Takács Jappán Zoltán producer – a szerk.) rögzítettük. Az utolsó stúdióba menős nap előtt, bendzsóval, gitárral és lábdobbal vettük fel 10-15 perc alatt. Eddig ez a közönség által talán legkedveltebb dalunk. Mérföldkő, egyszer azt mondták valamelyik rádióban, hogy a legjobb Magyarországon felvett, angol nyelvű dal – és akkor ezt komolyan vettük.