Lantos Csaba: Nem szoktak egy lapon emlegetni Simicskával vagy Habonnyal
4 perc
2016.12.17. 15:30
A bankárságot saját vállalkozásokra váltó üzletember sokat tanult Csányi Sándortól, korábbi sajtóbefektetését nem bánta meg, kórházalapítóként viszont lassúnak látja az egészségügy átalakulását. HVG-portré Lantos Csabáról.
„Jó tanuló voltam, de sosem voltam stréber. Már akkor is élveztem az életet” – idézi fel középiskolás éveit az újabban egészségügyi befektetésekben utazó, 54 éves üzletember. Hódmezővásárhelyen született. Vízerő-gépészmérnök apja árva gyerekként nőtt föl, az OTP-nél dolgozó anyja kulákcsaládból származott. Az általános iskolai matek tagozatról a nyíregyházi viszonyok közötti „elit gimnáziumba”, a Krúdyba került. A színjeles érettségivel is „tudtam, hogy a matek szakhoz nem vagyok elég jó, a Közgáz meg triviális választásnak tűnt”. Ott „meghatározó döntés volt, hogy a Rajk Szakkollégiumhoz csatlakoztam”. 1986-ban agrárközgazdász- és szociológusdiplomát szerzett. A Budapest Banknál kezdett dolgozni, első főnöke Járai Zsigmond volt. Onnan került 1989-ben a hazai értékpapírpiaci nagyágyúk „keltetőjének” számító CA-IB-hez. Ott érte Csányi Sándor telefonja, akivel „jóban voltunk, mert mi vittük tőzsdére az OTP-t is”. Csányi átcsábította a regionális terjeszkedésbe kezdő bankhoz, ahol 2007-ig vezérigazgató-helyettes volt. Akkor szakított a banki alkalmazotti léttel, és egészségügyi befektetésekbe kezdett. Portfóliójába tartozik egyebek mellett a Nyírő Gyula Kórház megszüntetett osztályainak épületeit bérlő Róbert Károly Magánkórház.
Második házasságában él jogász végzettségű, jelenleg egy „régi barátokkal” vett irodaház ügyeit intéző feleségével egy pasaréti Bauhaus-villában. Első házasságából származó három gyermeke, két lánya és fia már felnőtt. Második házasságából két lánya és két fia született, ők 12, 10, 9 és 6 évesek. A kikapcsolódásban „sem vagyok megszállott: gyerekek, kutya, bicikli, és ha már hobbi, akkor olvasás, természettudomány és történelem. Az kapcsol ki a legjobban.”
- Okkal sorolták korábban Simicskával, vagy újabban Habonnyal, Vajnával egy táborba?
- Szerintem nem szoktak egy lapon emlegetni ezekkel az urakkal. Egyébként pedig úgy vagyok ezzel, hogy az embert ítéljék meg a tettei, részben pedig a szavai alapján. Nyilván nem vagyok hibátlan, de amit tettem és mondtam, azzal bátran merek állni az emberek és Isten ítélőszéke elé.
- Zivataros időket élünk: a Simicska-ügy és a Spéder Zoltánnal szembeni kormányzati leszámolás fényében érzi-e a saját bőrén, amit jövendölt 2014-ben, vagyis hogy konszolidáltabb kormányzati időszak jön?
- Egyelőre inkább csak azt érzem, hogy igény lenne rá.
- A Széll Kálmán Alapítvány kuratóriumi elnökeként nem lát vetélytársat abban az Eötvös József Csoportban, ahol köztiszteletben álló konzervatívok – élükön Sólyom Lászlóval – időről időre elég kormánykritikus vitákat folytatnak a közállapotokról?
- Igyekszem nyitott lenni a világra. Én magam is adtam elő az Eötvös József Csoportnál. Az értelmiség nem takaríthatja meg, hogy értelmesen és felelősen párbeszédeket folytasson. Nem mindenben fogunk egyetérteni, de ez természetes, mint ahogy már önmagában a Széll Kálmán Alapítvány is nagyon széles kör, benne a nagyon mélyen hívő keresztény embertől a konzervatív-liberálisig.
- Gyakran emlegeti a demográfiai kihívásokat, a magyar politikai elit legnagyobb kudarcának nevezve. Tekintsük személyes példamutatásnak a hét gyereket?
- Igen, mondhatom, hogy az én válaszom erre a problémára a hét gyerek, de ugyanúgy az is igaz, hogy a hét gyerek egyszerűen jött. Szerencsésen alakult a pályám, abból a sok mindenből, amit kaptam, illik vissza is adni. Ezért van a Bolyai-díj is. Egyébként pedig tényleg azt gondolom, hogy a népességfogyás a legnagyobb kudarc. Jó lenne rájönni, mi az oka, hogy annak ellenére nincs áttörés, hogy a magyarországi családpolitika jóval ösztönzőbb, mint Európa legtöbb államában.
- Csak a gyerekvállaláskor volt merész, vagy az átkosban is? Van olyan ügye, amit utólag hőstettként minősíthetnénk?
- Annak a nemzedéknek vagyok a tagja, amelyikből a Fidesz alakult. Én is jártam olyan összejövetelekre, amiket megfigyelt a titkosszolgálat. Ott voltam mindenhol, ahol történtek a dolgok, de egyik pártba sem léptem be. Akkoriban triviális volt, hogy ha valaki elkötelezett egy ellenzéki mozgalom munkájában, az valamilyen társadalmi, tudományos kutatóintézetben húzza meg magát. Én 1987-ben már karrierépítésbe kezdtem, a kétszintű bankrendszer egyik első alkalmazottjaként.
- Mi volt az első rendszerváltási élménye?
- Még 1988 táján hetente jártam Bécsbe a Trabantommal tanulni a Creditanstalt Bankvereinhez. Egyszer első anyósom útlevelével mentem ki, ami akkor derült ki, amikor visszafelé jöttem. Nézte a határőr az útlevelet, hogy ez kicsoda? Mondtam neki, hogy az anyósom, mire a hosszú autósorra nézett, és mondta: na, húzzon el. Ez volt az a pillanat, amikor megéreztem, ezeknek vége.
- A CA-IB-nél együtt dolgozott Bajnai Gordonnal és Simor Andrással is. Milyen azóta a nexusuk?
- Jóban vagyunk, de ritkán beszélünk. Azt gondolom, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást. Több dologban értünk egyet, mint amennyiben nem. Ezek a nézetkülönbségek nemcsak szakmai, hanem értékrendi kérdések is, de ettől még nagyon tisztességes embereknek tartom őket.
- És mit tanult Csányi Sándortól az OTP-nél?
- Leginkább time-menedzsmentet és koncentrációképességet. Nem is láttam hozzá hasonlót, aki az idővel úgy tud gazdálkodni, mint ő. Aztán azt, amit üzleti nyelven úgy mondanak, hogy leadership: hogyan tud valaki tekintélyt szerezni anélkül, hogy a pallosjog nála lenne.
- Végleg feladta kamaszkori álmát, a filmrendezést?
- Már régen. Nagy álmom volt a 80 huszár leforgatása, amiben a magyarok győznek.
- A győzelem esélye motiválta az egészségügyi befektetéseinél?
- Az egészségügyön láttam, hogy nagyon rossz állapotban van, miközben van komparatív előnyünk az egészségügyi oktatásban. Az informatikán is hezitáltam, de mivel azzal a szakmámból adódóan sokat foglalkoztam, tudtam, hogy mennyi a buktatója. Az egészségügyről nem volt ilyen mélységű tudásom, így nagyobb volt az illúzió. Gyorsabb átalakulásra számítottam.
- A Heti Válaszban korábban vállalt tulajdonosi szerepe mennyiben volt üzleti döntés, és mennyiben politikai misszió? Összességében bukott vagy nyert ezen az üzleten?
- A barátaim mellé szálltam be, a konzervatív polgári értékrendű elkötelezettség jegyében. De pénzügyi jellegű döntés is volt. Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy elfogadható hozammal szálltam ki.
- Közgazdászként materiális dolgokkal foglalkozik. Ugyanezt a racionális világot éli a munkáján kívül, vagy ott előtör romantikus énje, amelyik versekkel udvarol?
- Ez nem jellemző. Nagyon ritkán járok focimeccsre, egyébként is utálom a tömeget, de azért az jó, amikor győznek a magyarok, és közösen elénekeljük a Himnuszt – ennyi romantika van bennem. De az romantikus ábrándnak tűnhet, hogy fel akarok állíttatni egy Széll Kálmán-szobrot a Széll Kálmán térre, és kudarcnak élem meg, hogy bár olyan kormány és városvezetés van, amelyik ezt elvileg támogatná, eddig nem sikerült elérni. Üzenem azoknak, akik ez ellen obstruálnak, hogy ott leszek a szobor avatásán.