Az arab autoriter rendszerek jutnak eszébe a Fidesz kormányzásáról – mondta a HVG-nek Ibrahim Imre szír–magyar aktivista.
HVG: Nagyon aktív politikai életet él, tüntetéseket szervez, pártok mellett dolgozik. Mi hajtja önt szírként a magyar demokrácia jobbá tételéért?
Ibrahim Imre: Veszélyesnek érzem a kormány manipulációs gépezetét, hasonlóan csinálja, mint az általam jól ismert keleti autoriter rendszerek, és lassan haladunk a személyi kultusz felé is. Annak ellenére, hogy nem folyik vér az utcákon, nem állunk távol egy puha diktatúra kialakulásától. De Magyarországon az emberek szeretnek belehelyezkedni az apolitikus kényelembe. Még az egyetemen is látom a hallgatótársaimon és a tanárokon, hogy alig mernek kritikát gyakorolni. Az effajta mentalitás az, aminek a kormánypárt örülhet, ilyen közegben nehéz azt remélni, hogy egy-egy tüntetés vagy mozgalom komoly eredményeket érne el.
HVG: Megtalálta az ellenzéki pártokat is, sőt először a szélsőjobboldali Jobbik környékén tűnt fel. Ők mivel hatottak önre?
I. I.: Eleinte a nézeteik különbözőségének ellenére a Jobbik és az LMP volt az a párt, amelyikkel tudtam azonosulni, s elkezdtem a gyűléseikre járni. A Jobbikban Vona Gábor személyisége fogott meg, a párt illiberális nézetei kevésbé. A pártelnökkel jól indult a kapcsolat, de aztán kiderült, a Jobbiknak optikailag nem olyan jó, hogy ott vagyok. Utána az LMP felé közeledtem, de döbbenten tapasztaltam, hogy alig tízen, húszan voltak egy-egy gyűlésen. Ezután kerültem közel a Momentumhoz, őket érzem erős centrális erőtérnek. A háttérben, kül- és biztonságpolitikai szakértőként tudok részt venni, egyelőre informálisan, a mozgalomban.
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
