Az átköltő Faludy György
Francois Villon maszkjában lépett hét évtizede a nyilvánosság elé a múlt hét végén elhunyt Faludy György, aki rögtön első fordításával az irodalmi közvéleményt máig megosztó vihart kavart.
“Villon, te takarsz engem! Ezt az elkeseredés diktálta mondatot életem során számtalanszor voltam kénytelen megfogalmazni” – panaszolta el, a körülötte lévő több évtizedes magyarországi hallgatást megtörve, 1988 októberében, diadalútnak bizonyult első hazalátogatása során Faludy György. A Magyar Nemzetnek adott interjúban azonban azt is hozzátette, hogy immár megbocsát a nála fél évezreddel idősebb pályatársnak. Megenyhüléséhez nyilván hozzájárult, hogy a hosszú éveken át tiltott gyümölcsnek számító Villon-fordításait az évben elképzelhetetlenül magas, 80 ezres példányszámban jelentették meg, s az utolsó szálig szét is kapkodták.
Nem kétséges, hogy a múlt hét végén, három héttel 96. születésnapja előtt elhunyt költőt – bár élete során több ezer verset írt és ugyanennyit műfordított – a Villon-átköltések tették ismertté. Az állítás azonban – legalábbis Magyarországon – fordítva is igaz: a 15. századi francia poéta Faludy révén lett a nagyközönség kedvence az 1930-as évek végén.
A Jeanne d’Arc megégetésének évében, 1431-ben született, nevelőapjának (Faludy értelmezésében az ófranciában gazembert jelentő) családnevét viselő Villon magyarítására már a 19. század végén történt próbálkozás. A Shakespeare-színművek és Dante Isteni színjátékának tolmácsolójaként is ismert protestáns lelkész, Szász Károly után az 1920-as években a szelíd lírikus, Tóth Árpád, egy évtizeddel később pedig József Attila rugaszkodott neki a balladáknak. Az első igazán számottevő vállalkozás – a francia poéta születésének 500. évfordulóján, 1931-ben – a műfordító-fenomén, Szabó Lőrinc Villon-kötete volt, amely azonban akkor szinte visszhangtalan maradt. A munkatársának új művét kötelességszerűen regisztráló Nyugat is csak egy rövid recenziót közölt, a kötet érdemének tudva be, hogy a fordítás “minden atomja híven szolgálja” Villon – egyébiránt nem körvonalazott – szándékait.
Az irodalmi körök akkor sem mozdultak, amikor 1937-ben a hangját még kereső 27 éves Faludy – úgymond első köteteként, mindössze néhány száz példányban – közreadta átköltéseit.