Függöny (Minden ellenkezés dacára, a kormánytöbbség elfogadta az úgynevezett színháztörvény módosítását. A hatalom a végső tervezetben több vitatott pontot enyhített, ám a szakma és a főváros vezetése továbbra is súlyosan aggasztónak tartja a változtatásokat.)Tarolás (Elsöprő győzelmet aratott a brit Konzervatív Párt a csütörtöki választáson. Boris Johnson pártjának sikere egyben a Jeremy Corbyn vezette Munkáspárt csúfos bukását is jelenti. A választás eldöntötte azt is, hogy a britek 2020. január 31-én kilépnek az Európai Unióból.)Űrmagyar (Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette, hogy haladéktalanul megkezdődik a 2024-2025-re tervezett űrmisszióban résztvevő magyar űrhajósok kiválasztása és kiképzése. A tervet a közelmúltban jelentette be a miniszter, és a kormány Oroszországgal közösen valósítaná azt meg.)Ámokfutás (Az Európai Unió vezető testületeiben, illetve megannyi tagállam vezetésében óriási felháborodást váltott ki Kovács Zoltán, a kormány nemzetközi kommunikációért felelős államtitkára, aki személyeskedő, rágalmazó, szidalmazó Twitter-bejegyzések özönét posztolta arról az egyébként zárt uniós ülésről, ahol éppen a jogállamiság Magyarországi helyzetét vizsgálták.)Zsarolás (Megállapodtak az EU tagállamainak vezetői a klímastratégiáról: „támogatják azt a célt, hogy az EU-t karbonsemlegessé tegyék 2050-re”. Ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor, illetve cseh és lengyel kollégája is feladta a tiltakozást, igaz, korábban a magyar kormányfő lényegében megzsarolta az uniós csúcs résztvevőit.)
Mi mindig mindenről elkésünk. Mondta, ugye, Ady, vagy mondta Adynak valaki, ő meg jól leírta, és ezzel mintegy legitimálta is ezt a mindaddig feloldhatatlannak tűnő problémagócot. Mert, ha Ady írja meg, akkor az rendben van. Jó lenne már egyszer az árva életben időben megérkezni. De hát „mi mindig mindenről elkésünk”. Ja, tényleg, akkor oké. Én például, ha már itt tartunk, sosem kések, viszont mindig úgy alakul, hogy akivel találkoznom kéne, túl hamar ér oda. Nem is értem. Viszont Ady, ezt is megtudtuk nem oly’ rég, egy gyenge jellem volt. Mondják marhára erős jellemek, a gerincük meg pendül, mint a hárfahúr.
De nem is ezt akarom mondani, hanem, hogy jó volna még többször késni például színházból is. Aztán szigorú nénitekintetek kereszttüzében belopakodni az oldalajtó hátsó bársonyfüggönye alatt. Nem vagyok egy nagy színházi ember, viszont szeretek színházba járni. Ez egy olyan ambivalencia, amit nincs értelme túl sokáig ízlelgetni. Ezt dobta a gép, hát igen. Igaz, írtam is már színdarabot, de ez tényleg mellékes.
Ellenben az egy nagyon kedves gesztus népünk kulturális fennvigyázóitól (megannyi kis wannabe-Aczél fészkelődik mindenféle bőrfotelekben), hogy erőt és józan észt nem kímélve igyekeznek különös jelentőséget adni a kortárs színjátszásnak. Egyszer már tök jól bejött, az Alföldi-féle Nemzeti végidejének árnyékából nem tudott azóta sem kikecmeregni a nemzeti Nemzeti NEMZETI feje. Igaz, nem is bocsátja ezt meg, de hát legyen neki kényelmes a bőrfotel. Egy segg, sok fotel.
A népszerűsítés mindenesetre működik, megint jobban lehet szeretni azokat, akiket lehetett már eddig is bármiért. Oké, lesz ennek is böjtje, de böjtje mindennek van, aminek meg nincs, adott körülmények között, az annyit is ér.
Persze a Petőfi Irodalmi Múzeum feje nyomban jelezte, hogy rezonálnak ők a közvéleményre is, nem nyírják ki az NKA-t, ami már amúgy is nagyrészt ki van nyírva, és akkor ezért legyünk hálásak. Jó, köszi. Nyasgem! Amúgy ez is egy olyan fej, ami egyszem seggével számtalan bőrfotelt képes betölteni. Ez is egy tehetség, kétségtelenül. Biztosan jó neki, bár inkább azt hiszem, hogy nem.
