Ahogy várni lehetett, elmaradt az áttörés Trump és Putyin csúcstalálkozóján
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Évente emberek millióit diagnosztizálják rákkal, amely nagyon magas szám. De mi az érem másik oldala e statisztikánál? Nos, az emberek kétharmada soha nem lesz rákos, az erős dohányosok több mint felénél szintén nem alakul ki a rettegett tüdőrák.
Egy nemrég megjelent tanulmány rámutat erre a többnyire figyelmen kívül hagyott tényre, és felveti: a kutatók akár fel is fedezhetnek valamit azáltal, ha megvizsgálják, mi az oka annak, hogy ilyen sokan ellenállóak a halálos betegséggel szemben - írja a physorg.com
Kezelésen. Van, aki elkerüli © Stiller Ákos |
A rákbetegek és családjaik szenvedése ahhoz vezetett, hogy a rákkutatók többsége e kórra való hajlamosság genetikájára összpontosít. Ugyanakkor a rákkal szembeni ellenállás genetikáját többnyire nem kutatták, valószínűleg azért, mert feltételezik, hogy ez egyszerűen a rákra való hajlamosság másik oldala. Például, ha a rákot a sejtosztódást irányító gének mutációja okozza, akkor logikusnak tűnik, hogy a rákkal szembeni ellenállás egyszerűen e mutációk ritka előfordulása.
A rákkutatás mellett elkötelezett professzor ugyanakkor azt állítja, hogy létezhet a rákkal szembeni ellenállásnak egy másik, alternatív jelentése. Lehet, hogy a legtöbb embernek különféle védelmi mechanizmusa van, amelyek megakadályozzák a rákos sejtek kialakulását, és megállítják a betegség kifejlődését a legkorábbi stádiumban.
A rákkal szembeni ellenállást önmagában, saját érdemei alapján kell megvizsgálni - véli Klein. „Lehetséges, sőt valószínű, hogy az evolúció igen hatékony rákkal szembeni ellenállási mechanizmusokkal látta el az embert. Ezek olyan mechanizmusok lehetnek, amelyek megelőzik azt, hogy a rákbetegek vérében található legtöbb keringő, terjesztett rákos sejt áttétté nőjön és csírájában elfojthatják a rákos gyújtópontokat (sejtszigeteket, például a prosztatában vagy a mellben), hogy azok ne fejlődjenek tovább.”
Egy korábbi írásban Klein és társszerzői öt rákellenes mechanizmust azonosítottak. Az első típus immunológiai, amely a vírusokkal kapcsolatos rákbetegségekre vonatkozik. Példaként a kutatók összehasonlították a selyemmajom és a fehér selyemmajom antitest-reakcióját, miután úgynevezett „saimri” herpesz vírussal fertőzték meg azokat. Ez a vírus endogén (a szervezetbben keletkezett) a selyemmajmoknál, míg a fehér selyemmajmok soha nem találkoznak ezzel. Amikor e vírusnak voltak kitéve, a fehér selyemmajmoknál gyorsan növekvő nyirokszövet-daganat (limfóma) alakult ki, szemben a selyemmajmokkal. A kutatók azt is megfigyelték, hogy feltűnő különbség volt az állatok antitest-reakciójának időzítése között. A tumornak ellenálló selyemmajmoknál az antitestek a fertőzés után már három nappal elszaporodtak, míg a fehér selyemmajmoknál három hétig tartott a reakció. Ekkorra a fehér selyemmajmoknál gyorsan növekvő, a vírus által okozott nyirokszövet-daganat alakult ki. Mindemellett az is nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen immunológiai reakciókat a genetikai variáció (genetikai eltérések) befolyásolja.
A második folyamat genetikai és a leggyakoribb példái a DNS helyreállítási mechanizmusok. Kutatások rámutattak arra, hogy a DNS-helyreállítás hatékonyságában egyedi variációk vannak, erre jó példák azok az esetek, mint a xeroderma pigmentosum nevű (örökletes, a bőr szárazsága és fokozott bőrrák-veszély jellemezi) betegség. Az e fogyatékosságban szenvedők nagyon érzékenyek az ultraibolya fényre és még körültekintő védelem esetén is többféle bőrrák alakulhat ki a genetikai elégtelenség miatt.
A harmadik mechanizmus epigenetikus, ami génkifejeződés (például milyen színű a szemünk) változásokkal járhat. Kutatások kimutatták, hogy ha egy apai, rákos folyamatot elindító mutációt hordozó egér anyai (génexpresszió attól függően, hogy melyik szülőtől származik) hibát örököl, akkor a normális szülői bevésődés megrongálódik, ami növelheti a rák kialakulásának valószínűségét. Embereknél ugyanez a bevésődési hiba spontán történik és növeli a daganat kialakulásának esélyét (ami az emberek 10 százalékát érinti), és náluk mintegy háromszorosára nő a bélrák kockázata.
Az utolsó két rákellenes folyamat sejten belüli, illetve sejtek közötti. A sejten belüli védelem részeként a sejt apoptózist (sejthalált) válthat ki, ha jelentős DNS sérülést észlel, azért, hogy a sejt ne reprodukálódjon és terjessze a sérülést. Azonban néha előfordul, hogy a sejthalál mégsem indul be, amikor kellene. Például azoknál az embereknél, akik a DNS-sérülés esetén aktiválódó p53 genetikailag mutálódott daganat elnyomót hordozzák, sokkal nagyobb az úgynevezett Li-Fraumeni szindróma öröklésének kockázata; ez egy ritka betegség, amelynél a betegeknek többszörös tumora fejlődik ki.
Klein szerint a környező sejtek által végzett sejtközti felügyelet (az ötödök ismert rákellenes mechanizmus) fontos szerepet kap a daganatokkal szembeni ellenállásban. Az egymással közvetlen fizikai kapcsolatban lévő sejtek észlelhetik a rák előtti jelenségeket egymásban, és ezek együtt mikrokörnyezeti vezérlő rendszerként ténykednek az egészségtelen sejtek fejlődésének és előrehaladásának megelőzéséhez.
Míg az első négy rákellenes folyamatnál ismert a genetikai hatása, a sejtközti folyamat hatékonyságának lehetséges genetikai vagy fejlődési variációival kapcsolatban eddig kevés kutatást folytattak. A kutató szerint fontos, hogy a kutatók tovább vizsgálják ezt a sejtközti kérdést, valamint a tumorral szembeni ellenállás genetikáját, amely többféleként működik. Úgy tűnik, hogy az evolúció előnyben részesített néhány viszonylag gyakori gént, amelyek megvédik az emberek többségét a rák kifejlődésével szemben. Egy nap elérhetjük, hogy ha kitaláljuk, hogyan tart legtöbbünket rákmentesen a természet, az segíthet konkrét genetikai mechanizmusok azonosításában és helyreállításában a rákban szenvedőknél.
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Az együttműködés fontosságát hangsúlyozta Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök is a pénteki alaszkai orosz-amerikai csúcs után tartott sajtótájékoztatón, ám részleteket egyikük sem árult el. Trump viszont már Vlagyimirnek hívja a „nagyszerű politikusnak” nevezett orosz vezetőt.
A szakemberek érdeklődve figyelték, miként viselkedik az amerikai és orosz elnök a tárgyalásuk előtt.