Izraeli városokat támadnak majd Gázából?

Iszlám Dzsihád sajtóértekezlet Gázában. Nem egyezkednek. © AP

A súlyos jeruzsálemi döntés hátterében külpolitikai tényezők húzódhatnak meg: a szeptember 6.-án, máig titokban tartott szíriai célpont ellen intézett légitámadás miatt kiéleződött a feszültség Damaszkusszal. (Állítólag egy Észak Korea segítségével épülő nukleáris reaktort romboltak le). Izrael most attól tart, hogy Gázából érkezik a szíriai válasz, hiszen a Hamász vezérkara Damaszkuszból irányítja az eseményeket. Az ellenséges területté nyilvánítás ezért Szíria címére intézett figyelmeztetés lehet. Jeruzsálem ezzel jelzi, hogy nem fogja hagyni, ha Gázából komolyabb támadás éri. Izraeli hírszerzők nem tartják kizártnak, hogy Gázába Iránból vagy Szíriából eljuttattak már középhatótávolságú rakétákat, amelyekkel Izrael népes tengerparti városait, illetve az ashdódi haditengerészeti bázist is el lehet érni.

Jeruzsálem lépését elítélte az ENSZ, az Európai Unió, és Mahmud Abbász palesztin elnök, akivel Izrael a közeljövőben meg akar állapodni a jövendő palesztin állam ügyében. Pillanatnyilag Gaza teljes mértékben ki van szolgáltatva az izraeli közüzemeknek, víz-, áram, gáz csak kívülről érkezik az övezet 1,4 millió lakosához. A zárlattal való fenyegetés a gázai közvéleményt visszatérítheti a Hamászhoz, holott a legutóbbi közvélemény kutatások szerint, ha ma tartanának választásokat, biztosan győzne a Fatah. A Hamász népszerűsége meredeken visszaesett, a gázaiak nehéz helyzetükért a szervezetet okolják.  

Ám hatalmas belső nyomás nehezedik az izraeli kormányra, akadályozza meg a békés polgárokat, iskolás gyerekeket veszélyeztető Kasszám rakéták útnak indítását Gázából. Bár ezekkel a rakétákkal naponta támadnak, legutoljára egy iskolát találtak el, ahol éppen nem tartózkodtak gyerekek, és egy katonai tábort, ahol viszont több tucat sebesült volt az „eredmény”, a korszerű izraeli hadsereg képtelen elejét venni a támadásoknak. Az övezet újbóli megszállása, egy nagyszabású hadművelet rengeteg emberéletet követelő kockázatos katonai vállalkozás lenne, hatalmas nemzetközi tiltakozást vonna maga után, s még ez sem garantálná a gerilla-hadviseléssel küzdő iszlám milíciák legyőzését. A szélsőséges vezetők elleni célzott légicsapások és a kisebb, korlátozott gázai akciók sem hoztak megoldást.

Az Iszlám Dzsihád szélsőséges szervezet bejelentette, hogy a fenyegetések ellenére sem szünteti be a rakétatámadásokat, azokat folytatja a „megszállás végéig”, márpedig az ő olvasatukban Izrael teljes földje megszállt palesztin terület. Nehéz helyzetben van a kormányzati felelősséget viselő Hamász vezérkar is: ők maguk hintették el az iszlám radikalizmus ideológiáját, most pedig az ideológia szellemében eljáró társaik miatt az ártatlan lakosság szenved. A miliciák tagjai tehetősek, az Iránból és az arab olajállamokból kapott segélyek révén sokkal kevésbé érzik meg az izraeli megszorításokat, mint az egyre inkább elszegényedő civil lakosság. Kérdés, hogy a fokozódó izraeli nyomás a lakosságot a Hamász ellen fordítja-e, vagy éppen fordítva a közös ellenséggel szemben a belső szolidaritás érzése kerekedik felül.

Shiri Zsuzsa /Jeruzsálem