A sorok között egy olyan generáció képe sejlik fel, amelynek csak csekély hányada lehet büszke és gondolhat mély szeretettel a saját apjára.
Ez a súlyos mondat annak a könyvnek a bevezetőjében szerepel, ami 130 férfi apasággal, saját apjával kapcsolatos gondolatait és emlékeit gyűjti egybe, és amely amellett, hogy rengeteg traumát, veszteségélményt, soha be nem töltött hiányt tár fel, egyben a gyógyulás lehetőségét is felmutatja. Az Apák című kötet történetei az ország legnagyobb apás közösségéből, a 24 ezer főt számláló Baba-Apa csoportból származnak.
Ahogy a szerkesztői, Tóth Adorján és Street Gábor Huba fogalmaznak: az a céljuk, hogy tudatosítsák, mennyire jó, hogy már egyre kevésbé kell egy apának macsónak lennie, és felhívják a figyelmet a „csendes apaforradalomnak” hívott jelenségre.
