szerző:
Szapor Judit

Az „állami történész” a volt kultuszminiszter körüli vitában tagadta, hogy Hómannak miniszterként bármilyen szerepe lett volna a numerus clausus alkalmazásában és fenntartásában. Ez azonban nem igaz, ezt dokumentumok bizonyítják.

Alig több mint két éve, 2015 végén dőlt el: mégsem állítanak szobrot Székesfehérváron Hóman Bálintnak, a várost 1932-től 1945-ig képviselő történésznek és politikusnak.

Hóman 1932 és 1942 között volt rövid megszakításokkal kultuszminiszter, antiszemita meggyőződését nyíltan hangoztatta, és kulcsszerepet játszott az 1938-as első zsidótörvény megalkotásában. Képviselői posztján a Szálasi-kormány alatt is kitartott.

A szobor körüli nyilvános vitából úgy tűnt, hogy az ügy lezárult. Hóman nem kapott szobrot, a városnak vissza kellett adnia az emlékműre az Igazságügyminisztérium által odaítélt milliókat – és a történész akadémiai tagságának helyreállítását sem tűzte napirendre az MTA.

A Horthy-kor vezető antiszemita politikusainak 2010 óta tartó újra-, illetve felértékelése azonban rendületlenül folytatódik. Ennek példája Tormay Cecile rehabilitálása, akinek Bújdosó könyve, az ellenforradalom és a Horthy-korszak antiszemita mítoszát megalapozó, uszító hangnemű propagandamű 1989 óta számos kiadást élt meg.

Legutóbbi, 2015-ös, az 1920-as eredetit – a Stürmer stílusát megelőlegező tartalommal és illusztrációkkal – változatlanul követő kiadását a Libri úgy hirdeti honlapján, mint ami „lírai szépségekben gazdag és drámai erejű képe egy kálváriás kornak”.

©

Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet főmunkatársa 2015-ben Hóman védelmében fellépve tagadta, hogy a történésznek miniszterként bármilyen szerepe lett volna a numerus clausus alkalmazásában és fenntartásában. Politikusként számos pozitív intézkedése mellett Hóman csak pályája végén került tévútra – írta Ujváry.

Ezzel saját korábbi álláspontjával és a korabeli, könnyen ellenőrizhető dokumentumokkal is szembefordulva tagadta – a Kovács M. Máriával folytatott vitájában – a nyilvánvaló tényeket: hogy Hóman vezető szerepet vállalt a 30-as évek végén bevezetett zsidótörvények megfogalmazásában, s azoknak az oktatásban való alkalmazásában.

Míg a két történész vitája főként az 1938 utáni időszakra szorítkozott (az első zsidótörvényt 1938-ben fogadta el a parlament – a szerk.), egy dokumentumból kiderül, Hóman kultuszminiszterségének kezdeti szakaszán is aktívan támogatta az egyetemi antiszemitizmust.

A Nemzeti Levéltárban fellelhető az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) főtitkára, Friedmann Gyula által Buday Goldberger Leónak, a Főrendiház tagjának és a budapesti zsidó egyesületi élet egyik tekintélyes vezetőjének írott levél, ami az 1933. decemberi egyetemi, zsidóellenes atrocitásokat kommentálta.

A levél több vontakozásban is új, illetve a szakirodalomban is kevéssé tárgyalt adalékkal szolgál. Például a zsidó egyetemistákkal szembeni erőszakos cselekményekről, a Gömbös-kormány és annak kultuszminisztere, Hóman Bálint zsidókkal kapcsolatos nézeteiről és a numerus clausus gyakorlatáról abban az időszakban, amikor az – 1928-as módosítását követően – hivatalosan nem volt érvényben.

Az 1933. november-decemberben az ország egyetemein zajló zsidóverések közvetlen előzményeit a szakirodalom még nem tisztázta kielégítően. A levél azonban érzékelteti az egyetemi antiszemitizmus társadalmilag elfogadott voltát és a zsidó diákokkal szemben alkalmazott erőszak enyhébb formáit is.

Az ún. „ghetto-pad”, vagyis a zsidó hallgatóknak a tanterem utolsó padjaiba kényszerítése lengyelországi példákból ismert a történeti irodalomban. Magyarországi használata ellenkezett az egyetemek belső szabályzatával, de a levél szóhasználata arra utal, hogy gyakorlata nem volt kivételes. Az „eltanácsolások”, a kor jellegzetes, az antiszemitizmus áldozatai által is átvett eufemizmusa a zsidó diákok előadásokról való fizikai erőszakkal való kitiltását fedte.

A budapesti Műegyetemen lezajlott atrocitások után két nappal, 1933. december 9-én, a miniszter és a keresztény diákszervezetek képviselői közti találkozón elhangzottak forrására nézve természetesen csak találgatni tudunk.

A Hómannak tulajdonított kijelentések tartalmát – és nyelvezetét – azonban számos korabeli forrás is megerősíti. Hómannak a levélíró által idézett ígérete, miszerint minisztériuma „mindent elkövet”, hogy „a megfelelő szelekció már az érettséginél megtörténjék”, egybevág a korabeli zsidó sajtó, elsősorban az Egyenlőség tudósításaival, melyekben a zsidó diákok rendszeresen felpanaszolták érettségijegyeik igazságtalan lerontását.

De Hóman parlamenti felszólalásaiban – mint azt Ladányi Andor és Kovács M. Mária tanulmányaiból tudjuk – már a 30-as évek elején sem rejtette véka alá eltökélt célját, hogy elérje, a zsidó egyetemi hallgatók aránya ne lépje túl a zsidóság országos arányszámát.

A numerus clausus 1928-as módosítása kizárólag a külföldnek szólt, befelé sem a megkülönböztető rendelkezés követelőit, sem áldozatait nem tévesztette meg. A törvény betűjének módosítása ellenére a numerus clausus a gyakorlatban töretlenül folytatódott, egészen a harmincas évek végének immár nyíltan jogfosztó zsidóellenes törvénykezése és az 1944-es végkifejlet felé.

 

©
©

A dokumentum lelőhelye: Nemzeti Levéltár – MOL, Z 675 Buday Goldberger Leó iratai – C) Levelezés izraelita hitbuzgalmi és érdekvédelmi egyesületekkel, intézményekkel, szövetségekkel. Közzétette: Harsányi László, omike.hu

A szerző a montréali McGill egyetem történész professzora, e félévben a bécsi Simon Wiesenthal Intézetben senior ösztöndíjas.

 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!