Babarczy Eszter és Bauer Tamás vitája a Fidesz kétharmadáról

Bauer Tamás hozzászólásában fölöttébb károsnak tartja a Fidesz kétharmados többségét a következő Parlamentben, ellentétben Babarczy Eszterrel, aki korábban a kétharmad előnyeiről írt. Babarczy válaszol Bauernek, kitartva előző cikkének állításai mellett. Mindkét írást az alábbiakban közöljük.

Bauer Tamás: A Fidesz lehetetlenné akarja tenni leválthatóságát

Előnyös-e a Fidesz esetleges kétharmados többsége a következő Országgyűlésben? Babarczy Eszter szerint igen, legalább hatékonyan fognak kormányozni. Mielőtt erre a következtetésre jutott, helyes lett volna feltennie magának a kérdést: miért is vannak Magyarországon kétharmados törvények, és valóban korlátozzák-e a hatékony kormányzást?

Ha Babarczy feltette volna a kérdést, akkor alighanem eljutott volna ahhoz a válaszhoz: a kétharmados törvények az államszervezet alapvető szabályait, valamint az emberek alapvető jogait szabályozzák avégett, hogy a mindenkori parlamenti többség ezekhez ne nyúlhasson, hanem ezeket illetően csak széles parlamenti többséggel, a különböző – kormányon és ellenzékben levő – politikai irányok egyetértésével lehessen változtatni. A rendszerváltó atyák úgy ítélték meg, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, amire a demokrácia épül, meg kell védeni a mindenkori többség túlhatalmi törekvéseitől, ezért kerültek ide az állami intézmények viszonyát szabályozó törvények.

Bauer Tamás Fotó: Végel Dániel

Két évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy igazuk volt, a jobboldali kormányok rendre hajlottak arra, hogy ellenőrzésük alá vonják a független intézményeket. Azt is mutatja a tapasztalat, hogy az embernek az állammal szembeni autonómiáját védő, illetve a politikai jogokat garantáló szabályokat is indokolt a széles többség egyetértésének követelményével védeni a mindenkori kormánytöbbség önkényével szemben. 1990-ben, amikor a két legnagyobb párt 24 illetve 20 százalékot kapott listán a választásokon, a kétharmados követelmény konszenzuskényszert jelentett kormány és ellenzék között, és senkiben sem merült fel, hogy demokratikus körülmények között egy párt valaha is megszerezheti a kétharmadot.

Az 1990 tavaszi alkotmánymódosítás (az MDF-SZDSZ megállapodás) éppen azért szűkítette jelentősen a kétharmados szabályozás körét, hogy az ne akadályozza a hatékony kormányzást. Ha valaki megvizsgálja két évtized kormányzásának tapasztalatait, be kell látnia, hogy nem is akadályozta. A költségvetés, a gazdasági szabályozása, a külgazdasági politika, a mezőgazdaság, az oktatás, az egészségügy, a mezőgazdaság szabályozása, a büntetőpolitika – megannyi fontos terület, ahol nincs is kétharmados kötöttség. Sohasem a kétharmados konszenzus hiánya akadályozta a hatékony kormányzást.

A Fidesz nem a kétharmados törvények megszavazásának megtagadásával akadályozta meg a szocialista-szabaddemokrata koalíciót a hatékony kormányzásban, hanem a népszavazással és népszavazási fenyegetéssel, valamint a demagóg politikai mozgósítás minden lehetséges eszközével. Ezt tette 1997-ben, amikor a földtörvény módosítását akadályozta meg, fékezve a magyar mezőgazdaság modernizációját. Ezt tette tíz évvel később is, az egészségügy és a felsőoktatás modernizációját akadályozva meg, és folytatta a kampányt a privatizációval, a külföldi tőke behozatalával, a vasút, a posta, az iskolahálózat ésszerűsítésével szemben stb. Amit a kétharmados támogatás megtagadásával akadályozott, nevezetesen az önkormányzati rendszer vagy a pártfinanszírozás átszabása, az a hatékony kormányzás szempontjából valójában harmadlagos dolog.

Gondolja csak végig Babarczy: ha a választási rendszert, a pártok finanszírozását, a média szabályozását vagy éppen a politikai jogok gyakorlását igazítja saját érdekeihez a kormánytöbbség, vajon, ha ezt a többséget a Fidesz adja, miért ne úgy tenné ezt, hogy az ellenzék cselekvési terét korlátozza, és ezzel a saját leválthatóságát tegye lehetetlenné? El tud képzelni ebben bárminemű önkorlátozást azok részéről, akiknek alapelve az „oszt jónapot”?

Bauer Tamás