Beszippant a "munkaerőpersely"
3 perc
2005.04.21. 10:00
Egy csendes, de tervezett forradalom új szakasza vette kezdetét a világon, amelyet nem lehet megállítani. A folyamat neve offshoring, azaz a munkahelyek külföldre költöztetése.
Eddig csak a gyártási feladatokat helyezték át az olyan kedvezőbb feltételeket nyújtó országokba, mint Kína, India vagy Mexikó, az új szakaszban azonban az értelmiségi munkák jó része is a határokon túlra kerül – írja a Far Eastern Economic Review.
A globalizáció új fázisában az egy dolláros napi bérezésű fizikai dolgozók mellett ugyanis előtérbe kerülnek az egy dolláros órabérű szellemi munkások is. Az európai és amerikai értelmiségieket eddig szerencsésen elkerülte a népesebb országokból érkező verseny, azonban Kína és India a világ üzleti életébe és telekommunikációjába való bekapcsolódásával alapvetően megváltozott a helyzet. Több tízmillió magasan képzett ember került a "munkaerőperselybe", rávilágítva arra, hogy a magas nyugati bérezés a továbbiakban nem versenyképes.
Az új offshoring hullám azt a jövőképet vetíti előre, hogy mostantól az orvosi leleteket, vagy banki adathalmazokat Indiába küldik át elemzésre, az ottani dolgozók pedig visszaküldik a kész eredményeket. Ez a technika mai állásánál nagyon egyszerűen megoldható.
A változások hátterében természetesen a költségcsökkentés áll. Az európai és amerikai értelmiségiek többszörösét keresik a kínai vagy indiai menedzsereknek. A világ második legnagyobb befektetési bankja, a Morgan Stanley például Mumbaiba (korábban Bombay) telepíti befektetési banki részlegét, mivel így a menedzserek, programozók és az egyéb szellemi munkát végző alkalmazottak béreire fordított költségeiket minimum 50 százalékkal tudják csökkenteni.
Mikor kezdődött?
Az értelmiségi munkák külföldre költöztetése az ezredfordulón kezdődött. Ekkor az európai és amerikai vállalatok hirtelen nem találtak otthon elég munkaerőt az ezredfordulós problémát (Y2K) elhárító rutinszerű programkódok megírására. Rájöttek, hogy ázsiában nemcsak hogy elég programozó van, akik szívesen elvégeznék az unalmas feladatot, hanem még olcsón is dolgoznak. A dolog működött, így a válalatok egyre több szellemi munkát vittek külföldre.
A 2001-es dotcom válság pedig csak azt a vállalatot hagyta életben, amely alacsonyabb költségekkel tudott dolgoztatni, így az offshoring hullám tovább terjedt, és mára meglehetősen vészes méreteket öltött. Legalábbis a nyugati értelmiség számára.
Az Amerikai Gazdaságpolitikai Intézet felmérései szerint az elmúlt években mintegy 100 ezer programozói állás „vándorolt” át az USA-ból Indiába. 2005 végére pedig a hasonló jellgű munkák 10 százalékával hasonló lesz a helyzet. A back-office munkák közül eddig 400 ezer került külföldre, de ez a szám 2015-re el fogja érni a 3,3 milliót, állítja a Forrester Research.
Az indiai IT óriás, a Wipro alelnöke, Vivek Paul szerint a következő öt évben az amerikai értelmiségi munkák 7 százaléka kerül a tengerentúlra, a szoftverprogramozói munkáknak pedig 60 százaléka. „Az értelmiségi munkák USA-ban tartásának közgazdasági racionalitása nagyon csekély”-nyilatkozta.
A McKinsey & Co felmérései alapján viszont nincs komoly ok az aggodalomra - legalábbis az amerikai értelmiségieknek. Ők ugyanis az (offshoring miatti) elbocsátás után viszonylag hamar találnak munkát, és mindössze 50 százalékuknál tapasztalható 15 százaléknál nagyobb fizetéscsökkenés. Európában már rosszabb a helyzet. Itt a fent említett ok miatt elbocsátott értelmiségiek 50 százaléka nem talál hat hónapon belül munkát.
