A ballib oldal szakértelme nem legendás, hanem legenda – írja a tavalyelőtti diáktüntetések egyik résztvevője.

,,A baloldali és liberális ellenzék abban igenis jól teljesített, hogy képes volt konszenzusra, kompromisszumra jutni. Korábban ez nem volt jellemző, ezért ez a magatartás igenis innovatív. Esélyt pedig nem új arcok és új ideológiák adhatnak, hanem az alulról való szisztematikus építkezés, hogy legyen elég demokrata is a demokráciához. Nemcsak pártépítésről van szó, hanem egyfajta demokráciaoktatásról.” (Lánczos Vera: Mi volt a vereség valódi oka?)

,,Köszönjük meg Schiffer Andrásnak, aki szívesen barátkozik a neonácikkal, de nem áll szóba a demokratákkal, és sohasem látott az orránál tovább.” (Krémer Ferenc: Kellemes pusztulást, Magyarország!)

,,Lehet szidni a demokratikus ellenzéket, lehet elemezgetni a szarvashibáikat, de nem tudok elképzelni olyan ellenzéki bűnt, amelyik ennek a rettenetes országrontó pártnak és beteg lelkű vezérének akár csak a kicsinyke arányú győzelmét is indokolta volna.” (Mihancsik Zsófia: Gyönyörködjünk!)



Ezeket gondolta a gyurcsányista portál három legismertebb szerzője a választásról. Persze a Galamus még a baloldali és liberális médián belül is az extremitást jelenti, a Népszabadság például sokkal normálisabban tudta értékelni a buktát – nem is véletlenül mondták le a nagyszüleim néhány éve sok évtizedes előfizetésüket, és tértek át a Népszavára.

De nemcsak a Galamusról van itt szó, hanem az egész iparágról, annak termelőiről és fogyasztóiról. A magát balliberális értelmiségnek nevező társadalmi csoport ugyanis az elmúlt egy évtizedben bezárkózott a nagyjából a Népszava – ATV – Klub Rádió – 168 Óra – Galamus által határolt alternatív valóságba. Ennek a bezárkózásnak pedig az egyik következménye a múlt heti hatalmas bukta. Meg lehet próbálni tagadni a bukta tényét (több szavazatot kaptak, mint négy éve!), meg lehet próbálni a Fideszt, a választókat, a választási rendszert okolni, Schiffer Andrást és az LMP-t cseszegetni. Az előre kalkulálható bukásban a baloldali politikai vezetésnek és az őket körülvevő és folyamatosan érvényesítő megmondóembereknek mindenkinél nagyobb, ha nem kizárólagos szerepe van. Ráadásul ezt, mármint, hogy a baloldal azért bukott, mert nem volt értelmes ajánlata a választók számára, megdöbbentő módon még a politikai vezetők is sorban ismerték el, a holdudvar azonban nem fogja magát ilyen olcsón adni.

Az önök által elképzelt alternatív valóság, ahol vannak önök, az ún. demokraták, és vannak a többiek, a fasiszták és a fasiszták csatlósai és kiszolgálói, kiváló szimbiózisban él a Fidesz által elképzelt alternatív valósággal, éppen ezért hozzájárult az ország tönkretételéhez és lenullázásához. Arra kérem önöket hát, hogy menjenek nyugdíjba, és adják meg az esélyt arra, hogy a jelenlegi borzadályos kormánynak kialakuljon egy valódi ellenzéke. Egy olyan ellenzéke, amely hiteles, van mögötte szakértelem és van víziója arról, hogy mégis mit kéne csinálni az országgal, azon kívül, hogy majd akkor mi leszünk hatalmon, és Lajos helyére László kerül a pénzcsapnál.

Senki nem tagadhatja, hogy az ország mostani vezetése rettenetes: korrupt, fogalmatlan és nem érdekli a működő demokrácia és pluralizmus fenntartása. De amögött, hogy egy ilyen vezetés idén már második nagyarányú győzelmét aratta a választásokon, nem az áll, hogy a magyarok hülyébbek vagy elmaradottabbak mindenki másnál. A Fidesz-jelenség mögött a teljesen inkompetens, hiteltelen, saját alternatív valóságát építő ellenzék is ott van. Az alternatív valóságból profitáló politikusok és az azt fenntartó értelmiségiek, akik önként zárkóznak be egy szellemi börtönbe, és onnan próbálják interpretálni, hogy mi is történik hazánkkal.

