Csoda lenne, ha a parlamenti képviselők tudnák, hogy mit csinálnak

Domány András

6 perc

2019.11.22. 14:10

2019.11.22. 14:25

A magyar országgyűlés e heti programját végignézve komolyan kételkedem abban, hogy parlamentnek lehet-e még nevezni. Inkább olyan törvénygyár, amelyben senki nem figyel oda, mi jön ki a folyamat végén.

Amikor ezt a bevezető mondatot a hét közepén leírtam, még nem tudtam, hogy a szerda reggel kezdett ülés csütörtökön délután 2 órakor ér véget, mert az ellenzék 15 óra hosszúságúra nyújtotta a házszabálymódosítás vitáját. (Az egész ülés-„nap” pár perc híján 29 órás lett.) Ez felborította az elképzeléseket, mert a csütörtöki napirendi pontokat csak ezután kezdhették el, de a heti napirend enélkül is abszurd volt.

Ezen a héten nyolc törvényt fogadtak el, köztük a 2018. évi költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadást és az új, mindent felforgató szakképzési törvényt, de ehhez nem kellett sok idő, mert a vita korábban lezajlott, a szavazás előtt a bizottsági jelentésekről már nem szoktak hosszan beszélni.

Utána viszont négy nap és egy éjszaka alatt 26 törvény és az egyikhez kapcsolódó házszabálymódosítás vitáját darálták le. Ezek összesen 1840 paragrafusból állnak, terjedelmük az indoklásokkal együtt 1357 oldal. Nem számítottam ide hét olyan nemzetközi szerződést, amelyeket szintén tárgyaltak, de ezek vitát nem váltottak ki, valamint három határozati javaslatot, pedig némi idő azért ezekkel is eltelt.

Már a címek felsorolása is túl sok lenne – ráadásul a gyakori „salátatörvény-javaslatok” címéből ki se derül, miről szólnak –, csak példákat említek: