A Szovjetunió összeomlásának 25. évfordulóján szomorú iróniával látjuk, hogy Magyarországot és Lengyelországot, a szovjet birodalom egykor legnyugtalanabb államait ma olyan emberek vezetik, akik Vlagyimir Putyin kormányzási stílusát utánozzák. Ugyanúgy kiüresítik a demokrácia intézményeit, és ugyanúgy nyomják el polgáraik alapvető jogait. Ahogy a szólás tartja: azzá válunk, amit gyűlölünk.

A kommunizmus bukásával Lengyelország és Magyarország kijelentették, hogy többé nem kelet-európaiak. Közép-Európát mondtak helyette, sőt néha Nyugatot, Ausztriához mérték magukat. Ma viszont a putyini autoritarianizmust honosítják meg, és odáig jutottak, hogy az Európai Unió szankciókat fontolgat ellenük. Amiket nagyon is megérdemelnek.

Lengyelországot formálisan Andrzej Duda elnök vezeti, a gyakorlatban azonban az egykori miniszterelnök, a Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke kormányoz. Ikertestvére, a néhai köztársasági elnök, Lech Kaczynski 2010-ben egy oroszországi repülőgép-balesetben halt meg, amikor a katyni mészárlás áldozatainak megemlékezésére utazott. A katasztrófa a véletlen műve volt, noha a PiS a Kreml összeesküvését sejti mögötte. Paranoid vád, amit még bizarrabbá tesz, hogy Kaczynski elszántan utánozza Putyin viselkedését.

Mindketten megvetik a jogállamot. Az orosz állam egyik kedvenc módszere, hogy a rezsim ellenfeleinek pereit manipulálja. Ilyen ellenségnek minősült a Jukosz olajvállalat egykori vezetője, Mihail Hodorkovszkij, aki kétségbe vonta Putyin alkalmasságát; a korrupcióellenes jogász Alekszej Navalnij, aki Putyin vagyonát vizsgálta; és a Pussy Riot punkegyüttes, akik az orosz ortodox egyházat, Putyin hatalmának egyik pillérét gúnyolták ki. Két hete, hogy egy látványos kirakatperben 22 év börtönre ítélték Nagyija Szavcsenkó ukrán helikopterpilótát, azzal a hamis váddal, hogy részese volt két orosz újságíró halálának a kelet-ukrajnai konfliktusban.

A lengyel kormány a maga részéről megtagadta a kinevezését annak a három alkotmánybírónak, akiket a korábbi, a Polgári Platform vezette kormány jelölt. Ezenfelül kiherélte a testületet, amikor megtiltotta a törvények alkotmányosságának vizsgálatát, vagy azt, hogy a kormány döntéseit parlamenti felhatalmazás nélkül véleményezzék. Egy joghézagot kihasználva megakadályozzák egyes alkotmánybírósági állásfoglalások nyilvánosságra hozatalát, amivel minden hatalmat kicsavarnak a bíróság kezéből, hiszen a nem publikált döntéseknek nincs törvényerejük.

A lengyel kormány az intézkedéseivel szembeni civil ellenállás kezeléséhez is orosz megoldásokat kölcsönöz. A mozgalmat hazafiatlannak és idegen érdekek kiszolgálójának nevezik, egyik vezetőjüket, az informatikus Mateusz Kijowskit pedig személyesen is célba vette Kaczynski.

A médiapolitika is azt mutatja, a Visztula partján épülget egy új Kreml. Putyin a kétezres években csavarta ki a független médiumokat – például az NTV-t és az ORT-t – tulajdonosaik, Vlagyimir Guszinszkij és a néhai Borisz Berezovszkij kezéből. Mindkettejükre ellenségként tekintett. Az új lengyel kormány hasonló törvényeket hozott: például a kormánynak beleszólása van a tévécsatornák vezetőinek kinevezésébe, így biztosítva politikai hűségüket.

Magyarországon sem jobb a helyzet. Orbán Viktor 2010 óta tolja országát az illiberalizmusba. Egyik első dolga volt megváltoztatni az alkotmányt, és korlátozni az alkotmánybíróság függetlenségét, így erősítve pártja hatalmát.

Ahogy Putyin és Kaczynski, Orbán is a média irányítására törekszik, szankciókkal és a frekvenciaengedélyek manipulálásával. Szintén törvényekkel erősítik meg a Fidesz-kampányokat, korlátozva az ellenzék lehetőségeit. Így sikerült kitapétázni az országot Orbán arcképével és a szlogennel, hogy Csak a Fidesz.

Az ország atyjának imádata természetesen nem új fejlemény az illiberális rendszerekben. Hasonló plakátokkal volt tele a Szovjetunió is, Lenin vagy Leonyid Brezsnyev arcával, vagy Ceausescu Romániája. A Putyin-portrék hiányoznak a mai Oroszország útjairól, de annál többet látni a tévében. És az utak mentén, ha ritkásan is, feltűntek Sztálin szobrai.

Putyin kormányzása kezdetén új rendszert javasolt: a szuverén demokráciát. Azt állította, hogy Oroszországnak speciális berendezkedésre van szüksége ahhoz, hogy megvédje magát számos ellenségétől külföldön és otthon. Kaczynski és Orbán ugyanezt mondják, és egyikük sem veszi észre az iróniát a „szuverén” szóban – azt ugyanis általában királyokra használták, és nem demokratikus vezetőkre. És valóban: amit Putyin létrehozott, és amit Kaczynski és Orbán másol, sokkal inkább szuverén diktatúrák, mint demokráciák.

Az Európai Uniónak épp elég feladat Oroszországot kezelni, amely újabban a Nyugat ellenpontjaként határozza meg magát. De kezdenie kell valamit a saját soraiban működő antidemokratikus Putyin-majmokkal. Olyan időket élünk, amikor az európai egység napról napra morzsolódik. Csak egy példa erre a küszöbön álló brit népszavazás az EU-tagságról. A kérdés az, hogy képes-e az EU beváltani a fenyegetéseit és megbüntetni Lengyelországot és Magyarországot, vagy a béke kedvéért elnézi, ahogy illiberális rendszerek születnek olyan országokban, amelyek a szovjet uralom elmúltakor még a remény szigetei voltak.

A cikket a jogtulajdonos Project Syndicate engedélyével közöljük.