Lehet még rosszabb, és úgy tűnik, mintha volna rá fogékonyság.

Nem szoktam bizonytalan híresztelésekről és aktuálpolitikai ötletrohamokról írni. De amit szóba kell hoznom, egészen rendkívüli módon és mértékben veszélyes, ezért kivételt kell tennem – én óhajtanám a legkevésbé, hogy ez a gondolat komoly és befolyásos emberek fejében is megfordult légyen. Valószínűnek tartom, hogy erről az MSZP és az LMP vezetői még nem is értesültek, hivatalosan biztosan nem.

Azt beszélik a városban, hogy vannak olyan politikai vállalkozók és (számomra ismeretlen) „befolyásos körök”, amelyek avval az ötlettel játszanak, hogy a legközelebbi országgyűlési választásokon a Jobbik, az MSZP és az LMP laza koalíciója (vagy valamilyen általuk támogatott „szakértői kormány”, amelyben a „civil társadalom” bizonyos népszerű alakjai is helyet kaphatnának) legyőzhetné a bajba került Fidesz–KDNP-t.

A jobboldali kormánypárt népszerűsége már csak a menekült- vagy migránsproblémának köszönhető.

A Jobbik támogatja, de az MSZP és az LMP se ellenzi hevesen az Orbán-kormány menekültpolitikáját (az MSZP-ben egyre nagyobb tekintélyű Hiller parlamenti alelnök, volt miniszter a határkerítés fölállítását is helyeselte), ezért hát a migránsellenesség népszerűsége rájuk is kiáradhat, csak az MSZP-nek meg kell szabadulnia az etnicizmust ellenző kisebb liberális és baloldali szövetségeseitől, amelyekkel amúgy sincs túl jóban.

Az ötletet masszívan alátámasztja a Jobbik gesztusainak a sorozata, amellyel nem a Fidesz–KDNP, hanem a mérsékelt balközép két fő ereje, az MSZP és az LMP felé nyit (a DK szerintem jobbközép párt, lásd erről írásomat itt). A Jobbik támogatja a tanárlázadást, határozottan elítélte azt, ahogyan a szélsőjobboldali szkinhedek megakadályozták benne a szocialistákat, hogy benyújtsák népszavazási kezdeményezésüket – a Jobbik elítéli a bőrfejűeket! A szocialistákkal együtt! A Jobbik még a szocialista párttól balra álló mozgalmakat, NGO-kat is megtámogatta egy igen fontos kérdésben, amikor sürgette a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását – holott ez budapesti cigányokat is érint. Az Országgyűlésben mindennapos a balközép, liberális pártok technikai együttműködése a szélsőjobboldallal. Számtalan esetben szavaznak együtt. A Jobbik „normalizálása” a mainstream médiákban is egyre elterjedtebb, az udvarias vitán túl is „normális” aktusokként számolnak be a Jobbik állásfoglalásairól, amelyek élesen Fidesz-ellenesek, és gyakran hasonlítanak a balközép, zöld pártok nyilatkozataira, véleményére.

Hegyi Gyula Népszabadság-cikkében – szerintem teljesen függetlenül a koalíciós ötlettől – meggyőzően illusztrálja a vidéki helyhatóságban lezajló (hangsúlyozom: spontán) közeledést a szélsőjobboldali és balközép irányzatú önkormányzati képviselők és szavazóik között, ahol a formálódó Fidesz-ellenes egységfrontban van „átjárás” ezek között a politikai formációk között. (Szintén a Népszabadságban a rendszerint kitűnően értesült Lakner Zoltánnak is az enyéimhez hasonló balsejtelmei vannak.) Csakugyan megfigyelhető volt időközi választásokon, hogy az Orbán-ellenes szavazók az esélyesebbnek látszó ellenzéki pártot támogatták, s nem tettek különbséget a balközép és a szélsőjobb között. (Ez országos választásokon nyilván másképp fest, de a dolog mindenesetre lélektanilag nem lehetetlen.)

