Ez is bizonyítja, hogy csak baj van a civil szervezetekkel
– ezzel a viccesnek szánt mondattal jellemzi egyik kormányhoz közeli forrásunk az „aranyvonat” újjáépítésének abszurd történetét. Pedig nem civilekről, hanem épp az önálló, szakmai alapon döntést hozó intézmények hiányáról és a kézzel vezérelt országról szól az alábbi történet.
Hosszú próbálkozás után 2011-ben sikerült elérnie a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesületének, hogy rekonstruálják a Horthy-rendszer egyik legnagyobb ünnepségsorozatára, a „keresztény kurzus” tetőpontjának számító Szent István jubileumi évre elkészült „aranyvonat” díszkocsiját. Az 1938-ban és a következő évben a Szent Jobbot az országban körülhordozó kocsi tetejét négy imádkozó angyal között a Szent Korona nagyított mása, oldalát pedig bizánci stílusban festett magyar szentek képei díszítették.
Az aranyvonat 1938-ban /// Csodájára jártak
Fortepan / Jezsuita levéltár
Az állomásokon tömegek csodálták meg az aranyozott keretekbe foglalt üvegajtó mögött elhelyezett, a koronaőrök által őrzött, egyszerre nemzeti és szakrális ereklyét. Az élményből 1941-ben a visszacsatolt területek is részesülhettek. A Szent Év egybeesett a Horthy-rendszer legnagyobb nemzetközi reprezentációs eseményével, az eucharisztikus világkongresszussal, és az első zsidótörvénnyel is.