Természetesen, ha valaki nem jön ki az egymást visszhangzó véleményvezérek, megmondóemberek, értelmiségiek által produkált valóságértelmezésből, akkor esélye sincsen arra, hogy meglássa, hogy itt valami nagyon el lett kúrva. Valamit nagyon rosszul csináltak, és ez a valami nem az, hogy nem fogtak össze eléggé. Hanem az, hogy semmilyen elképzelésük sincsen arról, hogy mit kéne csinálni az országot szétfeszítő társadalmi problémákkal. Ezeknek a problémáknak pedig nem az Új Színház vagy éppen a Szabadság tér a gócpontjuk. Lehet Schiffer Andrást nácizni. Lehet nyílt leveleket aláírni, és szerencsére ma már az interneten, néhány kattintással is kifejezhetik az Örök Aláírók, hogy baj van, nem kell azzal vesződni, hogy mindenkit személyesen keressenek meg. Igaz ugyan, hogy a kormányzati emlékezetpolitika és a permanens kulturkampf arról árulkodik, hogy a kormánypártok és a jobboldali értelmiség magasról tesz a nemzetre, ám a baloldalnak sincs semmiféle víziója.

Legyünk konkrétabbak: vannak Magyarországon olyan helyek, ahol egyáltalán, de tényleg egyáltalán nincsen munka. Magyarországon egymillió cigány és több millió szegény él úgy, hogy esélytelen a felemelkedésük. Az ország oktatási rendszere teljesen képtelen az otthonról hozott hátrányok bárminemű kompenzálására, a felsőoktatásunk bűnrossz és a túlnyomó többség számára elérhetetlen. A leromlott egészségügyi rendszert a mindennapi korrupció tartja működésben. A kilátástalanság, a politikai elképzelés hiánya és a csalódottság vezeti a kortársaimat oda, hogy jobbikosok legyenek. Igen, jobbikosok.

Amikor azt látom Facebookon, hogy egy kedves, okos gyerek, aki az előző évtized elején – éppen az ötödiket kezdtük – a padtársam volt, éppen a Jobbikot lájkolja, és örül a több mint egymillió szavazónak, akkor nekem nem az jut eszembe, hogy ő biztos náci lett. Hanem az, hogy valami nagyon nincs rendben, valamit közösen rontottunk el mint ország. Nem Orbán Viktor, nem a Fidesz, hanem Magyarország. Benne a saját mítoszait és alternatív valóságát építő balliberális elittel.

A magukat demokratikus ellenzéknek nevező emberek egyik kedvenc mítosza a szakértelem. Ők azok, akik igazán értenek az ország vezetéséhez, a gazdaság menedzseléséhez, a szakpolitikákhoz. Ugye? Gyurcsány Ferenc korszakos reformer, államférfi, akire majd úgy fog emlékezni a történelem, hogy ő megmondta, hogyan lehet kihúzni ezt a többre érdemes országot a mocsárból, de senki nem ismerte fel a Messiást. Hát nem sokkal jobb, mint az unortodox, fogalmatlan Matolcsy? (Annak még a szeme is rosszul áll, és későn lépett be a Pártba is, ahol mi már évekkel korábban a rendszer megreformálásán dolgoztunk.) A valóság viszont az, hogy 2002 és 2010 között a baloldali pártok rettenetesen kormányozták az országot. Három számban összefoglalva: 56, 80, 9. Nyolcéves szakértői munkával, a baloldali kormányoknak sikerült 56%-ról 80%-ra felküzdeniük az államadósságot. Különösen jó év volt 2006: az őszödi igazságbeszéd évében ugyanis 9%-os szakértői hiánynak örülhettünk.

Persze a pénzügyi egyensúly nem minden, az önök szakértelme más szférákban is megnyilvánul. Már az igazságbeszédben meg lett mondva, hogy a reformok elkerülhetetlenek. Tudják, ez volt az a beszéd, amikor Gyurcsány nem arról szónokolt, hogy ő hogyan kúrta el, hanem összefoglaló módon az elmúlt húsz év teljesítményéről. Az önök valósághoz való viszonyát jól mutatja, hogy amikor hallottuk a beszédet, pontosan értettük, hogy a saját kormányzásáról beszél a miniszterelnök, azóta sikerült kellően adagolt jóféle Népszava-cikkekkel általános érvényű igazságbeszéddé tenni ezt a verbális izét. Így beszélt egyébként Gyurcsány, tudják, nem saját magáról és a ballibekről, hanem a teljes politikai elitről: ,,Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.” Bizonyára ezt a szakértelmet jeleníti meg, hogy önöknek volt választási programja, szemben a Fidesszel. Sőt, önöknek volt vagy három. Például lesz tandíj (DK). Meg nem lesz tandíj (MSZP). Csak a mesterképzésen lesz tandíj (E14). Csak hogy mi fiatalok is tudjuk, mit várhatunk, amikor az Összefogott Kormányváltókra szavazunk.

