Nem szoktam bizonytalan híresztelésekről és aktuálpolitikai ötletrohamokról írni. De amit szóba kell hoznom, egészen rendkívüli módon és mértékben veszélyes, ezért kivételt kell tennem – én óhajtanám a legkevésbé, hogy ez a gondolat komoly és befolyásos emberek fejében is megfordult légyen. Valószínűnek tartom, hogy erről az MSZP és az LMP vezetői még nem is értesültek, hivatalosan biztosan nem.

Azt beszélik a városban, hogy vannak olyan politikai vállalkozók és (számomra ismeretlen) „befolyásos körök”, amelyek avval az ötlettel játszanak, hogy a legközelebbi országgyűlési választásokon a Jobbik, az MSZP és az LMP laza koalíciója (vagy valamilyen általuk támogatott „szakértői kormány”, amelyben a „civil társadalom” bizonyos népszerű alakjai is helyet kaphatnának) legyőzhetné a bajba került Fidesz–KDNP-t.

A jobboldali kormánypárt népszerűsége már csak a menekült- vagy migránsproblémának köszönhető.

A Jobbik támogatja, de az MSZP és az LMP se ellenzi hevesen az Orbán-kormány menekültpolitikáját (az MSZP-ben egyre nagyobb tekintélyű Hiller parlamenti alelnök, volt miniszter a határkerítés fölállítását is helyeselte), ezért hát a migránsellenesség népszerűsége rájuk is kiáradhat, csak az MSZP-nek meg kell szabadulnia az etnicizmust ellenző kisebb liberális és baloldali szövetségeseitől, amelyekkel amúgy sincs túl jóban.

Az ötletet masszívan alátámasztja a Jobbik gesztusainak a sorozata, amellyel nem a Fidesz–KDNP, hanem a mérsékelt balközép két fő ereje, az MSZP és az LMP felé nyit (a DK szerintem jobbközép párt, lásd erről írásomat itt). A Jobbik támogatja a tanárlázadást, határozottan elítélte azt, ahogyan a szélsőjobboldali szkinhedek megakadályozták benne a szocialistákat, hogy benyújtsák népszavazási kezdeményezésüket – a Jobbik elítéli a bőrfejűeket! A szocialistákkal együtt! A Jobbik még a szocialista párttól balra álló mozgalmakat, NGO-kat is megtámogatta egy igen fontos kérdésben, amikor sürgette a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását – holott ez budapesti cigányokat is érint. Az Országgyűlésben mindennapos a balközép, liberális pártok technikai együttműködése a szélsőjobboldallal. Számtalan esetben szavaznak együtt. A Jobbik „normalizálása” a mainstream médiákban is egyre elterjedtebb, az udvarias vitán túl is „normális” aktusokként számolnak be a Jobbik állásfoglalásairól, amelyek élesen Fidesz-ellenesek, és gyakran hasonlítanak a balközép, zöld pártok nyilatkozataira, véleményére.

Hegyi Gyula Népszabadság-cikkében – szerintem teljesen függetlenül a koalíciós ötlettől – meggyőzően illusztrálja a vidéki helyhatóságban lezajló (hangsúlyozom: spontán) közeledést a szélsőjobboldali és balközép irányzatú önkormányzati képviselők és szavazóik között, ahol a formálódó Fidesz-ellenes egységfrontban van „átjárás” ezek között a politikai formációk között. (Szintén a Népszabadságban a rendszerint kitűnően értesült Lakner Zoltánnak is az enyéimhez hasonló balsejtelmei vannak.) Csakugyan megfigyelhető volt időközi választásokon, hogy az Orbán-ellenes szavazók az esélyesebbnek látszó ellenzéki pártot támogatták, s nem tettek különbséget a balközép és a szélsőjobb között. (Ez országos választásokon nyilván másképp fest, de a dolog mindenesetre lélektanilag nem lehetetlen.)