Az európai vállalatok az offshoring területén mindeddig lemaradásban voltak az amerikaiakhoz képest, de ez most megváltozni látszik. Egy tavalyi ENSZ konferenciára készült, 500 vállalatot érintő felmérés szerint az európai vállalatok 40 százaléka megkezdte szolgáltatásainak külföldre költöztetését. Az újonnan induló projektek 40 százalékát Ázsiában bonyolítják le.
Az érem másik oldala
Ami a nyugatnak rossz, az jó keletnek. A munkák egyre nagyobb mértékű Ázsiába vándorlása soha nem látott mértékben emeli az ottani országok átlagos életszínvonalát. Kínában, Indiában és a többi offshore célállomásban egyre növekszik a jólét, iskolázottság és erősödik a középosztály. Ennek jelei könnyen megfigyelhetők Shanghaiban, Kuala Lumpurban, Delhiben, Mumbaiban vagy a kontinens bármely másik nagyvárosában.
Az ottani értelmiségiek drága éttermekbe járnak, fizetésüket divatos nyugati ruhákra, új kocsikra, vagy külföldi utakra költik. Új mobiltelefonokból havonta kétmilliót adnak el Indiában és ötmilliót Kínában. Részben az offshoring felfutása miatt tehát kelet kilátásai rózsásak.
Az offshoring sok szempontból azért a nyugatnak is megéri. Persze nem azoknak, akik emiatt elvesztik állásukat. Országok szintjén azonban meglehetősen nyereséges a dolog. A McKinsey felmérése szerint például minden amerikai dollárból 1,46 dollárnyi új érték keletkezik Indiában. Ebből az ázsiai ország átlagosan 33 cent hasznot húz, míg amerikába 1,13 jut vissza.
A pozitív hatás a fogyasztói árak csökkenésén is jól érzékelhető. A számítógépgyártás Ázsiába települése óta a hardverárak a korábban előreláthatónál 10-30 százalékkal estek gyorsabban 1995 és 2002 között. Ez sok egyéb területen is megmutatkozik a ruháktól kezdve a gyógyszerárakig. Az offshoring új hulláma talán hasonló hatással lesz a befektetések, vagy a szoftverek áraira is.
A globalizáció új fázisában az egy dolláros napi bérezésű fizikai dolgozók mellett ugyanis előtérbe kerülnek az egy dolláros órabérű szellemi munkások is. Az európai és amerikai értelmiségieket eddig szerencsésen elkerülte a népesebb országokból érkező verseny, azonban Kína és India a világ üzleti életébe és telekommunikációjába való bekapcsolódásával alapvetően megváltozott a helyzet. Több tízmillió magasan képzett ember került a "munkaerőperselybe", rávilágítva arra, hogy a magas nyugati bérezés a továbbiakban nem versenyképes.
Az új offshoring hullám azt a jövőképet vetíti előre, hogy mostantól az orvosi leleteket, vagy banki adathalmazokat Indiába küldik át elemzésre, az ottani dolgozók pedig visszaküldik a kész eredményeket. Ez a technika mai állásánál nagyon egyszerűen megoldható.
A változások hátterében természetesen a költségcsökkentés áll. Az európai és amerikai értelmiségiek többszörösét keresik a kínai vagy indiai menedzsereknek. A világ második legnagyobb befektetési bankja, a Morgan Stanley például Mumbaiba (korábban Bombay) telepíti befektetési banki részlegét, mivel így a menedzserek, programozók és az egyéb szellemi munkát végző alkalmazottak béreire fordított költségeiket minimum 50 százalékkal tudják csökkenteni.
Mikor kezdődött?
Az értelmiségi munkák külföldre költöztetése az ezredfordulón kezdődött. Ekkor az európai és amerikai vállalatok hirtelen nem találtak otthon elég munkaerőt az ezredfordulós problémát (Y2K) elhárító rutinszerű programkódok megírására. Rájöttek, hogy ázsiában nemcsak hogy elég programozó van, akik szívesen elvégeznék az unalmas feladatot, hanem még olcsón is dolgoznak. A dolog működött, így a válalatok egyre több szellemi munkát vittek külföldre.
