Orbán Viktor az EP szerdai ülésén ismertette a magyar uniós elnökség programját, amelyet kedvezően fogadtak a frakciók, többen azonban élesen kritizálták a magyar kormányt a médiatörvény miatt. Az elemzők emlékeztettek: a kormányfő nyitóbeszédének első, hosszabbik részében a magyar elnökség általános prioritásaival foglalkozott, majd ezt követően - elsősorban a hozzászólalásokra válaszolva - tért ki a magyar médiatörvény ügyére.

Szánthó Miklós, a Nézőpont Intézet elemzője úgy látja, amíg Orbán Viktor az elnökség programjának fontos pontjait - például a romastratégiát, az energiapolitikát és a bővítés támogatását - ismertetve visszafogott hangvételt használt, addig a hozzászólásokra adott válaszában már karakánabb, erélyesebb tónust ütött meg. Kiemelte: a magyar kormányfő egységes támogatást kapott a soros elnökségi programhoz, míg a magyar médiatörvény ügyében jellemzően baloldali, illetve zöld képviselők támadták, míg a néppárti képviselők támogatásukról biztosították Orbán Viktort.

A Nézőpont Intézet elemzője szerint a magyar miniszterelnök - a médiatörvényt övező politikai vitákhoz képest szokatlan módon - konkrétumokkal cáfolta az elhangzott vádakat, miközben többször ugyanazon ország eltérő pártállású képviselői különböztek össze saját hazai szabályozásukon. A médiatörvényről szóló európai vita "hétköznapi politikai adok-kapok mocsarába süllyedése" pedig a magyar kormány kifejezett politikai érdeke is lehet - fűzte hozzá.

Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője szerint Orbán Viktor beszéde végén igyekezett elébe menni a kritikáknak és magyar belpolitikai kérdésként definiálta a médiatörvényről szóló vitát, így próbálva leértékelni a téma súlyát. Az elemző szerint a beszéd fogadtatása kettős volt: az elnökségi program kifejezetten pozitív, támogató fogadtatásban részesült, a médiatörvényt ugyanakkor több esetben is éles hangvételű bírálat érte. Orbán Viktor válaszában azt a taktikát választotta, hogy a médiatörvény kritikáját Magyarország elleni támadásként értelmezte, így az országot vehette védelmébe és nem a bírált törvény mellett kellett érvelnie - fejtette ki.

Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője szerint Orbán Viktor "hazai megszólalásaiban megszokottá vált tőkeellenes kirohanásokat nélkülöző beszéde" lényegében az európai közvélemény megnyugtatását és a magyar kormány alkalmasságának bizonyítását célozta. A kormányfő a médiatörvény kérdésében megerősítette az általa néhány hete már körvonalazott megegyezés lehetőségét, beszéde első részének higgadt hangneme ugyanakkor zavarba ejtő feszültségben állt a kétségkívül éles, de a legkevésbé sem váratlan kritikákra adott reakciójával - mutatott rá a Magyar Progresszív Intézet elemzője.
 
Hozzátette: Orbán Viktor láthatóan kizökkent a megszólalás helyszínéhez igazított mértéktartó államférfiú szerepéből, és kioktató hangnemű, helyenként agresszív replikáival kioltotta előző beszéde hatását, de legalábbis gyengítette a saját párbeszéd- és kompromisszumkészségéről kialakított képet. Filippov Gábor szerint a miniszterelnöknek az sem volt segítségére, hogy az Európai Néppárt mellett gyakorlatilag csak csekély tekintéllyel rendelkező képviselők vették őt védelmébe, köztük a jobbikos Morvai Krisztina, vagy az euroszkeptikus, az EB elnökét lekommunistázó Nigel Farage.

Szánthó Miklós megjegyezte: az Európai Unió egésze számára rendkívül fontos, hogy a soros magyar elnökség képes legyen menedzselni a gazdasági válságra adott válaszmechanizmusokat, többek között a tagállamok pénzügyi terveit első ízben összehangoló úgynevezett pénzügyi szemesztert. Hozzátette: Magyarországnak és az Európai Bizottságnak ezért közös érdeke, hogy az elnökség tevékenységéről sikerüljön leválasztani a belpolitikai kérdéseket.

Juhász Attila szerint a médiatörvény ügye azonban ennek ellenére is minden bizonnyal napirenden marad az európai közbeszédben, és egyre valószínűbb, hogy a magyar kormány változtat a jogszabályon, ha az Európai Bizottság szükségesnek tartja.