Az LMP pedig – feminista és más természetű „elhajlásai” ellenére – megadhatja a modernség nélkülözhetelen színezetét egy ilyen összeállításnak, az LMP amolyan nacionálbolsevik típusú (legtöbbször tárgyilag indokolt) Nyugat-ellenessége szintén elfogadható a maga „népies” és „organikus” antikapitalizmusával igen sok szélsőjobboldali és szocialista választó számára. (Magyarországon a legtöbb ember meg van győződve róla, hogy a kapitalizmus valamiféle külföldi dolog: ezért beszélnek „multikról” és „globalizációról” kapitalizmus helyett, ami ugyan primitív és buta szemfényvesztés, de népszerű.)

Az efféle összefogásnak természetes kommunikációs közege lenne a Simicska-médiabirodalom (szemben a Népszabadság korábbi föltevésével, Simicska láthatólag nem csak a Jobbikot támogatja, hanem a kisebb liberális pártok és a kicsiny PM kivételével az egész ellenzéket), amelyben amúgy is többségben vannak a „romantikus antikapitalista”, euroszkeptikus, ugyanakkor a Fidesz tekintélyuralmi rendszerével és harácsoló „nemzetépítési” módszereivel érthetően elégedetlen hírlapírók. El kell ismerni – habár fogcsikorgatva – evvel összefüggésben, hogy a Jobbik „néppártosodása” nem pusztán látszólagos: a szélsőjobboldali párt változott mind politikai fölfogásában, mind módszereiben, mind retorikájában – de nemcsak a szóhasználatában. Azt is el kell ismerni, hogy ennek az esetleg kialakítandó koalíciónak lehetne esélye, főleg, ha találnának az élére nem gáncsolható, népszerűsíthető, alkalmas figurát, aki nem „pártember”.

Ez a szituáció alkalmas talaja volna a szélsőjobboldal és a szocialista/zöld balközép megegyezésének, de ez csak előföltétel, nem tudatos szándék. Őszintén szólva azért írom ezt a cikket, hogy a szándék kialakulásának lehetőleg idejében elejét vegyük – ha ez a veszedelem csakugyan valóságos, amiben nem vagyok biztos.

Tudjuk jól, hogy ilyen típusú alkalmi egyesülésekre sok a példa Kelet-Európában. Szlovákiában, Romániában az utódpárt összeállt a szélsőjobboldallal korábban, Szerbiában ma is (ott a kormányzó szélsőjobb épp úgy „néppártosodott” és „normalizálódott” az ügyes Aleksandar Vučić vezetése alatt, mint Magyarországon a Jobbik) – és hát a görög Sziriza is összefogott a szélsőjobboldal egyik alakulatával. Mindezek a „szocialistának” nevezett pártok erősen nacionalisták vagy etnicisták (a kettő nem ugyanaz), és az orosz meg a cseh-morva kommunista párt kimondottan sovén és konzervatív. Ezek bizony egymással összeférhető, kompatibilis erők – és ha a Magyar Szocialista Párt elmegy nacionalista irányba (ami nem valószínű, de nem is lehetetlen), akkor ez valódi lehetőség lehet. Sajna, ez hatalmi szemszögből reálisabbnak tetszik, mint az összefogás Gyurcsánnyal, amit a szocialisták amúgy se nagyon akarnak.

Régebben azt írtam, hogy a Jobbikkal szemben Orbán mégiscsak a kisebbik rossz. Ebben már bizonytalan vagyok, nem azért, mert hinnék a Jobbik lényegi „megjavulásában”, hanem azért, mert a Fidesz–KDNP azóta óriási iramban romlik, és nehéz elképzelni, hogy valami rosszabb legyen a magyar népnek, mint a jelenlegi kormányzat, országosan és helyben.

Egyik kutya, másik eb.

És ez még az optimista verzió: lehet ennek a szerencsétlen országnak még rosszabb is a sora, mint most.

Egy biztos: azt az erkölcsi katasztrófát, amit a balközép és a szélsőjobb koalíciója jelentene, soha nem lehetne már kiheverni. Akkor az a kevés is kárba veszne, ami a rendszerváltás pozitívumaiból még itt-ott megmaradt.

Ez az írás figyelmeztetés. Nagyon remélem, hogy meg nem erősített információim és rossz sejtelmeim alaptalanok. Maradjanak is azok.