A 2001-es dotcom válság pedig csak azt a vállalatot hagyta életben, amely alacsonyabb költségekkel tudott dolgoztatni, így az offshoring hullám tovább terjedt, és mára meglehetősen vészes méreteket öltött. Legalábbis a nyugati értelmiség számára.
Az Amerikai Gazdaságpolitikai Intézet felmérései szerint az elmúlt években mintegy 100 ezer programozói állás „vándorolt” át az USA-ból Indiába. 2005 végére pedig a hasonló jellgű munkák 10 százalékával hasonló lesz a helyzet. A back-office munkák közül eddig 400 ezer került külföldre, de ez a szám 2015-re el fogja érni a 3,3 milliót, állítja a Forrester Research.
Az indiai IT óriás, a Wipro alelnöke, Vivek Paul szerint a következő öt évben az amerikai értelmiségi munkák 7 százaléka kerül a tengerentúlra, a szoftverprogramozói munkáknak pedig 60 százaléka. „Az értelmiségi munkák USA-ban tartásának közgazdasági racionalitása nagyon csekély”-nyilatkozta.
A McKinsey & Co felmérései alapján viszont nincs komoly ok az aggodalomra - legalábbis az amerikai értelmiségieknek. Ők ugyanis az (offshoring miatti) elbocsátás után viszonylag hamar találnak munkát, és mindössze 50 százalékuknál tapasztalható 15 százaléknál nagyobb fizetéscsökkenés. Európában már rosszabb a helyzet. Itt a fent említett ok miatt elbocsátott értelmiségiek 50 százaléka nem talál hat hónapon belül munkát.
Az európai vállalatok az offshoring területén mindeddig lemaradásban voltak az amerikaiakhoz képest, de ez most megváltozni látszik. Egy tavalyi ENSZ konferenciára készült, 500 vállalatot érintő felmérés szerint az európai vállalatok 40 százaléka megkezdte szolgáltatásainak külföldre költöztetését. Az újonnan induló projektek 40 százalékát Ázsiában bonyolítják le.
Az érem másik oldala
Ami a nyugatnak rossz, az jó keletnek. A munkák egyre nagyobb mértékű Ázsiába vándorlása soha nem látott mértékben emeli az ottani országok átlagos életszínvonalát. Kínában, Indiában és a többi offshore célállomásban egyre növekszik a jólét, iskolázottság és erősödik a középosztály. Ennek jelei könnyen megfigyelhetők Shanghaiban, Kuala Lumpurban, Delhiben, Mumbaiban vagy a kontinens bármely másik nagyvárosában.
Az ottani értelmiségiek drága éttermekbe járnak, fizetésüket divatos nyugati ruhákra, új kocsikra, vagy külföldi utakra költik. Új mobiltelefonokból havonta kétmilliót adnak el Indiában és ötmilliót Kínában. Részben az offshoring felfutása miatt tehát kelet kilátásai rózsásak.
Az offshoring sok szempontból azért a nyugatnak is megéri. Persze nem azoknak, akik emiatt elvesztik állásukat. Országok szintjén azonban meglehetősen nyereséges a dolog. A McKinsey felmérése szerint például minden amerikai dollárból 1,46 dollárnyi új érték keletkezik Indiában. Ebből az ázsiai ország átlagosan 33 cent hasznot húz, míg amerikába 1,13 jut vissza.
A pozitív hatás a fogyasztói árak csökkenésén is jól érzékelhető. A számítógépgyártás Ázsiába települése óta a hardverárak a korábban előreláthatónál 10-30 százalékkal estek gyorsabban 1995 és 2002 között. Ez sok egyéb területen is megmutatkozik a ruháktól kezdve a gyógyszerárakig. Az offshoring új hulláma talán hasonló hatással lesz a befektetések, vagy a szoftverek áraira is.