Tudjuk, mit csinál hétvégén: dolgozik. De vajon van-e eredménye?
Statisztikák szerint sokan a hétvégéjük egy részét munkával töltik. Persze kérdése, hogy érdemes-e. Segítünk megfejteni, de aztán jobb lazítani.
Statisztikák szerint az amerikaiak egyharmada dolgozik a hétvégén. Szintén a statisztikák szerint az állásban levő magyarok is átlag 2-3 órával többet dolgoznak a héten, mint 40 óra, vagyis vagy este vagy hétvégén túlórázni kénytelenek. Különösen igaz ez a vállalkozókra, aki hajlamosak a vasárnapi rántott hús mellett is az értékesítési adatokon gondolkodni, vagy a cégvezetőkre, akik szintén nagyon nehezen állnak le.
Egy másik felmérés szerint a közepes nagyságú – 100 és 250 fő közötti – cégek vezetői pihennek a legkevesebbet. A magyar menedzserek kétharmada érzi úgy, hogy a teljesítőképessége határán dolgozik – ez az arány például Svájcban csupán 24 százalék. Ráadásul a magyar menedzserek több mint fele - bevallása szerint - nem engedhet meg magának az ebédszüneten kívüli – akár csak 5-10 perces – pihenőt a munkaidejében. (A magyarok jó részét amúgy is túlhajtják, és a munkahelyi stressz, kiégés sok munkavállalót és vezetőt fenyeget, a stressz pedig óriási összeget emészt fel az egész ország számára.)
Arról már írtunk, hogy nem muszáj belehalni a munkába, most viszont íme – az Entrepreneur cikke alapján – két kérdés, amit érdemes magának feltenni és őszintén megválaszolni, ha az irodán és munkaidőn kívül sem igen csinál mást, mint dolgozik.
Az első és legfontosabb, hogy vajon ön elfoglalt vagy produktív? Könnyen lehet, hogy egyszerűen folyamatosan jó ötletei vannak és valóban 24 órában valós problémákat old meg. De ha a sok munka amiatt van, hogy rosszul időzít, delegál feladatokat, túlvállalja magát – akkor bizony a gyakorlaton kell változtatnia. De ha produktív is, akkor is szüksége van az alvásra. (Napóleon is aludt naponta legalább három órát.)
A másik kérdés, hogy vajon kinek bizonyítunk az állandó túlmunkával, a folyamatos „zizgéssel”. Másképpen: ön fontos vagy fontoskodik? Egyszerűen tudni kell kikapcsolni a telefont és nem azon méricskélni saját fontosságunkat, hogy a kollégákat már hétvégén telefonokkal és email-ekkel bombázzuk, hogy mit nem csináltak meg, vagy mit kell majd megcsinálniuk hétfőn, míg ön beér az irodába.
És miért is fontos mindez? Mert szintén a felmérések azt mutatják, hogy a túl elfoglalt vezetők – akik sohasem pihennek – főleg operatív tevékenységeket végeznek, ám arra, ami igazán fontos - vagyis a stratégiai tervezések -, már nem jut sem idő, sem energia . Szóval ha ezt elolvasta, ideje egyet pihenni.