Az LMP pedig – feminista és más természetű „elhajlásai” ellenére – megadhatja a modernség nélkülözhetelen színezetét egy ilyen összeállításnak, az LMP amolyan nacionálbolsevik típusú (legtöbbször tárgyilag indokolt) Nyugat-ellenessége szintén elfogadható a maga „népies” és „organikus” antikapitalizmusával igen sok szélsőjobboldali és szocialista választó számára. (Magyarországon a legtöbb ember meg van győződve róla, hogy a kapitalizmus valamiféle külföldi dolog: ezért beszélnek „multikról” és „globalizációról” kapitalizmus helyett, ami ugyan primitív és buta szemfényvesztés, de népszerű.)

Az efféle összefogásnak természetes kommunikációs közege lenne a Simicska-médiabirodalom (szemben a Népszabadság korábbi föltevésével, Simicska láthatólag nem csak a Jobbikot támogatja, hanem a kisebb liberális pártok és a kicsiny PM kivételével az egész ellenzéket), amelyben amúgy is többségben vannak a „romantikus antikapitalista”, euroszkeptikus, ugyanakkor a Fidesz tekintélyuralmi rendszerével és harácsoló „nemzetépítési” módszereivel érthetően elégedetlen hírlapírók. El kell ismerni – habár fogcsikorgatva – evvel összefüggésben, hogy a Jobbik „néppártosodása” nem pusztán látszólagos: a szélsőjobboldali párt változott mind politikai fölfogásában, mind módszereiben, mind retorikájában – de nemcsak a szóhasználatában. Azt is el kell ismerni, hogy ennek az esetleg kialakítandó koalíciónak lehetne esélye, főleg, ha találnának az élére nem gáncsolható, népszerűsíthető, alkalmas figurát, aki nem „pártember”.

Ez a szituáció alkalmas talaja volna a szélsőjobboldal és a szocialista/zöld balközép megegyezésének, de ez csak előföltétel, nem tudatos szándék. Őszintén szólva azért írom ezt a cikket, hogy a szándék kialakulásának lehetőleg idejében elejét vegyük – ha ez a veszedelem csakugyan valóságos, amiben nem vagyok biztos.

Tudjuk jól, hogy ilyen típusú alkalmi egyesülésekre sok a példa Kelet-Európában. Szlovákiában, Romániában az utódpárt összeállt a szélsőjobboldallal korábban, Szerbiában ma is (ott a kormányzó szélsőjobb épp úgy „néppártosodott” és „normalizálódott” az ügyes Aleksandar Vučić vezetése alatt, mint Magyarországon a Jobbik) – és hát a görög Sziriza is összefogott a szélsőjobboldal egyik alakulatával. Mindezek a „szocialistának” nevezett pártok erősen nacionalisták vagy etnicisták (a kettő nem ugyanaz), és az orosz meg a cseh-morva kommunista párt kimondottan sovén és konzervatív. Ezek bizony egymással összeférhető, kompatibilis erők – és ha a Magyar Szocialista Párt elmegy nacionalista irányba (ami nem valószínű, de nem is lehetetlen), akkor ez valódi lehetőség lehet. Sajna, ez hatalmi szemszögből reálisabbnak tetszik, mint az összefogás Gyurcsánnyal, amit a szocialisták amúgy se nagyon akarnak.

Régebben azt írtam, hogy a Jobbikkal szemben Orbán mégiscsak a kisebbik rossz. Ebben már bizonytalan vagyok, nem azért, mert hinnék a Jobbik lényegi „megjavulásában”, hanem azért, mert a Fidesz–KDNP azóta óriási iramban romlik, és nehéz elképzelni, hogy valami rosszabb legyen a magyar népnek, mint a jelenlegi kormányzat, országosan és helyben.

Egyik kutya, másik eb.

És ez még az optimista verzió: lehet ennek a szerencsétlen országnak még rosszabb is a sora, mint most.

Egy biztos: azt az erkölcsi katasztrófát, amit a balközép és a szélsőjobb koalíciója jelentene, soha nem lehetne már kiheverni. Akkor az a kevés is kárba veszne, ami a rendszerváltás pozitívumaiból még itt-ott megmaradt.

Ez az írás figyelmeztetés. Nagyon remélem, hogy meg nem erősített információim és rossz sejtelmeim alaptalanok. Maradjanak is azok.