Most hogy végre egyetértünk, hogy a ballib oldal szakértelme nem legendás, hanem legenda, beszélgessünk valami másról. Mondjuk az erkölcsökről. Önök napról napra, hétről hétre, Galamus-publiról Galamus-publira csesztettek mindenkit, aki nem állt be önökhöz összefogni. Az ugyebár erkölcstelen, vagy ami rosszabb: orbánista, mert meggátolja, hogy a diktátor helyébe a szakértő demokraták kerüljenek. Igaz, hogy közülük az egyik demokrata saját bevallása szerint is évekig hazudott, hogy választást nyerjen, és a többi se válaszol olyan kínzó kérdésekre, hogy honnan volt a 240 millió, meg a völgyhidak, meg a hetven-harminc, meg hogy akkor volt-e nokiás doboz vagy nem volt, és ha nem, akkor minden rendben ment szerintük a BKV-nál.

Ismerjük már fel, hogy az Összefogás-Kormányváltók győzelme csak konzerválta volna a jelenlegi közállapotokat: a pénzcsap megszerzéséért folytatott paranoid háborút, amelynek áldozatul esnek az erkölcsök, a szakmai döntések és végső soron az egész ország. Ez a háború nem ma kezdődött. Nagyjából mindegy, hogy ki kezdte, de mind a két fél részt vett benne, és az egyetlen áldozat az ország volt, azon belül is a magyar fiatalok jövője. Lehet sopánkodni, hogy a kortársaim miért lettek jobbikosok, és persze a Jobbik által vizionált jövőképre egyszerre igaz, hogy nem megvalósítható és hogy tragikus lenne, ha megvalósulna. Meg lehet magunkba nézni, hogy mit tettek azért, hogy ez ne legyen így. Kínáltak bármilyen alternatívát? Mire használták a hatalmat, ami jó hosszú ideig volt önöknél? Javultak-e az ország és benne a fiatalok kilátásai?

Az szakértelem és a demokrataság mellett egy másik kedvenc érve a ballib seregnek, hogy ,,jó-jó, voltak hibák, de még mindig jobbak, mint a Fidesz, és nincs más alternatíva”. De van. Egyszerűen nem igaz, hogy ha a jelenlegi elit háttérbe húzódna, nyugdíjazná magát, akkor nem jelennének meg mások. Éppen azért nem irtózik rengeteg fiatal a politikától, mert azt látják, hogy olyan emberek csinálják, mint az önök kedvenc politikusai. És ha bármilyen szerveződés, mozgalom esetleg mégis megpróbálna megjelenni a politikában, akkor azt rögtön megpróbálják lenyúlni, kooptálni, ha pedig nem sikerül, akkor tönkretenni, megkérdőjelezni. Ez történt a Millával, de megpróbálták a Hallgatói Hálózattal is.

Egyszerűen nem értik, hogy elegünk van, akárhányszor és akármilyen közérthetően fogalmazzák ezt meg. Nem korrupt ballib és jobber politikusok és oligarchák, és csatolt részeik (publigyárosok, közírók, médiamunkások, művészek, vízvezeték-szerelők) váltakozását akarjuk nézni – mit nézni? megszavazni! Olyan emberekét, akik azért lettek politikusok, mert nem értenek semmihez (jó esetben – rossz esetben a lopáshoz igen). Mi becsületes, felkészült, hiteles vezetők küzdelmét akarjuk látni, amely nem azért folyik, hogy 70 legyen a 30, Klub legyen a Lánchíd, Népszava legyen a Magyar Nemzet, Keller legyen a Papcsák. Egy egykor körülrajongott, ma már lefasisztázott HaHa-aktivista írta valahol a Facebookon: ,,Apáink vesztes csatáit vívjuk.” Mi lenne, ha megengednék nekünk, hogy a saját értelmes csatáinkat nyerjük meg?