Két ország is nemzeti tragédiaként élte meg 25 éve a Tallinnból Stockholmba tartó Estonia komp katasztrófáját. Békeidőben, európai vizeken a legsúlyosabb hajóbaleset okairól ma sem tudni semmi biztosat.
Révész Sándor
Negyedszázada, 1994. szeptember 28-ára virradó éjszaka egy óra körül a Finn-öbölben pillanatok alatt elsüllyedt az Észtország nevét viselő, Tallinnból Stockholmba közlekedő komp, és a fedélzeten utazó 989 emberből 852 meghalt. Ez volt a legnagyobb észt tulajdonban lévő hajó, az ország büszkesége. Az Oroszországtól való elszakadás és a Nyugathoz való (vissza)kapcsolódás szimbóluma. Az utasok és az áldozatok többsége svéd volt, ám a 186-tagú személyzet főleg észt, és a svéd állampolgárok egy részének is voltak észt gyökerei.
Észtországot a baleset előtt négy héttel hagyta el az utolsó orosz katona. A tragédiával egy időben bukott meg a balti állam első szabadon választott kormánya. Sokan úgy érezték, az Estonia sorsa a független Észtország sorsának szimbóluma. Ezt a baljós érzést erősítették a svéd reakciók is.
Szomszédi viszony
Svédországot letaglózta a tömegszerencsétlenség. A társadalom a legkevésbé vallásosak közé tartozik, ám az áldozatok emlékére tartott szertartásokon dugig megteltek a templomok. A sajtó tele volt az észtek éretlenségét, hanyagságát taglaló cikkekkel, a „szovjet örökséggel”, amelyet képtelenek levetkőzni. A rohamtempóban felépített észt tengerhajózás a gyengén képzett legénységgel alkalmatlan a menetrendszerű tengeri közlekedés lebonyolítására – ilyen hangokat fújt a tengeri szél Svédországból Észtország felé.
Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?
A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története is mutatja, egyik pillanatról a másikra megváltozhat valakinek az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?
Tovább dagad az Epstein-botrány, újabb (korábbi) elnök érintettségéről ír a sajtó, miközben az amerikai igazságügyi hivatal felvette a kapcsolatot a börtönben ülő Ghislaine Maxwellel.
Arra is keresem a választ, hogy érezni-e a Fidesz zuhanását a híres erdélyi fesztiválon. Kiderült, hogy titokban két buli zajlik egymás mellett. Földes András elsőtusványozó riportja, kormányzati divat-összefoglalóval.
